Írók: Kíra & OKami
Páros: Roy Mustang & Edward Elric
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: slash, a helyszín esetleg megbotránkoztató lehet
Spoiler: -
 

Városnézés

A vonat lassított, aztán megállt. Az állomás megszokott hangjai szűrődtek be a fülkébe, ahol a fontos utasok unatkoztak: két fiú és egy sötét hajú férfi egyenruhában.

Mustang felállt, és nyújtózkodni kezdett. Féloldalasra sikeredett a mozdulat, a golyó ütötte seb még mindig sajgott, érzékeny volt.

 - Kimehetnénk enni valamit - vetette fel az ötletet. - A kalauz azt mondta, hogy utánunk kapcsolnak pár vagont, és emiatt itt fogunk vesztegelni néhány órát.

- Jó ötlet! - értett egyet Edward hevesen. - Én éhes vagyok.

Hakuro tábornok fia engedelmesen felállt a bőrülésről. - Menjünk, ezredes. - bólintott. Szegény már megszokta, hogy még a WC-re is elkíséri valaki. Elvégre nem akarták, hogy még egyszer elrabolja valami lelkes ishbali.

A zsibongó és zsúfolt állomáson túljutva Mustang rámutatott egy csendes utcácskában lévő étteremre. A kerthelyiség majdnem telve volt, de az egyenruha meghozta a szokásos hatását, és a pincérek hamarosan kerítettek hármójuknak egy csendes asztalt az egyik diófa alatt. A pincérnő csinos volt, és Mustang nem tudta megállni, hogy ne bókoljon, bár ez inkább megszokás volt, mint valódi hódítási kísérlet.

Ettől függetlenül, Ed úgy nézett az ezredesre, hogy ha pillantással ölni tudott volna, az idősebb alkimista menten holtan hanyatlik a földre.

Még a desszertnél sem tartottak, amikor Fullmetal két kissé zilált katonára lett figyelmes a bejáratnál. Egy karcsú, hosszú gesztenyeszín copfos nő és egy magas, vállas, sörtére nyírt hajú férfi beszélgettek a pincérrel, és az egyszer csak árnyékba húzódott trió felé mutatott. A nő élénk tekintete felragyogott és máris feléjük indult.

- Ezredes, - szólalt meg Ed halkan. - Baráti társaság. Ketten vannak.

- Látom én is - bólintott Mustang, és hátradőlt a székén. - Megvárjuk, mit akarnak, őrnagy.

A nő megállt mellettük. Valami megcsillant az oldalán a fényben. - Jó napot. Roy Mustang ezredes, Edward Elric őrnagy és Thomas Hakuro?

Az ezredes felállt, közelebb lépet, hogy takarja a védenceit, és egy aprót bólintott.

 - És önben kit tisztelhetünk, kedves...

- Johanna Shawn őrnagy, uram! - tisztelgett a nő lelkesen. - Ez pedig a társam, David Steel hadnagy. Örülök, hogy megtaláltuk önöket! A liori bázisról jöttünk, hogy csatlakozzunk önökhöz a hátralévő úton Centralig.

- Üljenek le - intett a szabad székek felé Mustang, majd maga is visszaült a helyére. Az Állami Alkimisták órája valamelyest megnyugtatta, de nem tudta teljesen elaltatni a gyanakvását. - Megtudhatnám, hogy kinek a parancsára?

Sejtette persze, hogy Hakuro tábornok utasította a két katonát, de az is lehetséges volt, hogy a liori főparancsnok próbált meg így jó pontokat szerezni.

- Hakuro tábornok személyesen telefonált a liori főhadiszállásra, hogy további kíséretet rendeljen a fia mellé. Haynes ezredes pedig azonnal minket jelölt ki a feladatra. Két órával ezelőtt érkeztünk meg mi is, de valahogy... sikerült elszalasztanunk önöket. - a nő kicsit elpirult. - Persze igyekeztünk megtalálni magukat.

Mustang elmosolyodott. Az újonnan érkezettek lelkesedése élénkítő volt, ráadásul lehetővé tette, hogy kicsit lepasszolja a gyerekfelügyeletet.

 - Ugyan, Shawn őrnagy, bárkivel előfordulhat. Nem ennének velünk? - kérdezte, és odaintette a pincérnőt. Ezúttal elhagyta a szokásos bókjait.

