Írók: Kíra & OKami
Páros: Roy Mustang & Edward Elric
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: némi káromkodás, smut
Spoiler: -

La petite Mort

- Hmm... - Mustang megdörzsölte az arcát és lámpát gyújtott. - Miért...?

Rossz katonai szokás volt, hogy előbb 'engedelmeskedett' és csak aztán kérdezett.

Ed felült az ágyon. A veríték már felszáradt a testén, de aranyhaja mulatságosan borzas volt és a szemeiben még ott kísértett az átélt gyönyör.

- Szeretnélek látni. Ahhoz képest, hogy már túl vagyunk az első szeretkezésen, még nem is láttalak ruha nélkül...

- Csak mert nem tudtad nyitva tartani a szemeid - vigyorgott Mustang, és közelebb hajolt, hogy csókot lopjon kedvesétől.

Edward lágyan belenyögött a csókba.

- Inkább ahhoz lehet köze, hogy ahogy megérkeztünk, azonnal felvágtattunk a hálóba és még villanyt gyújtani is elfelejtettél. Roy... éreztem valamit a kezemmel, ahogy simogattalak. Szeretném látni.

Mustang visszább húzódott.

- Hol...? - kérdezte. A szeme előtti tincsek az izzadtságtól a homlokához tapadtak, és teste alsó felét fedte a takaró, ahogyan felült.

- A karodon, az oldaladon... több helyen is. - Ed közelebb hajolt, aranyszemei komolyan csillogtak. - Kérlek. Mutasd meg őket.

- Csak régi sebhelyek - mormolta Mustang. Jobbjával megfogta Ed csuklóját, és Ed ujjait irányítva végigsimított az oldalán, megkeresve a bordái alatti részt. A bőr világosabb volt egy csíkban, és kicsit gyűrött, érdes a szélén.

- Honnan van? - A fiú gyengéden megsimogatta a sebhelyet. - A háborúban szerezted?

Mustang lehunyta a szemét, és Ed vállára hajtotta a fejét.

- Ezt nem. Ez egy egyszerű kés volt, East City-ben.

- East City...? De hát... - Ed pislogott, kicsit riadtan, kicsit döbbenten. - East City nem volt olyan régen. Hogyan, mikor...?

- Ha jól emlékszem te éppen Liorban voltál. Én meg figyelmetlen voltam - mondta Mustang mosolyogva, és csókot nyomott Ed nyakára.

- Súlyosnak látszik. - Ed félrebillentette a fejét. - Nagyon fájt?

- Fájt, igen, persze... - Mustang visszahúzódott, felnézett Ed aranyszín szemébe. Felnyúlt és végigsimított Ed arcán, nyakán. - De nem volt annyira súlyos, ne aggódj. Hisz' túléltem.

A fiatalabb alkimista elnyúlt keresztben Roy testén és elgondolkodva bámult a tintaszín szemekbe. - Láttad már a Halált, Roy?

- Nem - felelte határozottan, majd egy pár másodperc után megrázta a fejét, és újra válaszolt: - Igen. Ott van a tűzben, aminek parancsolok, és ott volt a szemekben... - Mustang hangja elhalkult, elfogyott. Lehunyta a szemét, és ujjaival végigfutott Ed testén. Végül simogatni kezdte a hosszú aranyszín hajat, és megrázta a fejét.

- Nem túl szép.

A szőke fiú nyújtózott, a jó kezével cirógatni kezdte felettese - szeretője - mellkasát.

- Én azt hiszem, a Kapuban láttam.

- És mi mást láttál ott? - kérdezte Mustang halkan, ahogyan ujjai tovább mozdultak, hogy Ed rossz vállát cirógassák.

Az aranyszemek lecsukódtak.

- Démonokat. Az emberiség bűneit. És minden mást. Tudást. Mindent, amit valaha felfedeztek, megépítettek, kitaláltak, vagy valaha is ki fognak. Azt hittem, nem fogom kibírni, és meghalok. Nem bírtam becsukni a szemem. A képek csak peregtek előttem... - mélyet sóhajtott. - Néha az az érzésem, hogy valóban meghaltam akkor és ez... itt minden körülöttem nincs is.

- Hmm... - Mustang ujjai erősebben nyomódtak le az automail környékén, hogy kihangsúlyozza a szavait. - Létezünk. Én is, te is. A Tudás maga az emberiség bűne, Edward. A kíváncsiság, az elégedetlenség...

- Az önzés - suttogta a fiú elszoruló torokkal. Szipogott kicsit és Mustang mellkasához szorította az arcát. - Ha csak pár perccel előbb rájövök, hogy semmi sem ér fel anyával... most nem lennék... kárhozott.

Mustang átölelte Edet, és végig-végigsimított a hátán, hogy csitítsa.

