Írók: Kíra & OKami
Karakterek: Tseng, Elena
Korhatár: R
Figyelmeztetés: Hetsmut
Spoiler: minimális AC

Végre

Elena a kanapén feküdt, de nem aludt. A pisztoly markolata már átvette a tenyere hőjét a párna alatt. A lépések zajára felült, és ráfogta az ajtóra a fegyvert. Már régóta nem habozott, ha meg kellett húznia a ravaszt, de idebenn, a Turk csapat pihenőszobájában nem számított senkire, aki fenyegetést jelentett volna neki.

A belépő Tseng nagyvonalúan ignorálta a gyomrára szegeződő fegyvert. Szép arcán zavar suhant át, ahogy végigmérte a lányt. - Elena? Mit keresel itt?

- Alszok - felelte Elena és leeresztette a fegyvert. Bár az elmúlt két év profivá érlelte, a főnöke körül néha még mindig zavarba jött. - És te, Tseng? Elég késő van már, ahhoz, hogy dolgozz, vagy nem...?

- Rufus megkért, hogy intézzek el valamit, kicsit tovább maradtam bent - magarázta a férfi, még mindig kissé gyanakodva. - Aztán eszembe jutott, hogy valamit a szekrényben felejtettem, és visszafordultam a kapuból... Megkérdezhetem, miért nem otthon alszol...? A kanapé nem lehet olyan kényelmes, mint a saját ágyad.

- Az ágyam... foglalt. - Elena kerülte Tseng tekintetét; inkább a padlószőnyeg szürke alapon szürke mintázatát figyelte. Ha elég szabadon értelmezte a szavakat, akkor még csak nem is hazudott, gondolta.

- ... Netán megveszett a nem létező kutyád? - tudakolta Tseng. A vendégektől még otthon lehet aludni, és egy önkényes lakásfoglalót Elena kérdés nélkül keresztüllőtt volna. - Valami baj van?

- Nem, nincs semmi baj, Tseng - rázta meg a fejét Elena. Beleharapott az alsó ajkába, hogy fékezze az idegességét. Nem akarta, hogy a főnöke gyengének gondolja, de a kérdésre felelnie kellett. Egy mély levegő után sikerült Tseng arcára pillantania, és egy halvány mosollyal mondania: - Tudod, afféle szellemek kísértenek. Ezüst hajúak.

A wutai sötét szemei egy röpke pillanatra nagyobbra nyíltak, aztán a férfi a kanapéhoz lépett, és leült a lány mellé. - Elena. Többé nem árthatnak nekünk, tudod jól. - Az elegáns, meleg kéz megnyugtató súllyal pihent a keskeny vállon. - Ha gondolod, beszélek egy szakemberrel.

- Nem! - Elena a szája elé kapta a kezét. Nem akarta felemelni a hangját, de az ötlettől kirázta a hideg is. Csendesebben folytatta. - Meg fogom oldani, Tseng, csak egy kis idő kell hozzá. De nem fogok beszélni a történtekről egy idiótának, aki csendes őrültnek néz már attól a résztől, hogy nem fogta őket a golyó.

- De hát ez az igazság - Tseng felvonta az egyik szemöldökét. - Én is ott voltam. Elena, azt akarom, hogy jobban légy, hiszen te is Turk vagy, én pedig a főnököd. Felelős vagyok az embereimért. - A hangja melegen csengett - tudta jól, min megy keresztül a lány, hiszen... ő maga is szenvedett azoktól a nesztelen, ragyogó szemű árnyalakoktól, akik beférkőztek az álmaiba, és jéghideg mosolyuk oly élesen és tisztán idézett fel minden emléket, mintha csak újra lejátszódna a múlt.

- Te tudod, én tudom - Elena bólintott. A fejét lehajtotta kissé; egyszerre adva meg a tiszteletet Tsengnek, és kerülve a férfi túl átható tekintetét. A hangszín arra késztette, hogy közelebb mozduljon, de igyekezett megálljt parancsolnia a testének alig pár centi után. - De felteszem, szakember alatt nem magadat értetted, vagy valaki olyant, aki ténylegesen látta őket és küzdött velük.