Johanna rendelt valami könnyűt aztán visszafordult az ezredeshez. - Ha nem bánja uram, utána rögtön vissza is kísérnénk Hakuro úrfit a vonatra. Nem lenne jó, ha valaki felfigyelne rá itt a nyílt terepen. Önök addig sétálhatnak egyet a városban. Sajnos, az állomáson megtudtuk, hogy valami műszaki hiba miatt a vonat legalább hat órát késni fog.

Az ifjú Hakuro ekkor kifakadt. - Hat óra? Nee, kérem! Nem akarok visszamenni a vonatra, olyan unalmas, nem tudok semmit sem csinálni! Hadd maradjak az ezredessel és az őrnaggyal...!

Ed felhorkant. Az éjszaka meglehetősen fülledt álmai voltak és úgy érezte, megőrül, ha nem tölthet legalább pár percet kettesben Mustanggal. - Nézd, Thomas, ez csak a te érdekedben...

Ekkor Steel hadnagy felvett egy szalvétát, és hajtogatni kezdte. - Ha velünk jön, Hakuro úrfi - mondta kellemes, mély hangján, - megtanítom, hogyan kell ezt csinálni. - Előretartott tenyerén egy fehér madár pihent.

- Én pedig szívesen szórakoztatom önt, - mosolygott Johanna. - Tudta, hogy ebben a városban született Ronald Morrison, minden idők leghíresebb banditája?

Thomas szeme kikerekedett. - Hát... azt hiszem, mégis önökkel megyek...

- Ez esetben ezt megbeszéltük - mondta Mustang leheletnyi megkönnyebbüléssel a hangjában. - Ha nem gond, akkor nem kísérjük vissza magukat az állomásra; Hakuro úrfi meg tudja mutatni a fülkénket. Nekem telefonálnom kell még a főhadiszállásra is.

Hamarosan megérkezett az ebédjük és a katonák, valamint ifjú védencük nekiláttak enni. A desszert felett Mustang ránézett Thomasra.

 - Hozzunk magának valamit a városból? Könyvet, játékot, csokoládét?

Thomas szemeiben egy pillanatra fellobbant a gyerekekre jellemző sóvár vágy, de aztán lehajtotta a fejét. - Egy könyvet, ha lehet... valamit a régi időkről, az amestrisi hősökről. És egy kis csokit... - felnézett és cinkosan elmosolyodott - jusson maguknak is bőven, jó?

Ed nevetett. - Igen uram, teljesítjük a parancsát! - még tisztelgett is hozzá.

A két liori katona diszkréten vihogott.

Mustang bólintott, és magában hozzátett a listához valami egyszerűbb fajátékot is. Minden bizonnyal Hakuro tábornok úgy érezte, hogy a fia már túl nagy az ilyesmihez, persze figyelmen kívül hagyva Thomas érzéseit.

Az ezredes kifizette a számlát, majd felállt.

 - Nos, Shawn őrnagy, Steel hadnagy, vigyázzanak Hakuro úrfira.

A két katona felugrott, és feszesen tisztelegtek. - Igen uram! Érezzék jól magukat.

Ed szintén feltápászkodott és lustán a karjára vette a kabátját. Magában lázasan tervezgetett.

Mustang megállt az első nyilvános telefonfülkénél, majd némi várakozás és az azonosító kódjának bemondása után röviden jelentett. Miután letette a kagylót, rávigyorgott az odakinn várakozó Edre. Végre kettesben!

 - Meg kéne venni a dolgokat Hakuro gyerekének, hogy nehogy elfelejtsük a végén, aztán körbenézhetnénk a városban.

- Egyetértek. Atyaisten, szegény srác úgy viselkedik, mint egy kis felnőtt. Igazán megérdemel valami mesekönyvet. És csokit. - Ed oktatólag felemelte a mutatóujját. - Sok csokit. Esetleg egy kis karamellát. Vagy savanyúcukrot.

- Ha látsz valami játékot, ami szerinted érdekelheti, akkor azt is. Nem hiszem, hogy otthon sokat játszhatna, és elég hosszú az út még mindig - mondta Mustang. Kényelmes tempóban sétálni kezdett, oldalán a fiatalabb alkimistával. Amikor meglátott egy könyvesboltot, odaintett a fejével. - Gyere, nézzünk körbe itt.

Ed rábólintott és követte a felettesét. A kínálat meglepően széles volt, így hamar találtak olvasnivalót Thomasnak. Megvették, Mustang gondosan eltette a számlát és továbbálltak.