- Nem vagy kárhozott... - mormolta, és egy csókot nyomott Ed feje búbjára. Mustangot megállította a barátja pofonja, de az Elric testvéreknek nem volt ott senki, hogy visszatérítse őket a helyes útra. - Vagy ha mégis, hát sok ismerőssel fogsz találkozni Odaát, köztük velem is.

- Utálnék egyedül lenni a Pokolban... - Ed hangja egy kicsit derűsebben csengett. - Hol vannak még rajtad sebek? Mutasd meg őket.

Mustang bólintott, és kinyújtotta a karjait.

- Az karomon ez a lángok nyoma; elszámoltam magamat, és visszafelé dőlt egy gerenda Ishbalban. Azt hiszem más látható sebem nincs.

Az aranyhajú alkimista az ezredes mellkasára tette a kezét és pár másodpercig csendben számolta a szívdobbanásokat.

- És mi van a nem láthatóakkal...?

- Abból van elég.

- Gyógyulgatnak legalább...? - Valami volt az arany íriszekben. Remény, talán.

Mustang elmosolyodott, és lágyan megcsókolta Edet válaszképpen.

A fiú hagyta magát, de a keze közben a Mustang testét rejtő takaróba markolt, és elhúzta azt. Elhúzódott a csókból és végignézett az idősebb férfi meztelen, halvány testén.

Mustang félre billentette a fejét. Ujjai Ed mellkasát érintették, de nem azért, hogy felforralják a vérét.

- Mit látsz most?

- Nem tudom. Valami szépet. Valami erőset. A múltat és a jelent. Valami olyasmit, amit még sohasem láttam. - A hús-vér ujjak lágyan megcirógatták az ezredes szendergő férfiasságát. - Életet látok. Álmokat... - elmosolyodott és a férfi szemeibe nézett. - Téged látlak.

- Bókolsz. De tudom, hogy nem, így még inkább köszönöm. - Mustang közelebb mozdult, hogy átölelje Edet, és megcsókolhassa ismét. - De hadd javítsalak ki, láttad már. - Fogai végigkaristolták Ed ajkait, és ujjait végighúzta Ed gerincén. - Minden nap, amikor a tükörbe nézel. Ott van benned is a kitartás, az álmok, az erő és a szépség.

- Én azt nem látom, Roy, - lehelte vissza a fiú. - Tudod jól, nem tudom ezt látni magamban. Legalábbis nem a tükörben... A szemedben, néha. Ha a szemedbe nézek, néha elhiszem, hogy megérdemlem én is a jót.

- Akkor nézz a szemembe, és emlékezz arra, amit ott látsz - lehelte Mustang Ed fülébe, majd visszább húzódott, hogy belebámuljon az aranyszínű íriszekbe. - Gyönyörű vagy.

Bájos pirosság ömlött szét az ifjú alkimista szív alakú arcán. Edward nyelt egyet, és elmosolyodott.

- Szeretlek.

- Én is - Mustang mosolygott, majd átölelte Edet. Lefeküdt az ágyba, magára húzva a fiú testét, paplanként. - Szeretném, ha ezt nem felejtenéd el.

Ed szorosan a férfi testéhez simult és bólintott.

- Nem fogom, ígérem.

- Jó. - Mustang ajkai Edét keresték, és a lassú csók hamarosan szenvedélyessé vált, ahogyan nyelve elkezdte feltérképezni Ed száját.

Nem telt bele sok idő és az aranyhajú fiú nyöszörögni kezdett; a gerincét homorítva próbálta magát még közelebb préselni Roy testéhez. A vére lassan felhevült és az ágyéka finoman zsibongani kezdett.

Mustang elhúzta a fejét kissé, és vigyorgott. Szerette, egóját simogatta, hogy ilyen hatással tud lenni az idősebb Elricre egy egyszerű csókja.

- Mit szeretnél, Ed? - kérdezte, ahogyan ujjai végigfutottak a szeretője hátán, egészen annak fenekéig.

- Téged, - pihegte az aranyszemű alkimista. - A kezed, az ajkad. Érezni szeretnélek, mélyen a testemben, ahogy az előbb.

- Azt hiszem, ezt meg tudjuk oldani - vigyorgott tovább Roy. Ujjait lejjebb húzta, és megkereste az izmokkal védett lyukat. Mutatóujja kicsit neki nyomódott, de nem erősen.

- Hová tettük az olajat?

- Öööö... - Ed elgondolkodott. - Azt hiszem, a földre ejtettük, miután sikerült visszacsavarnom a kupakot... - arrébb gördült, hogy meggyőződjön a feltevésről. - Aa! Még egyben van! - diadalmas arccal emelte fel a kis sötét üveget.

