Írók: Kíra & OKami
Páros: Reno & Rude
Korhatár: PG
Figyelmeztetés: -
Spoiler: kisebb AC spoiler

Az első születésnap

Reno közelebb lépett a társához és egy széles vigyorral bámult a másik arcába.

- Rude. Segítesz? - kérdezte.

- Miben is? - kérdezett vissza a másik. Renonál az ember sosem tudta, melyik vigyor jeleni azt, hogy csak szimplán jó kedve van, és melyik azt, hogy jobb lenne futni. Amikor igenis lehetett tudni, rendszerint már túl késő volt.

Reno rátette a kezét Rude mellkasára és tovább vigyorgott, kissé kihívóan, csábítóan.

- Bulit szervezni. Ránk férne már, meg a főnökre meg úgy egyébként, kevés ünnepelnivaló volt mostanság és különben is a szülinapom lesz.

"Neked nincs is szülinapod" - akarta mondani Rude, de tudta, hogy ez hülyeség, mindenkinek van szülinapja. Csak Reno sosem ünnepelte az övét, legalábbis azalatt az idő alatt, amit együtt húztak le a Shinránál. Rude végül bólintott. Renonak igaza volt, rájuk fért egy kis ünneplés. Ráfért Elenára, aki még mindig sikoltozva ébredt fel néha, ráfért Tsengre, aki apró fehér tablettákat rejtegetett az öltönyzsebében, bár a hátán alig volt már nyoma a hosszú sebnek, és Rufusra is, aki egy reggel végre felállt, kinyitotta az ablakot, hogy a ragyogó napfény a bőrét érje, és Rude egy pillanatig meg mert volna esküdni rá, hogy a fiatal elnök áttetsző, mint az opálos üveg. És persze rá is, mert noha a rossz jobbára elkerülte, hálás volt, hogy mindenki, minden barátja felől eltakarodtak végre a sötét felhők. Ideje volt új életet kezdeni.

Reno átölelte a társa nyakát és kérlelőn rápislogott. Rude hallgatásából ezúttal nem tudta leszűrni, hogy vajon egyet ért-e, vagy sem.

- Kérlek - tette hozzá, hogy meggyőzze a maga igazáról. Nem akarta tényekkel alátámasztani, hiszen mind a ketten tudták, mi történt és Reno nem akarta megsérteni a barátai bizalmát azzal, hogy szavakba önti. - Aztán lehet újrakezdeni a dolgos, gyilkosságokkal teli rendes életünket.

Rude a vörös elképesztően vékony dereka köré fonta a karjait, és megint bólintott, egy egészen halvány mosollyal. - Segítek. Mi kell?

- Összeterelni mindenkit a Hetedik Mennybe, és sok alkohol, meg elérni, hogy mindenki, aki nem tud lazítani, az is lazítson most az egyszer. És persze, hogy a buli közben ne öljük meg egymást, de azért erre kicsi az esély. - Reno megriszálta a csípőjét, majd egy könnyű csókot nyomott Rude szájára. - És a végén kell elég üres szoba, hogy ha valaki aludni vagy szeretkezni akarna, el tudjon vonulni, mert kétlem, hogy rajtam kívül nagyon örülne bárki is a csoportos orgia lehetőségének.

Rude elkuncogta magát, és nem tette hozzá, hogy Rufus valószínűleg túl sem élne most egy szeretkezést. - Cloudék nem szívesen adnák kölcsön a hálójukat, asszem. De arrafelé olcsó a szállás, megoldom. Az innivalóval nem lesz gond, Tifa rendes, és jó csapos. A többi a húzósabb.

- Elenát és Tsenget el lehet hozni, kétlem, hogy tiltakoznának - mondta Reno. A szeme lelkesen csillogott, ahogyan egy-két kézmozdulattal illusztrálta a mondanivalóját. - Elena, ha minden igaz, meg tudja győzni Reeve-et, hogy hagyja a fenébe Midgar terveit egy éjszakára; Tsengre rá lehet bízni az elnököt. De Cloud és az ő kicsiny baráti köre nem tudom, hogyan kerül oda, és nélkülük, bármennyire is szar ezt kimondani, nehezen lenne mit ünnepelnünk. Szóval kellenek. - Egy pillanatra elhallgatott, elkomorult a vörös hajú Turk. - Meg Valentine-t is köszönet illeti.