- Azt hiszed, hagynám, hogy őrültnek nézzen? - Tseng átkarolta Elena vállát, és közelebb húzta magához. A lány hajának finom illata megcsapta az orrát, és a wutai elmosolyodott. - A legjobbat kapod mindenből, amit a Shinra képes megszerezni. A fizetésünk mellett ilyen luxusok is kijárnak nekünk.

Elena izmai ellazultak, és Tseng vállára hajtotta a fejét. Elvégre, ha a férfit zavarta volna, nem öleli közelebb. - Nem hiszem, hogy hagynád. De... Szörnyűnek hangzik, hogy egy gyilkosság sem rendített meg így. És tényleg nem akarok erről beszélni valaki olyannak, aki nem volt ott. Ha ez az én választásom.

- Adok időt, - felelte komolyan Tseng. - De ha nem lesz jobb, nem válogathatsz. És tudom, hogy nem fogsz róla hazudni. - Felemelte kicsit a lány fejét, és a barna szemekbe nézett. - Ígérd meg nekem, hogy ha nem tudsz vele megküzdeni, segítséget kérsz.

- Ígérem, - mondta Elena, ahogy viszonozta a férfi tekintetét. Aztán elmosolyodott egy picit, és halkabban hozzá tette: - Köszönöm, hogy bízol bennem.

- Hogyne bíznék? - mormolta a férfi. - Hiszen Turk vagy. Bízom benned, ahogy te is bízol bennem. Nem hagyom, hogy több baj érjen, Elena.

- Ne ígérj olyasmit, amit nem tudsz betartani, Tseng - rázta meg kissé a fejét Elena, majd közelebb araszolt ismét, ezúttal nem törődve azzal, hogy mit illik, és mit nem. - Nem szeretném, ha miattam neked is bajod esne, megint.

- Ugyan már. - A férfi ujjai utat találtak a szőke tincsek közé. - Elég nagy fiú vagyok már, hogy megvédjem magam. Megoldjuk, bármi problémával kelljen szembesülnünk is. Hiszen mi vagyunk a legjobbak, nem igaz?

- Remélem - mosolygott Elena és hátrahajtotta a fejét, hogy Tseng keze minél könnyebben a bőréhez érhessen. A saját tenyere végigsimított a sötét zakó fedte mellkason, majd megállt a gomboknál. - Tseng... Most mond, ha... Ha túl sokat akarnék.

- Mit akarsz? - jött a csendes kérdés, kedvesen, nyugodtan és... talán egy árnyalatnyi sóvárgás is vegyült bele. Az erős ujjak kicsit lejjebb rebbentek, végigcirógatva a lány nyakát, ahol nem takarta azt a fehér ing gallérja.

Elena halk sóhajjal fújta ki a levegőt, mielőtt Tseng szemébe nézett volna. - Téged. És tudom, hogy a főnököm vagy satöbbi de...

- És a Turk egy nagy, perverz család. - Tseng közelebb hajolt, és az ajkait Elenáéhoz érintette. - Ha szeretnéd, én nem bánom. Sőt. Megtiszteltetés. - A topáz tekintet komoly volt és ünnepélyes. Tsengnek nem kellett rákérdeznie, hogy a másik tényleg akarja-e, ami következni fog, és azt is tudta, hogy ha Elena meggondolja magát, szólni fog.

Elena szemei felragyogtak, majd a lány közelebb hajolt, és viszonozta a lágy csókot. - Igen, szeretnék szeretkezni veled. - A karjait a férfi nyaka köré fonta és félig nyitott szájjal újabb csókot kért.

A wutai lehunyta a szemét, és engedett a kérésnek; mélyen megízlelte a lány száját, a nyelvével végigsimított az övén. Fél karral átölelte a hozzásimuló, karcsú testet, a másik kezével végigsimított a nyakon, a vállon, utóbb a puha, formás melleken. Nem kellett engedélyt kérniük egymástól, és szabadkozniuk.

