Írók: Kíra & OKami
Páros: Maes Hughes & Roy Mustang
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: kifejtett szexuális aktus, káromkodás
Spoiler: -

Először, utoljára, mindörökké

Valaki kopogott Mustang hálószobájának ajtaján. Határozottan, lendületesen, ami így, szolgálat után, estefelé már magában szokatlan volt.

Némi zörej hallatszott, ahogyan a szék lábai végigkarcolták a padlódeszkákat, majd egy perc múlva a kulcs fordult és az ajtó kinyílt. A fekete hajú őrnagy nyitott ingben volt, haja a szeme elé hullott.

Az ajtó másik oldalán álló férfi a homlokára csapott. - Na neee, ne játsszuk el ezt még egyszer, jó...?

- Hughes - nézett rá Mustang, enyhén oldalra billentett, értetlen fejjel. - Mit akarsz, és miről beszélsz?

- Pont úgy nézel ki, mint aznap, mikor először láttalak, miután hazajöttél a frontról, - morogta Hughes őrnagy, és megigazította vékony keretes, szögletes szemüvegét. Az alkimista háta mögé pillantott. - Bár nem látok a padlón alkimistaköröket, ez jó jel. - Elmosolyodott, melegen, szívből. - Ezek szerint csakugyan beteg vagy. Nem jöttél ebédelni, Jarvis pedig azt mondta, szóltál, hogy rosszul vagy. Úgy döntöttem, benézek. - meglóbálta a kezében tartott kosarat. - Hoztam egy kis ennivalót is.

- Nem vagyok éhes, kösz - rázta meg a fejét Mustang. Ismerte elég régóta a barátját ahhoz, hogy ne próbálja meg Hughest gyorsan elküldeni a fenébe. Megfordult, és visszasétált a szobába, az ajtót nyitva hagyva. A kevéske személyes tárggyal berendezett szobában volt egy széles ágy, egy asztal tele papírokkal és könyvekkel, pár polc. Mustang lehuppant az ágyára, és visszatette a csizmába bújtatott lábait a székére, ahogyan a kopogtatás előtt volt. Egy félig üres üvegből töltött a poharába. Az aranyszínű folyadék csillogott a lámpafényben, és az alkohol erős illata betöltötte a nem túl nagy helyiséget. Mustang ránézett a perem felett a barátjára.

- Kérsz?

- Csak, hogy neked ne maradjon, - csóválta a fejét Hughes rosszallón. A kosarat az asztalra tette, kerített egy poharat és lehuppant a barátja mellé. - Nem ez a legjobb orvosság, ha beteg vagy, remélem tudod. - Odatartotta a poharat.

Mustang töltött jó kétujjnyit, majd visszatette a whiskyt az asztalra. Hozzákoccintotta a poharát a másikéhoz, de nem mondott köszöntőt. Helyette keserűen elmosolyodott.

- Pontosan tudom, hogy miféle nyavalyákra jó az ital. De ezt kívántam, az ételt meg nem.

Hughes fél kezével megborzolta kicsit Mustang haját, aztán belekortyolt a whiskybe. Erős volt, remek évjárat; az őrnagy lehunyta zöld szemeit, ahogy az alkohol lángjai végigmarták a belsőjét, kellemes meleget hagyva maguk után. - Ez aztán finom.

Mustang bólintott és ivott a sajátjából. Hátradöntötte a fejét, és a plafonra bámult. Nem akaródzott beszélnie, és nem volt kényelmetlen a csend.

Hughes egy darabig szintén hallgatott. Későre járt, ő is egész nap dolgozott, jólesett egy kis csend. Végül felállt és ráérős mozdulatokkal bontani kezdte a kosárban megbúvó csomagot.

Mustang odapillantott és elfintorodott.

- Mondtam, hogy nem vagyok éhes.

Hughes a válla fölött pillantott hátra tettetett gőggel. - Ki mondta, hogy neked lesz...?

Mustang beletúrt a hajába és rátöltött a whiskyére.

- Ha enni akarsz, menj vissza a saját szobádba - jegyezte meg egy újabb korty után.