- Igaz - hagyta helyben Rude egy határozott bólintással. A vámpír-kinézetű alaktól a hideg futkosott a hátán, de Valentine valamikor Turk volt, és mellesleg megmentette Tsenget és Elenát. - Beszélek Tifával. Ő elintézi. Cloud talán végre összeszedte magát, hogy ne meneküljön. Cidet nem hiszem, hogy külön kellene hívni.

- Az az alak még egy bulit se hagyott ki - bólintott Reno. - Ott van a wutai hercegnőcske, meg... Barettet nem biztos, hogy hívni kéne. Kétlem, hogy elszakadna az olajföldjeitől, amit a Shinra pénzből aknáz ki, és kétlem, hogy békés tudna lenni a közelünkben.

- Nem tehetjük meg, hogy nem hívjuk el - mutatott rá a barna bőrű Turk, és lassan simogatni kezdte Reno hátát. - Ha nem akar, nem jön.

- Ránk fog támadni. Rufusra. A Turkre. - Reno megrázta a fejét. Még mindig nem tetszett neki az ötlet, de a partnere mozdulatai megnyugtatták. - Nem akarom, hogy vér folyjon, de ha mozdul, kisütöm az agyát.

- Megoldjuk - Rude magabiztosan átölelte a partnerét, és csókot nyomott Reno feje búbjára. - Nem hagyom, hogy bármi tönkretegye a szülinapodat.

- T'od, hogy nincs is - jegyezte meg Reno somolyogva. Nekidőlt Rude-nak. - De azért kösz. Sokat jelent.

A barna bőrű Turk nem felelt, csak mosolygott, arcát a lángvörös hajba rejtve. Magában hálát adott a Cetráknak, amiért Reno egyáltalán ott volt vele.

- Neh, Rude. Szerinted mennyi idő kell ehhez? - kérdezte a vörös pár néma perc után. Nem húzódott el, inkább a zakó és ing alatt rásimította a tenyerét Rude hasára, oldalára. Élvezte, hogy sima, bár sebekkel tűzdelt bőrt és kemény izmokat fog, nem pedig átázott kötést, mint az elmúlt évben oly sokszor.

- Nem tudom, Tifa milyen gyors - Rude megvonta a vállát, de a fogása szorosabb lett a csontos vállakon. Nem szerette, ha Reno lelkesen az életét kockáztatta egy-egy érintéssel, rendszerint gyorsan elzavarta, de azok az idők elmúltak, és remélhetőleg ebben az életben már nem fognak visszatérni. - Talán egy-két nap. Van telefon, és a többség gyorsan közlekedik.

Reno kihívóan felnézett és végigkaristolta Rude hasát a körmeivel. Régen volt, hogy egy-két csóknál bármi többet csináltak volna, bár az alacsonyabb Turk szívesen kockáztatott volna ebben is.

- Tifával kell elsőnek beszélni. Aztán Tseng, Elena. Cloudot a'sszem jobb, ha ráhagyjuk a kocsmárosné szentemre, kétlem, hogy minket végighallgatna, ha Rufust se akarta. És amikor velem összefut, állandóan feltörli velem a padlót.

- Mer' beszólsz neki - jegyezte meg Rude nyugodtan és közelebb hajolt. - Ne vesztegessük az időt, látogassuk meg.

Reno sóhajtott és végigsimított a társa hasán még egyszer.

- Pedig lennének más ötleteim is, amikhez kifejezetten kéne a segítséged, bár megoldom magam is, ha kell.

Rude a vörös arcára simította nagy, meleg tenyerét. - Arra gondoltam - mondta csendesen, - hogy ha már úgyis buli lesz, majd akkor. Én is szervezek neked egy kis meglepetést.

- Ó. Ajándék. - Reno elmosolyodott és egy félfordulattal belecsókolt Rude tenyerébe. Visszahúzta a kezét és zsebre vágta, majd kicsit hátrébb lépett. - Rendben van, menjünk.

Rude bólintott, és követte a partnerét. Magában már tervezgetett; a kettőjük újraegyesülésének éjszakáját.



~Vége~