Fullmetal hamarosan felfedezett egy játékboltot is. - Gyere, biztosan találunk valamit a srácnak. Bár az igazság az, hogy én is rittyenthetnék neki valamit... Mivel lehet jót játszani egy vonaton?

- Valami, amit nem zavar a zötykölődés... Ólomkatonák? - ajánlotta Mustang, rámutatva egy dobozra. - Esetleg az az építőkocka, elég szilárdnak tűnik.

- Ja, ha van nálad ragasztó, - jegyezte meg az idősebb Elric vigyorogva. - Ólomkatona, az jó. Vagy... - elhallgatott, ahogy oldalra nézett. Az arckifejezése megváltozott, kicsit távolivá, szomorkássá vált. Odalépett egy nagy kosárhoz, ami tele volt plüssjátékokkal, és kiemelt belőle egy sárga macskát. Egy darabig némán bámulta a játékot.

Mustang a boltos felé fordult, nyitott tárcával. - Akkor ezek lesznek - mutatott a katonákra és a plüssállatra az ezredes. Fizetett, majd beletette egy szatyorba a dobozt a blokkal együtt, de nem kérte el a macskát Edtől.

 - Menjünk.

A fiatal alkimista elsőre meg sem hallotta az ezredest. Magához szorította a puha játékot és halkan szipogott egy kicsit. Abban a pillanatban valóban úgy festett, mint egy gyerek.

Mustang egy kézzel átölelte Ed vállát, és maga után húzta, ki a boltból.

 - Ssh - csitította. Nem engedte el egészen addig, amíg egy közeli padhoz nem értek. - Ülj le...

- N-nem, semmi bajom... - Ed vigyorogni próbált. Egészen hitelesre sikerült, bár az apró, csillogó könnycsepp nem illett a szeme sarkába. - Csak... eszembe jutott Al, meg a macska, amit felszedett még East Cityben, emlékszel... Annyira szerette volna megtartani, de hát egy háziállat nem nekünk való. Remélem, ezt azért értékelni fogja. - megvakargatta a macska füle tövét, mintha valódi állat lenne. - Hiányzik Al, - vallotta be.

- Hamarosan viszontláthatod a testvéredet - bólintott Mustang. Ô is leült a padra, Ed mellé. Átölelte a fiút, és közelebb húzta a jó oldalához. - Ha akarod, telefonálhatsz neki, hogy jöjjön elénk, valamelyik következő állomásra.

Edward lehunyta a szemeit és a fejét Mustang vállára ejtette. - Hát, lehet... de addig is itt vagy te. - Magához szorította a játékot, arcát a puha szőrmébe temetve. Azért látszott, hogy elpirult. - Roy, ez most... jó. És, uh, veled álmodtam.

Mustang ujjai masszírozni kezdték Ed vállát. A telefon ráért, és a fiúnak igaza volt; jó volt így. A hosszú vonatút alatt egyszer sem érinthette meg ennyire személyesen Edwardot, nemhogy mást csinálhatott volna.

 - Mit álmodtál?

Fullmetal begörbítette a hátát; a pír az arcán maradt, de most inkább duzzogóra vette a figurát. - Bepofátlankodtál a fejembe és... perverz voltál! - morogta halkan. - Levetted rólam a ruhát és úgy csókoltál, hogy alig kaptam levegőt! Aztán simogatni kezdtél, és... hmmf, tiszta mocsok volt a gatyám, mikor felébredtem...!

- Ó, milyen szörnyű, - mormolta Mustang, - hogy csak álom volt.

Az ezredes keze lentebb vándorolt, és Ed gerincét kezdte el cirógatni.

- Mmmm... Ed lehunyt szemmel dorombolt egy kicsit, aztán fészkelődni kezdett. - Roy... csókolj meg.

Mustang sóhajtott és megrázta a fejét.

 - Sajnálom, de nem, itt nem. A nyílt utcán vagyunk, Ed.

- Akkor keressünk valami helyet... ahol nem láthatnak. Muszáj. - Elszántan és esdeklőn csillogtak az aranyszemek. - Akarom.

Az ezredes bólintott, és felállt a padról. Kinyújtotta a kezét Ednek.

 - Gyere! Biztos találunk valami... búvóhelyet.

Fullmetal lelkesen bólintott, és az ezredesébe csúsztatta a kezét.

A két alkimista elindult. Egy darabig nem volt szerencséjük; viszont felfedeztek egy meghökkentően pazar édességboltot. Az apró épület úgy nézett ki, mint egy mézeskalácsból épült házikó. Valószínűleg a város egyik nevezetességének számított, csak nem vágott Roy és Ed érdeklődési körébe. Legalábbis általában nem.