- Ne légy már ilyen! - a zöldszemű két almával a kezében visszaült az ágyra. - És egyébként tényleg enned kéne. Üres gyomorr iszod azt a whisky-t, részeg leszel, mint egy disznó, holnapra pedig hasogatni fog a fejed. Nnaa...! - Szelíd, kérlelő mosollyal nyújtotta a mások férfi felé a ragyogóra fényesített, rubinpiros gyümölcsöt.

Mustang elvette az almát, és elkezdte forgatni az ujjai között.

- Úgy néz ki, nemsokára kineveznek alezredessé - jegyezte meg, amikor eltévesztette a ritmust, és a gyümölcs kiugrott a kezéből.

- Ó, hallottam valami ilyesmit rebesgetni! - Hughes nevetett, és elkapta az almát, mielőtt az a földre perdült volna. - Ezek szerint tényleg igaz. Gratulálok, Roy! Heh, úgy tűnik, tényleg csak alulról támogathatlak. Jaj, de büszke vagyok rád, cimbora! - átölelte barátja vállait. - Egyre közelebb kerülsz az álmodhoz, nincs is ennél nagyszerűbb dolog.

Mustang izmai megfeszültek, és kibontakozott az ölelésből. Sötét szeme riadt volt, de azon túl jó néhány meghatározhatatlan érzelem égett benne.

- Ne...! - kezdte mondani, majd elhallgatott. Két keze ökölbe szorult, és megrázta a fejét. - Hughes, kérlek, ne...

- Roy, mi a baj...? - Hughes aggódva méregette barátját. - Hiszen én csak örülök a sikerednek! Vagy fáj valamid, rosszul vagy?

Mustang mélyet sóhajtott. Nem akarta elmondani, hogy mi történt, így inkább megrázta a fejét, és haloványan elmosolyodott.

- Végülis... Nincs semmi baj. Elértem, amit akartam.

- Össze-vissza beszélsz. - Hughes megcsóválta a fejét. - Nincs lázad? - nagy, de elegáns, meleg keze Mustang homlokára simult. - Neem, nem forró. Inkább egy kicsit túl hűvös. Enned kéne, Roy és pihenned. Jól néznél ki, ha támogatni kellene a kinevezésed napján...!

Mustang ráfogott Hughes csuklójára, és ott tartotta. Ingujja visszább csúszott egy kicsit, és egy vöröses horzsolás nyoma kandikált ki a fehér anyag alól.

- Miért aggódsz ennyit miattam? - kérdezte félig lehunyt szempillái alól.

- Mert a legjobb barátom vagy elsőéves korunk óta, te idétlen! Ez meg mi? - a zöldszemű őrnagy finoman közelebb húzta Mustang törékenynek tetsző csuklóját, és szabaddá tette a horzsolást. - Mi a csudát műveltél magaddal? Úgy néz ki, mintha...

- Nem én csináltam - hangzott a halk felelet.

A zöld szemek kerekre nyíltak. - Hogy-hogy nem te...? Ez olyan mintha kötél hagyta volna... Roy, valaki bántott? A kinevezésed miatt? Mi ez az egész, ne titkolózz előttem! Szeretnék tudni a haragosaidról.

Mustang lehunyta a szemét, majd kinyitotta. Tekintete üres volt, hideg, akárcsak a hangja.

- Ez a kinevezésem miatt van, igen. Mondhatni, a záloga a dolognak. - Keserűen elmosolyodott. - Kell még tovább magyarázzam?

Hughes nem véletlenül került a titkosszolgálathoz; gyorsan járt az agya, művelt volt és a logikája csalhatatlan. De ez... egyszerűen meg sem fordult még a fejében. Ha a gyanú átsuhant az agyán, gyorsan elkergette, mondván, ilyesmi nem történhet meg...

Lángok gyúltak a szemében. - Valaki arra kényszerít, hogy viszonyt folytass vele, és most "hálából" hozzásegített egy előléptetéshez. - A hangja mély volt, halk és nyugodt, ám a visszafojtott feszültség érezhetően ott vibrált a mélyén. - Roy, ki volt az?