Bár a kanapé nem volt éppen a legalkalmasabb hely, Elenának eszébe sem jutott panaszkodni. A nyitott zakót lesimította Tseng válláról, majd ujjai az inggombokkal kezdtek foglalkozni. Félig lehunyt szemekkel élvezte a cirógatást, majd apró csókokat lehelt a férfi nyakár, torkára.

A wutai szintén azon volt, hogy csinos társát kibontsa az egyenruhából. A fehér ing alatt Elena bőre forró volt és selymes, a férfi élvezettel futtatta végig a tenyerét a szelíden ívelő háton. - Elena, - mormolta, a szokottnál kissé karcosabb hangon.

A fiatal nő jólesően megborzongott, és hátrébb dőlt, hagyva, hogy Tseng tenyere megtartsa a súlyát. Kinyitotta a szemeit, és végigsimított Tseng arcán, két tenyerébe fogva azt. - Igen. Kérlek - tette hozzá a válaszához, majd előrehajolt, hogy megcsókolja a férfit.

Tseng sóhajtott, és megfordult kicsit, az ölébe vonva a lányt. Az arcát a formás mellekre hajtotta, végigcsókolva a kulcscsontot, az immár meztelen vállakat.

Elena megnyalta az ajkait, majd az ujjai Tseng övét kezdték kibontani, bár a jelen helyzetben elég nehezen ment. - Várj, hadd szedjem ezt le. - Egy széles mosollyal végig futatta az ujjbegyét a férfi mellkasán, majd vissza le, a nadrághoz. - Meg talán a saját ruháimat se ártana.

- Jól van, - Tseng visszamosolygott, és finoman kitessékelte a szőke Turköt az öléből. Aztán maga is felállt, és megszabadult a nyakkendőtől, meg az amúgy is kigombolt ingtől. Aztán megállt egy pillanatra. Ahm. Valami... hiányzott. -Elena, én... nem hordok magamnál óvszert.

Tseng arca, széles mosolyra késztette Elenát; ritkán látta a főnökét nem összeszedettnek, és mivel nem voltak életveszélyben, ki tudta élvezni ezt az apró momentumot.
- A tárcámban van - jegyezte meg a fiatal nő és zakója mélyéről elővett egy apró nejlontasakot. Ahogy folytatta a vetkőzést, a szemei csibészesen csillogtak. - De biztos vagyok benne, hogy Reno szekrényében keresés nélkül is találnánk.

- Igen, én is erre a következtetésre jutottam, - bólintott a férfi vigyorogva. Az inget sorban követte a többi ruhadarab is, amíg semmi sem maradt a szép, jól karbantartott testen. Az aranybarna szemek közben a lányt figyelték éhesen.

Elena előbb lépett ki a bugyijából, mielőtt a melltartó kapcsát nyitotta volna ki. Izmai finoman húzódtak a halvány bőr alatt, amit néhány halovány sebhely és anyajegy is díszített. Keskeny dereka, és egyenes tartása kihangsúlyozta tenyérnyi melleit, és azok keményedő mellbimbóját. Az öltönyre ejtve a fehérneműit, Elena Tseng szemébe nézett, majd közelebb lépett a férfihoz.

A wutai is közelebb mozdult, szorosan magához ölelve a karcsú testet, és egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy az ágyéka a lány combjához ért. Aztán a szépen rajzolt ajkakra hajolt, és megízlelte őket újra, halkan belenyögve a csókba. Elena szép volt, nemcsak mint nő, de mint harcos is, és a férfi értékelte ezt.

Elena sóhaja halk volt, de vágytól terhes. Közelebb dörgölődzött Tsenghez, és átölelte a férfit. Tenyere rásimult az izmos hátra, végigsimítva azon. Ágyékában a tűz egyre forróbb lett, ahogyan érezte a férfi keménységét, és a tudat, hogy ez Tseng volt, tovább fűtötte.
- Tseng... Kívánlak... - Saját nyíltságától elpirult kissé, de nem hátrált meg, vagy húzódott vissza. Elvégre Turk volt.

- Hogy szeretnéd? - kérdezte a férfi. A légzése mélyebb, kicsit kapkodóbb lett, a lány illata megtöltötte az orrát, és a szavak feltüzelték őt is. Mindig büszkévé tette, ha valakinek szüksége volt rá.