- Csodás - Roy felült, és elvette az üvegcsét, majd megfogta Ed csuklóit. Vigyora kiszélesedett, öntelté vált, amilyen az irodában volt, ahogyan maga alá gyűrte a kisebb testet. - Úgy nézem, sikerrel foglyul ejtettem Amestris egyik legveszélyesebb ragadozóját...!

- Grrr! - mordult fel Ed és ficánkolni kezdett, azonnal szerepbe helyezkedve. - Csak szeretnéd, te sápadt puhány! Engem senki sem győzhet le!

Mustang kivillantotta hófehér fogsorát, majd Ed bal vállába mélyesztette. Nem harapott erősen, csak éppen hogy, figyelmeztetésként.

- Elkaptalak, és nem is engedlek el.

A fiú levegő után kapott; az automail körül a bőre érzékeny volt.

- Nem leszek senki foglya! - mormolta. - Akkor inkább meghalok!

Mustang elvigyorodott, és csípőjét, lassan éledő férfiasságát Ed ágyékához dörzsölte.

- A halál...? Nem vagy te túl fiatal ahhoz?

- Nem én! Legalábbis egy kicsihez nem. - Ed nem bírta visszafogni saját vigyorát. A vesszője lassan teljesen életre kelt és élénken ágaskodott az aranyszín szőrszálak keretében.

Mustang lehajolt, és megcsókolta a fiút.

- Türelem. Nem csak a mennyiség, a minőség is számít - tette hozzá, majd feltérdelt, hogy megszerezze az előzőleg félretett olajos üvegcsét. Síkos ujjait végighúzta Ed férfiasságán, élvezettel hallgatva az apró nyöszörgéseket, elakadó lélegzetet, amit a mozdulata okozott.

- Megfordulsz, vagy így?

Ed töprengett egy darabig.

- Így akarom - bólintott végül. - Látni akarlak, a szemedbe nézni, mikor elélvezel. - Majdnem szégyellősen mosolygott. - Rendben?

- Persze. - Mustang lehajolt, és megcsókolta Edet. Ujja a nyelvével együtt mozdult, és előre tolakodott, Ed testébe, szájába.

A kettős behatolás nyomán a fiú gerincén végigcikázott egy villám. A karjait Mustang nyaka köré fonta és igyekezett mindinkább belemozdulni az érintésekbe.

Mustang felnyögött, és körbemozgatva az ujját hozzáadta a középsőt is.

- Gyönyörű... Én gyönyörűm - mormolta, aztán szája megkereste Ed torkát, és ott csókolta a vékony bőrt egy ideig.

Ed felkiáltott, ahogy az óvatos ujjak végigsimítottak a prosztatáján és az éles fehér gyönyör elvakította egy pillanatra. Egyre jobban lihegett és az ujjai Roy sűrű fekete hajába mélyedtek.

- M-megadom magam... - nyögte és odakínálta a torkát, ahogy a kutyák a falkavezérnek.

Mustang elmosolyodott, és fogai végigkaristolták Ed torkát, mielőtt feljebb emelte volna a fejét, hogy megcsókolja a szőke fiút.

- Köszönöm - mormolta, majd még egy síkos ujjat bekényszerített a meglazult izmok közé. Nem merte elsietni ezt a részét az aktusnak, mert félt, hogy túl nagy fájdalmat okozna a szeretőjének.

Ed levegő után kapkodott.

- Roy... Roy, még... mélyebbre...! Aaah! Még... Ott van az is... amit először öntöttél oda... - a gondolat mosolyt csalt a fiú ajkára. - Olyan forró volt... Roy melegíts fel, adj még a tüzedből!

Mustang bólintott, és visszahúzta az ujjait. Némi kotorászás után az olaj maradéka a saját férfiasságára került. Aztán lassan, őrjítően lassan behatolt, felnyögve ahogy a gyönyör végigkúszott a gerincén minden egyes újabb centivel.

- Ed, basszus, igen...!

Az idősebb Elric arcáról eltűnt a mosoly, átadta a helyét annak a kifejezésnek, ami a legnagyobb szenvedés és gyönyör közepette egyaránt megjelenik az arcokon. A lábait széttárta, ahogy csak bírta és a körmei Roy hátába vájtak. Szavak nem jöttek az ajkára, némán igyekezett levegőhöz jutni.

Mustang megállt, várt, ahogyan ajka Edét keresték, hogy segítsen neki a levegő utáni kapkodásban. Amikor a csók véget ért, és mindketten kifulladtak, lassan megmozdította a csípőjét, figyelve Ed arcát.

Ed felnyögött és kényszerítette magát, hogy szembenézzen Mustanggal. A szív alakú arcot majdnem látható derengésbe vonta a gyönyör ragyogása. A sima homlokon verejtékcseppek csillogtak.