- Nem mondhatom meg - rázta meg a fejét Mustang. Parancsa volt a hallgatásra. - És jobb neked, ha nem tudod, drága barátom. Még valami ostobaságot csinálnál.

- Nem hiszem el, hogy ilyesmi megtörténhetett...! - Hughes kezei ökölbe szorultak. - Meg tudnám fojtani azt a disznót...! - Hirtelen felszisszent és vállon ragadta Mustangot. - Roy, ugye, csak egy ember...? Csak egy, nem több. Ugye...?

Mustang hátrébb mozdult, el az érintésétől.

- Mit számít ez, Hughes? - Megrázta a fejét, és megdörzsölte a csuklóján a horzsolást. - Nem mindegy neked, hogy hogyan szerzem a rangot? - kérdezte, de nem mert barátja szemébe nézni.

- NEM! - Hughes ritkán emelte fel a hangját, és akkor általában riasztó intenzitással forrtak benne az indulatok. - Te jobb vagy ennél, megérdemled az előléptetést, és magad miatt! Nem lenne szükséged senki segítségére! Nem kellene, hogy a vezérkariak játékszere légy, nem vagy rászorulva a jóindulatukra! Te jó ember vagy, bátor és talpraesett, és... - megállt, szaporán szedte a levegőt. Fél kezét lassan Mustang arcára simította és zöld szemei mélyén a kétségbeesés és az együttérzés lángjai lobogtak. - Túl bátor vagy az ízlésüknek. Megaláznak, hogy engedelmes kutya legyél. A sereg ölebe. Roy, sajnálom... ne haragudj. - Megpróbálta közelebb húzni az alkimistát.

Mustang első megdöbbenésében hagyta, hogy barátja karjai köré fonódjanak. Mikor már a feje Hughes mellkasán pihent, akkor már nem volt elég ereje elhúzni magát. Belekapaszkodott Hughes vállaiba, ahogyan a teste enyhén megremegett. Lehunyt szempillái nem tudták megállítani a könnyeket, amik megnedvesítették Hughes trikóját, de a zihálásán túl más hang nem hallatszott.

Hughes magához szorította a reszkető testet, és finoman ringatni kezdte, mint egy apa a kisfiát. Érezte Roy könnyeit és a forró cseppek savként marták a bőrét. - Sss, minden rendben Roy, - suttogta az őrnagy elszoruló torokkal. - Ne félj, itt vagyok. Roy, drága Roy, sss. - Ujjai a fekete, selymes hajba mélyedtek. Túl selymes volt, a halvány arc pedig túl szép. Ez lett Mustang veszte. - Nyugodj meg, drága barátom. És nem hagylak el, ígérem. Soha. Soha... Rám mindig számíthatsz.

Egy idő után Mustang könnyei, akárcsak érzelmei, elapadtak, és egy pár mély lélegzet után felemelte a fejét.

- Kösz - jegyezte meg egy halovány félmosollyal, és megtörölte a szemét. Nem tudta, mit kéne mondjon, mit kéne tegyen; nehezen tudott volna ennél kínosabb szituációt elképzelni .

- Roy, ha bármi gond van, vagy csak beszélni szeretnél, engem mindig megtalálsz. Amúgy rendben vagy, mármint fizikailag? Ez a legkomolyabb sérülés, amit szerezhetsz, ugye? - A hosszú, erős ujjak a halvány csukló köré fonódtak.

- Maes... - Mustang el is akarta húzni a kezét, meg nem is. Végül úgy döntött, hogy hagyja ott, ahol volt, és felel a kérdésre:

- Egy-két pofon, de nem több. Ha akarod meg is nézheted - somolygott Roy.

- Tudod mit, meg is nézem. Vetkőzz le szépen! - Hughes hanghordozása nem tűrt ellenkezést. - Gyerünk, katona, egy-kettő.

Mustang fújt egyet, de elkezdte leszedni a ruháját.

- Élvezd ki az utolsó napokat alaposan, amíg még parancsolgathatsz nekem, Hughes. - Bár azonos rangban voltak, Mustang fiatalabb volt, így engedelmeskednie kellett.