- Gyere, vegyünk csokit - húzta be Mustang Edet. - Magadnak és Thomasnak is válassz valamit.

A falak szinte a tetőig be voltak polcozva, és a polcokon üvegekben és dobozokban álltak a különbözőfajta édességek. Volt ott a pralinétől kezdve a karamellen és mézeskalácson keresztül az egyszerű étcsokoládéig minden. A savanyúcukor és nyalókák a pulton voltak, ami mögött egy korosabb asszony állt.

Ed úgy vigyorgott, mint a falu bolondja. - Nyalóka...! Ezredes, mennyi pénz van magánál? - A fiú túl régóta volt a sereg közvetlen közelében, mélyen benne volt, hogy a felettest magázni illik. Legalábbis, amikor éppen nem kettesben vannak.

- Elegendő - válaszolta Mustang egy alig titkolt vigyorral. Ô maga levett egy pár tábla csokit - némelyik gyümölccsel volt töltve - és a pultra tette.

Ed mellészórt két marék gyümölcsös nyalókát, egy zacskó savanyúcukrot és karamellát meg még két tábla csokit. Aztán megfontolás tárgyává tette a konyakos bonbont is. - Ettem már ilyet... és az nem volt rossz. Jó édes benne az alkohol.

- Nono! - szólt közbe az asszonyság szigorúan. - Hány éves vagy, ifiúr? Gyerekeknek abból nem adok!

Ed szája tátva maradt a megdöbbenéstől.

- Gyönyörű hölgyekkel nem vitázunk, Edward - jegyezte meg Mustang egy félmosollyal. - A bonbon itt marad.

Az eladónő diszkréten mosolygott. Ed viszont nem adta fel.

- Na ne már! Ahhoz elég idős vagyok, hogy a seregben szolgáljak, de ahhoz nem, hogy néha bekaphassak egy-egy konyakos bonbont? Ennek így nincs értelme!

- Ilyen az élet. - Mustang hajthatatlan volt, de aztán egy ördögi ötlete támadt. - Elég kezelhetetlen vagy az alkohol nélkül is. Azonban én már elég idős vagyok hozzá - mondta és pár szemet rárakott a felhalmozott édességre.

Az asszony nevetett. - De csak egy-egy szemet. Mondjuk lefekvés előtt. És utána fogmosás. - Kuncogva beütötte az árakat a pénztárgépbe és megmondta a végösszeget. Míg Mustang a pénztárcájában kutatott apró után, az édességek egy szép papírszatyorba kerültek. - Fogyasszák egészséggel! - mosolygott az eladónő.

Az ezredes enyhén meghajolt aztán kitessékelte Edet a boltból. Amikor elég messze kerültek már, és nem volt senki a közelben Mustang elmosolyodott.

 - Azt hiszem, több esélyünk lenne a kevésbé tiszta részén a városnak egy kis magányhoz. Mármint, ha még mindig akarod.

- Persze, hogy akarom, fiatal vagyok még, tele hormonokkal! - Jelentette ki Ed jókedvűen. - Adj egy nyalókát, tízéves korom óta nem ettem!

Mustang beletúrt a szatyorba, majd odanyújtotta a kért édességet. Az ezredes lefordult a széles főutcáról, majd néhány sarok után ismét elfordult. Láthatóan kevesebb ember járt a környéken, és az utcák is szűkebbek lettek, egynéhány beillett sikátornak is.

Ed élénk tekintettek fürkészte a környezetet, de a professzionális kinézetén sokat rontott a szájából kilógó pálcika. Egyszerre csak előremutatott. - Nézd... kicsit romos, de szép.

Mustang tekintete követte a fiatalabb ujját, és bólintott. A kőfalak és az enyhén kupolás tető még álltak, de az ólomüveg ablakok sok helyütt be voltak törve és az ajtó hiányzott.

 - Alighanem építettek helyette egy szebbet a város központjában, ezt meg itt hagyták az enyészetnek. Megnézzük közelebbről?

- Hmm. - Ed cuppogott kicsit az édességen, majd gyorsan elropogtatta a maradékot, és megcélozta az aprócska kápolna bejáratát. - Remélem nem omlik a fejünkre az egész... Szent ég, miket beszélek...! Mintha nem én lennék a legprofibb alkimista egész Centralban...!

- És a legkisebb is - morogta Mustang az orra alá, ahogyan követte Edet.