Bár Elena képzeletében számtalanszor lejátszódott már valami hasonló, most mégsem tudott felelni hirtelenjében.
- Nem tudom. - Ujjai lejjebb vándoroltak, Tseng fenekére, majd a csípőjét megkerülve a combjain pihentek meg. - De nem egy ötperces expressz menetet szeretnék...
Elmosolyodott, és jobb tenyerét végigsimította Tseng férfiasságán. - Bár kétlem, hogy veled lehetne bármi is nem emlékezetes.

- Köszönöm, - mosolyodott el Tseng a dicséret hallatán. A vesszője picit megrándult Elena kezében, és csak még keményebb lett - a férfi ellenállt a kísértésnek, hogy előrébb lökje a csípőjét. - A kanapé kissé keskeny, de elférünk rajta. Vagy, ha gondolod, meglovagolhatsz.

- Ez utóbbi csábító ajánlat - Elena megnyalta a szája szélét. Balját Tseng vállára téve tolni kezdte a férfit gyengéd, de határozott mozdulattal a kanapé felé. - Élnék vele.

A wutai engedelmesen letelepedett a kissé kopott, de azért kényelmes bútordarabra, kissé széttárta a combjait, és kinyúlt a lányért, hogy közelebb húzza. - Gyere. Én is kívánlak. Szép vagy, Elena. Erős és szép.

- Köszönöm - válaszolt a lány egy ragyogó mosollyal. Majd lehajolt a földre valamiért, megfelelő rálátást biztosítva a fenekére Tsengnek. Kiegyenesedett, majd közelebb lépett, az ujjai között a majdnem elfelejtett óvszer. Óvatos mozdulatokkal bontotta ki a csomagot, majd, Tseng szemét figyelve, ráhúzta a kemény vesszőre. Nem húzta el az ujjait, hanem tovább simogatta a forró bőrt. - Alig tudom elhinni, hogy ez igaz... Hogy tényleg itt vagy, Tseng.

- Nem akartam, hogy hiába remélj, - lehelte Tseng, és kissé hátrahajtotta a fejét, ahogy félig lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést. - De valóban eltelt két év azóta, és nemcsak a beosztottam vagy, de az egyik legjobb barátom is, Elena. Bármit megtennék érted is, és örülök, ha segíthetek, mindegy, milyen módon.

A nő elmosolyodott, bár valami fájdalmasan szorítani kezdte a mellkasát. De közel sem annyira, mint amikor belépett a Turkök közé, és a főnökét tekintette a világ közepének. - Tudom, Tseng. És két év rengeteg idő... De most ne beszéljünk róla, jó? Én... túl sokat vártunk, vártam, és kívánlak.
Választ nem várva, Tseng fölé térdelt, és lassú mozdulattal ereszkedni kezdett. Halk nyögések és sóhajok szaladtak ki félig nyitott száján, miközben a szemeit szorosan zárva tartotta.

Tseng sóhaja reszketett, ahogy a forró női test magába fogadta, centiméterről centiméterre. Mintha egy örökkévalóságig tartott volna, amíg Elena végre megpihent. A wutai a formás mellek közé temette az arcát, és mélyeket lélegzett. - Elena... csodálatos vagy.

A lány ujjai megszorultak Tseng vállán, és egy újabb halk hang hagyta el a torkát, ahogyan Tseng ráfújta a levegőt a mellére. - Te is, Tseng - lehelte feleltképp. A vágy, amely szinte égette most kissé csillapodott, ahogyan a testük egyesült, de Elena tudta jól, hogy ez csak ideiglenes pihenő. A fejét lehajtva végighúzta az ajkait Tseng fülén, gyengéden megharapva a cimpát mielőtt megmozdította volna a csípőjét.

- Igen, - nyögte Tseng elhalóan, ahogy az ujjai biztos fogást kerestek a lágy vonalú testen. A nedves forróság, az illat, a látvány mind összefonódott, és a külvilág lassan elhalványult, ahogy a férfi a gyönyörre és annak forrására koncentrált. Az egyik kezét a lány szeméremdombjára csúsztatta, és a hüvelykujja hegyével finoman cirógatni kezdte Elenát, ha másért nem, hát akkor azért, hogy kicsit előbb hallja nyüszíteni.