- M-milyen érzés, Roy?

Mustang ritkán káromkodott, de voltak helyzetek, amikor nem voltak jobb szavai. Csípője lassan mozgott, ahogyan belenézett a másik szemébe a fekete tincseken át.

- Kurva jó...! Olyan szűk, forró, tökéletes... Én gyönyörű Edem!

Az idősebb Elric mosolygott, és fél kezét az ezredes arcára simította. - És te vagy az én lángom... - az aranyszemek egy pillanatra lecsukódtak, - Fekete főnixmadár...

Mustang elmosolyodott, és egyre gyorsabban mozgatta a csípőjét, egyik kezén megtartva a testsúlyát, miközben a másik a két test közé osont. Ujjai körbefonták Ed vértől duzzadó férfiasságát, és mozogni kezdtek, fel-le.

Edward az idősebb alkimista dereka köré fonta a lábait, és az ősi ösztönöktől vezérelve igyekezett belemozdulni a lökésekbe. Hogy ne húzza le a férfit, a fiú inkább maga mellé ejtette a karjait és a lepedőbe markolt. Mustang érintése már a beteljesülés szélére hajszolta; érezte, nincs sok hátra és újra elborítja majd a mindent elsöprő kéj.

Mustang összeszorította a fogait, hogy visszatartsa a nyögéseit; mindhiába. Végigcsurgott az izzadtság az orrán, ahogyan igyekezett mindkettejüket csúcsra juttatni, bár tudta, hogy a saját teste még közel sem olyan kétségbeesett, mint Edwardé. Hiába, volt némi különbség az életkoruk között.

- Ed... Ó, Ed...! - mormolta, ima helyett, a szőke alkimista fülébe, ahogyan hüvelykujja végigsimított a másik férfiassága tetején.

- Aah... Roy, Roy... Aaah... Aah! - Fura, vékony kis nyüsszentés szakadt fel Ed torkából és a következő pillanatban elélvezett. Aranyszemeiben vad gyönyör izzott fényesen, az ajka néma kiáltásra nyílt. A teste megfeszült, hosszú másodpercekre.

Mustang felszisszent, az izmok csodásan húzódtak össze körülötte, a gyönyör végigvágott szinte rajta. Meg kellett állnia egy pár pillanatra, amíg Ed el nem ernyedt, majd újra mozogni kezdett, mindkét kezére rátámaszkodva.

Az aranyhajú alkimista még jócskán kába volt az eget-földet megrázó élménytől. Remegő lábai lecsúsztak a férfi derekáról; Ed ellazult és hagyta, hogy birtokba vegyék a testét. Az érzés, ahogy Mustang kitöltötte a hátsóját, még mindig kellemes volt. Edward mosolygott és felnyúlt a jó kezével, hogy lesöpörje szeretője arcáról az izzadságot.

Mustang levegő után kapkodott, ahogyan a gyönyör kezdte átvenni az irányítást. Belemozdult a kedveskedő simogatásba, és belecsókolt Ed tenyerébe, mielőtt lehunyta a szemeit.

- Ah,... Ed, igen,... olyan jó...! - A szavak nem alkottak teljes mondatot, de Roy már nem is igazán lett volna rá képes. Beleharapott a szájába, ahogyan a kéj elragadta magával, összeszorítva a szemét amikor a fehér fény végigvillant az agyán, gerincén. Teste ívbe hajolt, és egy pár utolsó lökéssel kiürítette a magját Ed testébe.

A fehér cseppek melege – a fiú legalábbis úgy érezte - egészen a lelkéig hatolt. Felmelegítette a forróság, elűzött minden árnyat. Ed felnyúlt és gyengéden magára húzta az ezredest.

Mustang hagyta, hogy Ed mozgassa, különben sem tudta volna megtartani magát sokáig. Odafúrta a fejét Edward nyakához, és rászuszogott az izzadt bőrre, mint a kutyák szokták.

- Én gyönyörűm, szeretlek - mormolta, majd hagyta, hogy lecsukódjon a szeme.

- Tudom, - lehelte a fiú boldogan. Gyengéden a fekete hajba markolt és meghúzta kicsit, finoman feljebb kényszerítve az ezredes fejét.

- Csókolj meg!

Mustang felemelte a fejét, és morgott valamit, de aztán engedelmesen megcsókolta kedvesét.

Amikor elfogyott a levegője, Edward hátrahúzta a fejét és álmosan Royra pislogott.

- Aludjunk?

- Mmhm, igen - bólintott Roy, és egy kicsit lejjebb rángatta az egyik párnát, Ed vállára, majd ráejtette a fejét. - Jó éjszakát!

Ed kuncogott és megsimogatta kedvese haját.

- Jó éjt, Roy.



~vége~