- KIT HÍVSZ OLYAN KICSINEK, HOGY SZÉKRE KELL ÁLLJON HOGY ELÉRJE AZ AJTÓKILINCSET?? - üvöltötte Ed villámló szemekkel, előadva ilyenkor szokásos hisztijét. - BELELÉPEK AZ ARCODBA, TE GAZEMBER!!

- Látod, Ed, ezért nem fogsz kapni a konyakos bonbonból - mondta Mustang, ahogy kibontott egy cukorkát. A szájába tolta az édességet, és közelebb sétált a még mindig dühtől remegő fiatalhoz. - Nem vagy elég felnőtt hozzá.

Edward ádáz tekintettel, karommá görbülő ujjakkal nyúlt a másik torka után.

Mustang vigyorgott és, a földre ejtve a szatyrokat, megfogta mindkét csuklót. Közelebb lépett és enyhén lehajolt, hogy a szájuk egy vonalba kerüljön. Az ezredes úgy csókolta Edet, mintha az élete múlna rajta - ami talán igaz is volt, tekintve, hogy az előző megjegyzései kissé túl élesre sikerültek.

Fullmetal szemei előbb tágra nyíltak, aztán lecsukódtak, hogy mélyebben átérezhesse a mámorító érintést. Karcsú teste szinte az ezredes karjaiba olvadt, ahogy átadta magát a másik férfi szenvedélyének. Pár másodperc múltán aztán visszacsókolt, halkan, de élvezettel nyöszörögve közben.

Mustang nyelve feltérképezte a másik száját, megízlelve a nyalóka hagyta cukrot a fogakon és nyelven. Egy idő után visszahúzta a fejét, hogy levegő után kapkodjon.

 - A francba is... - morogta, még mindig lihegve, és végigsimított Ed csábító ajkain. - Gyerünk befelé!

Ed csak bólintott. A csók csaknem kiszívta az erejét, kellemesen kábán és nagyon-nagyon boldogan hagyva a fiút. A fiatalabb alkimista vaktában felkapta az egyik szatyrot és belekarolt az ezredesbe. - Menjünk! - A szemei ragyogtak. - Még akarom.

Mustang felvette a másik csomagot, és behúzta Edet a romos kis kápolnába. Odabenn néhány pókon túl volt még egy kőpad és egy oltár rész, ahol a viasz vastag rétegben állt. A szobrokat alighanem átvitték az új épületbe, akárcsak a gyertyákat, és minden más mozdítható dolgot. Az ezredes a kis bemélyedésbe tette a két szatyrot, majd a két keze közé fogta Ed arcát.

 - Nem lenne szabad, - mondta, ahogy közelebb húzta a fiatalabb férfit, - ezt csinálnunk... Főleg nem itt!

Aztán elvigyorodott, és ismét megcsókolta Edet, ezúttal gyengéden, lassan.

Az idősebb Elric szorosan a kék egyenruhás testhez préselte a sajátját és kezei felfedezőútra indultak. Végigsimogatták Mustang vállait, aztán az egyik kéz az arcára simult, a másik pedig sűrű fekete hajába bújt. Edward egy kicsit bizonytalan volt, de nagyon lelkes. Tetszett neki, amit az ezredes kínált és még többet akart. A tapasztalt, lustán mozduló nyelv minden egyes apró érintése egy-egy pici villám volt, ami végigrohant a gerincén, tompa sajgást gyújtva az ágyékában.

Mustang belesóhajtott a csókba, ahogy Ed ujjai hozzáértek. Szájával és kezével magával húzta a szőkét, ahogyan hátrább lépett, a kőpadhoz.

 - Gyönyörű vagy - jegyezte meg, amikor ajkaik elválltak. Leült a padra, és a derekánál fogva közelebb vonta Edet. Kifűzte az övet, és kigombolta a bőrnadrágot. - Ugye jól sejtem, hogy a önmagadon kívül még senki nem érintett itt? - kérdezte Roy, végigsimítva a nadrágon keresztül az ágyékrészt.

Edward arca csaknem lángra gyúlt, a férfiassága megrándult az ezredes óvatos keze alatt. A fiú megragadta Mustang vállait és az ujjai megszorultak az egyenruhán; kénytelen volt beismerni, hogy egy kicsit megijedt. Pár hosszú másodpercig csak bámult a nyugodt, tintaszín szemekbe, aztán beharapta az alsó ajkát, és bólintott.