Egy élesebb nyögéssel felelt Elena, amit aztán több hasonló is követett. A vágy és a gyönyör uralták a testét, és a lány megpróbált egyszerre simulni bele Tseng tenyerébe, és gyorsabban mozogni a férfin.
- Ah, kérlek...! - nyögte. A vére forrt, és nem tudta nyitva tartani a szemeit tovább.

Tseng elmosolyodott, és elhúzta a kezét, hogy magához ölelhesse a lányt; az ajkai a kemény mellbimbókat cirógatták, csókokkal hintették tele a halvány bőrt. A férfi izmai megfeszültek a bőre alatt, az acélos test fölött lassan átvette az irányítást a mámorító gyönyör. Múltak a percek, és a Turk vezér levegő után kapkodott. - Elena, még, igen...! - Szavai ellenére azért próbált kitartani, míg a lányt el nem ragadja a vihar. Sosem bocsátotta volna meg magának, ha nem tudná teljesen kielégíteni.

Szavak helyett már csak különféle töredékek és nyüszítések jöttek, de Elena ennek nem volt tudatában. Szorosan zárt szemhéjai mögött szikrák pattogtak, és a tüdejében már nem volt elég oxigén ahhoz, hogy felkiáltson, ahogyan a gyönyör végigvillámlott a testén. Izmai megfeszültek, és érezte, ahogyan a szívdobbanásaival egy időben az édes kéj lüktetett az ereiben.

Tseng néhány másodperccel később felnyögött, a fejét a kanapé támlájához szorította, és hagyta, hogy az örvény őt is magával rántsa a mélybe. Pár másodpercre a világ megszűnt körülötte, a fehér fény és az ereiben robajló vér zúgása elfedett mindent. Mikor a vihar elcsitult, pár másodpercig még nem bírta elengedni a lányt, csak ölelte, és próbált levegőhöz jutni.

Elena odasimult Tsenghez. A szíve még mindig hevesen vert, de lassan csillapult, akárcsak a zihálása. Lágy csókot nyomott Tseng nyakára, arcára, majd a szájára.
- Félek, félreértenéd, ha most mondanék neked valamit - mormolta, elkerülve, Tseng tekintetét.

- Azért csak tégy egy próbát, - javasolt a férfi, és gyengéden felemelte kicsit a lányt, hogy megszabadulhasson az óvszertől. - Ha kétségeim támadnak, majd rákérdezek.

- Mhm, rendben. - Elena visszabújt Tseng mellé, és kissé megborzongott, ahogyan az izzadtság száradni kezdett a testén. - Szeretlek.

- Tudom, - Tseng gyengéden megcsókolt a szőke Turköt. - Mindig is szerettél, és sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várnod. - Elmosolyodott. - Van kedved valamikor elmenni vacsorázni?

A csodálkozást, hála és valami mélyebb érzelem váltotta fel Elena arcán, mielőtt a lány bólintott volna. A hang, amit hallatott leginkább a szipogásra emlékeztetett, annak ellenére, hogy Elena szemei szárazok maradtak. - Igen...! Bármikor. Nagyon szívesen mennék veled...

- Akkor talán ma éjszaka sem fogod visszautasítani a meghívásomat. Ha akarod, alhatsz nálam. Garantáltan csak ketten leszünk. - Tseng a lányra kacsintott. - Ágyban mégiscsak kényelmesebb aludni, mint a kanapén.

Elena átölelte Tseng nyakát és mélyen megcsókolta válasz helyett. Bolond lett volna visszautasítani az ajánlatot. Visszább húzódott, és egy halk sóhajjal rámosolygott Tsengre.
- Fel kéne öltöznünk, akkor, ugye?

- Csak, hogy az éjjeliőr ne fogjon gyanút, - bólintott Tseng vérkomoly fejjel. Aztán elnevette magát, felállt, és felhúzta a lányt is. - Majd megbeszéljük, mit szeretnél reggelire.


~vége~


2006-10-05