- Ne félj - csitította Mustang, és lágyan megcsókolta Edet. Kinyitotta a fekete felsőt, és ajkaival végigsimította a fiú nyakát. - Hadd vegyem le a ruhád - kérte az ezredes.

- R-rendben, - lehelte az aranyhajú alkimista és pár mozdulattal megszabadult piros kabátjától. Gondosan a padra tette, az ezredes mellé; ez a ruhadarab már a védjegyének számított, nem szívesen piszkolta volna össze. Utána nyelt egyet és kibújt a rövid, fekete kabátkából is. Egy kósza napsugár beszökött az egyik, még érintetlen ólomüveg ablakon és kékes fényfoltocskát vetített az automail karra, mintha csókot dobott volna a fiú vállára. Ed résnyire nyílt ajkakkal lélegzett, az arcát sötétrózsaszínre színezte felhevült vére; olyan volt, mint egy bukott angyal, aki szerelemből követte Lucifert.

Mustang előrehajolt és hozzáérintette az ajkait a napsütötte részhez, mintegy hódolva az előtte álló szépségnek. Majd elmosolyodott, és lehúzta az ujjatlan, fekete felsőt is a szőke ifjúról. Végigcsókolta a mellkast és a mellbimbókat. Aztán gyengéden beleharapott a kulcscsontba, és felpillantott.

 - Jöhet a nadrágod?

A fehér fogak finom érintésétől Ed hátravetette a fejét és hangosan felnyögött. Aztán ránézett a másik alkimistára - aranyszín szemei vágytól, gyönyörtől fátyolosan fénylettek - és két tenyerébe fogta Mustang arcát. - Roy... - suttogta a fiú, - Szeretném megérinteni a bőrödet. Kérlek... Sz-szép vagy, olyan szép. Engedd meg.

- Érints, nyugodtan - mosolygott Mustang és oldalra fordította a fejét, hogy megcsókolja a puhábbik tenyeret. - Nem foglak visszatartani.

Kinyitotta az egyenruha kabátját, és Ed vörös kabátjára tette, hogy ne gyűrődjön. A fehér ing apró gombjain egyszer-egyszer megcsúsztak az ujjai, de végül sikerült mindet kinyitnia. Az ezredes szolidan izmos mellkasán ritkás, rövid, fekete szőr nőtt. Bőre sápadt volt, de még így is élesen elütött a hasán, és oldalán keresztbetekert fehér géztől, ami a golyónyomot takarta.

Ed egy hirtelen ötlettől vezérelve lovagló ülésben Mustang ölébe telepedett, karjait a férfi nyaka köré fonta, és az ajkai cirógatni kezdték az ezredes nyakát. - Olyan finom illatod van, - suttogta Ed mosolyogva, és még közelebb bújt a másik alkimista forró testéhez. A saját mellkasa sima volt, csak a hasán, az alsónadrág gumija felett látszott pár aranyszín szőrszál.

Mustang felnyögött, és ráfogott Ed csípőjére.

 - Ne mozogj...!

Pár másodperc után félrebillentette a fejét, hogy a szőke odaférjen a nyakához, az ezredes meg elkezdte nyalogatni, gyengéden harapdálni a másik vállát, nyakát.

Ed egyszer csak felkiáltott, és két keze az ezredes vállának feszült.

Mustang visszahúzta a fejét, és belenézett az aranyszín szemekbe.

 - Mi a baj, beszélj!

Ed lehunyt szemmel lihegett. - A-az automailem... ahol összeér a bőrömmel, ott nagyon érzékeny. Amikor megnyaltad, majdnem... elmentem.

Mustang megnyugodva elvigyorodott, és végigsimított a kérdéses részen az ujjhegyével. 

 - Itt?

- NNNGHH! - Ed a feljebbvalója vállára borult. - Ne szórakozz már...! Tényleg el fogok... n-ne csináld...!

- Egyszer ki fogom próbálni - ígérte Mustang, de hagyta, hogy a keze lentebb csússzon, Ed oldalára. - Állj fel egy fél percre, le akarom szedni a nadrágodat. Nehogy összepiszkold - tette hozzá halkan, majdnem morogva.

Ed lemászott feljebbvalója öléből, és talpra állt. A kigombolt bőrnadrág látni engedte a boxeralsó halvány szövetét, ami alatt látványosan lüktetett a vágy. Fullmetal újra ráfogott Mustang vállaira, de most inkább támaszért.

Mustang rálehelt egy csókot Ed kézhátára, és lejjebb cibálta a nadrágot. A boxer hamarosan követte, és Roy óvatosan végigsimított a másik kemény férfiasságán.

 - Gyönyörű...

- Roy...! - zihálta az aranyhajú fiú kétségbeesve - Csinálj valamit, mert most már kezd fájni...

- Ülj le! - utasította Mustang a fiút, ahogyan az ujjai összezáródtak a selymes bőrön. - Kapaszkodj belém, és próbálj meg csendes lenni - tette hozzá, és megmozdította a kezét.

Edward inkább leesett, mint leült az ezredes ölébe, oldalvást fordulva, kicsit széttárva a combjait, hogy a mások férfi szabadon hozzáférhessen mindenhez. A fiú szorosan Mustang nyaka köré fonta a karjait és a fehér ingbe temette az arcát. -Roy...!

Mustang elmosolyodott, szája végigsimított Ed haján és fülén, ahogyan ujjai ritmusosan fel-le mozogtak a kemény testrészen. A másik kezével átölelte a szőkét, hogy megtartsa, ha véletlenül meginogna.

Az idősebb Elricnek csak pár mozdulat kellett a beteljesüléshez. A teste hirtelen megfeszült, rekedt kiáltását elnyelte saját két karjának védőfala és Mustang inge. A vesszője megrándult és forró magjának gyöngyházfehér cseppjei a padlóra hulltak.

A karcsú test elernyedt az ezredes karjaiban, csak a fiú kapkodó lélegzése hallatszott.

Mustang lassan visszahúzta a kezét, és lenyalogatta róla a kevéske, kesernyés spermát, ami rákerült.

 - Hogy vagy...? - mormolta Ed fülébe aztán, a másik kezével lassú köröket rajzolva a keskeny hátra.

- Fogalmam sincs, az agyam valahol elmaradt a hullámvasúton - motyogta Fullmetal. - Leginkább fáradtan és piszkosul elégedetten. A'sszem.

- Jól van - mosolygott Mustang. Szorosan átölelte a meztelen fiút, és igyekezett nem tudomást venni a saját testének követelődzéséről. - Ha úgy érzed, hogy tudsz mozdulni, szólj, de addig pihenj nyugodtan.

- Csókolj meg.

Mustang oldalra fordította a fejét, és egyik kezét Ed hajába gabalyította, hogy közelebb húzza a szőkét. Aztán az ajkaik összeértek, és Roy ismét feltérképezte a másik száját. Vére, ami amúgy is égetett, forrni kezdett, és az ezredes belenyögött a csókba.

- Roy, - Ed felnézett, komoly szemekkel; keze a férfi arcára simult. - Arányos fizetség. Te is szeretnéd, ugye...?

- Persze, hogy szeretném...! - Mustang hozzádörgölőzött a tenyérhez, és lehunyta a szemeit. - Ha nem akarod, nem kell semmit se csinálnod.

- Akarom, - bólintott Ed. - Csak mondd meg, mit szeretnél.

- Téged... De most elég lesz a kezed is - mondta Roy. Hangjából sütött a vágy. Megfogta Ed csuklóját, és lehúzta az ágyékához, ahol a nadrágon és alsón keresztül is érezni lehetett a keménységet.

 - Kérlek...!

Ed nyelt egyet, de fürgén nekiállt kiszabadítani a lüktető vesszőt. Amikor sikerrel járt, pár másodpercig érdeklődve tanulmányozta Mustang férfiasságát. - Más vagy, mint én... hosszabb, kicsit vastagabb is, és rajtad jobban látszanak az erek. - Kézbe vette a vesszőt. - Mm, fura érzés... valaki mást érinteni így.

Mustang csak nyögni tudott válaszként, az érintés hatására a maradék vér is eltűnt az agyából.

- Ah, azistenit, Ed...! - kapkodott a levegő után, és még jobban összeszorította a szemét. - Kérlek, ne csak állj...!

Edward bólintott és szorosabbra fonta az ujjait a vesszőn. Hatalom volt abban, ahogy az ezredes majdnem könyörgött, és csak ő, a Fullmetal Alkimista volt képes megadni neki, amire vágyott. Hatalom és erő, habár veszélyesen törékeny; Edward érezte, hogy ha csak egyszer is visszaél vele, akkor nem lesz bocsánat többé. De most nem akart ezen gondolkodni; Mustang arcát figyelte, a lehunyt szemeket, a résnyire nyílt ajkakat.

Az idősebb férfi légzése felgyorsult, csípője egyszer-egyszer felemelkedett, hogy találkozzon Ed mozdulataival, de leginkább mozdulatlan volt. Bal kezével belekapaszkodott a fiú jobb karjának hideg acéljába, míg a másikkal a nyöszörgését próbálta elcsendesíteni. Beleharapott a saját tenyerébe, ahogyan érezte, hogy itt a vég, és a forró sperma kilövellt a péniszéből.

Ed addig pumpálta Mustang férfiasságát, míg az utolsó cseppet is ki nem csalta belőle. A büszke testrész lassan elernyedt a kezében, és a fiú kíváncsian az ajkához emelte az ujjait, hogy megízlelje az ezredest. - Még az ízed is más kicsit, - kuncogta halkan, és a nyelve hegyével gondosan összegyűjtögette a bőréről a nyúlós fehérséget.

Mustang nem tudott felelni, csak fáradtan hátrahanyatlott a kőpadon. Szíve, légzése gyors volt, de lassan lecsillapodott, ahogyan visszanyerte az érzékeit. Közelebb húzta magához Ed fejét, és megcsókolta, köszönetképpen.

 - Öltözz fel - mormolta, és végigsimított a meztelen testen, egészen le az automail lábig.

- Jól van, jól van. - Fullmetal felrántotta a boxerét, és a nadrágját, aztán nyújtózott egy jólesőt. - Roy, egész egyszerűen piszok jól érzem magam. Ez sokkal jobb, mint az önkielégítés.

- Nem mondod - vigyorgott az ezredes, ahogy felhúzta a sliccét. Majd az ingjét vette fel, és elkezdett szórakozni az apró gombokkal. - És ez még csak a kezdet. Ha egyszer Centralban leszünk, puha ágyban, jöhet a többi is.

- Mmm... - jóleső borzongás futott végig a fiú testén az ígéret hallatán. - Ez, uh, nem hangzik rosszul... Te Roy, kérdezhetek valamit...?

- Persze.

- Azt hallottam, hogy az első a fiúknak is fáj... nem mintha nem bírnám a fájdalmat, de... nagyon? - Ed zavartan vakarászta a tarkóját.

Mustang felvette az egyenruha kabát részét is, hogy időt nyerjen a válaszra.

 - Attól függ. Az első alkalom azért fáj, mert a test nincs hozzászokva, hogy ekkora dolgokat tegyenek bele... Sem pedig az elme, hogy bárkinek is megengedje ezt. Ha elég türelmes a partner, akkor a fájdalom nagyját el lehet kerülni.

- Ú. Nem úgy ismernek téged, mint egy türelmes embert.

Mustang közelebb lépett a fiúhoz, és felemelte az állát.

 - Általában nem is vagyok az, de ez más. Ráadásul előbb hozzá kell szoknod az érintésemhez.

Ed elhúzta a száját, de aranyszemében vidám szikrák csillogtak. - Kész szerencse, hogy már szobatiszta vagyok...

- Bár nem valami eszes... - jegyezte meg Mustang és beleharapott a fiú ajkaiba.

Ed gondolkodás nélkül visszaharapott, aztán bátran az ezredes szájába dugta a nyelvét.

Mustang nyelve szinte azonnal kihívta a betolakodót egy párbajra, amiből mindketten győztesként kerültek ki. Enyhén lihegve húzta vissza a fejét Roy.

 - Elég... Nem lenne szabad itt időznünk.

- Hanem hol...? - vigyorgott Fullmetal kissé kábán. - Ugyan már... te is alkimista vagy. Magadon kívül semmiben sem hiszel.

- Az, hogy miben hiszek nem érdekes, Ed. Vissza kell mennünk a vonatra, és vissza kell térnünk a megfelelő viselkedéshez is.

- Hmmf. Tényleg nem vagy türelmes. És ne nézz már hülyének, pontosan tudom, mi lenne, ha ez kiderülne. - Felvette a két szatyrot, és az egyiket - a nehezebbet, természetesen - odanyújtotta Roynak. - Mehetünk, ezredes?

- Igen, menjünk - bólintott a férfi.

- Roy... Kösz, hogy megvetted a macskát is. - Ed mosolygott.

Mustang fújt egyet, és tagadólag megrázta a fejét.

 - Ne is említsd! Nem tudom, mi ütött belém a boltban.

- Hah! Valld be, hogy nem tudtál ellenállni nekem!

A két alkimista még jó darabon civódott az állomás felé vezető úton.



~FiN~