- Éppen azt teszem, - vigyorgott Hughes jókedvűen, és felkapta az ágyról a két almát, amibe még csak bele sem haraptak. Visszatette őket a kosárba, aztán az asztalnak támaszkodva, szótlanul figyelte, ahogy barátjáról lekerült az ing, a bakancs és a nadrág.

- Elégedett vagy a látvánnyal? - kérdezte Mustang, és körbefordult egy szál alsónadrágban. Volt pár kisebb horzsolás a csípőjén, de alapvetően sértetlennek tűnt. Közelebb lépett, bele Hughes személyi terébe. - Vagy vegyem le a gatyámat is? - Hangja elmélyült, olyan lett, akár a bársony.

Hughes majdnem megjegyezte, hogy 'Látod, ez a hang a végzeted!', de bölcsen úgy döntött, hallgat. És elképzelhető volt, hogy Roy arra játszik, régi barátja esetleg kényelmetlenül érzi majd magát és nemet mond; úgy pedig sosem derül ki, hogy Mustang érzékenyebb testtájain nincs-e valami sérülés mégis. A zöld szemek nem rebbentek hát meg, Hughes komolyan bólintott. - Igen, vedd csak le az alsód.

Mustang valóban meglepődött ezen a válaszon. Hiszen Hughes eddig semmi jelét nem adta, hogy a férfiak is érdekelték volna...! Vállat vont, és elvigyorodott. Nem volt ellenére egy kis lepedőakrobatika, még ha ilyen furcsán is indult. Kezeit végigsimította az oldalán és beleakasztotta az alsónadrág gumijába. Megnyalta a szája szélét és lassan, időről-időre visszább húzva egy kicsit, levette az utolsó ruhadarabját.

'A fene abba a kéjsóvár fejedbe...!' - gondolta Hughes, ahogy igyekezett száműzni a buja gondolatokat az agyából. Biztosra vette, hogy Roy csak ingerkedik vele, ezt az egész sztriptízt csak afféle gyerekes bosszúnak szánja. Az őrnagy nem hagyta magát eltéríteni az eredeti szándékától; Mustang ágyékára szegezte a tekintetét, és figyelmesen kutatott a halvány bőrön valamiféle sérülés után.

A belső combon újabb horzsolások voltak, vöröses-lila színben játszottak. Mustang követte a barátja tekintetét, és figyelte, ahogyan félárbocra emelkedett. Letérdelt Hughes elé, és felnézett a barátja zöld szemeibe, mielőtt kigombolta és kicipzározta a másik nadrágját.

Nos, ez volt az a pont, amikor Hughes a pánik szélére sodródott. Ááálljon meg a menet, mi történik itt...? - R-Roy...? Mit művelsz...?

- Amit kértél. - Mustang nem vesztegetett több időt a beszédre, inkább kiszabadította Hughes farkát a boxerből. Ujjai körbefonták a selymes, forró bőrt, és megcirógatták. Nyelvével megnedvesítette a száját majd egy csókot nyomott a tetejére.

Hughes ujjai elfehéredve markolták az asztal szélét, ahogy az őrnagy hátravetette a fejét és felkiáltott. A szeme előtt egy pillanatra elmosódott a világ, ahogy az édesen fájdalmas gyönyör szinte görcsbe rántotta az egész ágyékát. A férfiassága csaknem azonnal megmerevedett, a forró vér őrült sebességgel keringett az erekben. Ez így nem volt helyes... Mustang barát volt, ráadásul férfi, miért okoz ilyen vad, zabolátlan élvezetet az érintése akkor? Nem, nem, ezt nem szabad, nem, most kéne megállni... De a mámorító kéj megtörte Hughes máskülönben acélos ellenállását. - R-Roy... én... úristen...

Mustang a szájába vette a másik farkát és elkezdte szívni, ujjait a barátja csípőjére szorította. Az ismeretlen-ismerős íz összekeveredett a whiskyvel, és az erős férfias illat megtöltötte a tüdejét.

A forróság szinte fojtogatta Hughest. A lángok elemésztettek mindent, kétely és szégyen hópehelyként olvadt semmivé a perzselő gyönyörben. Az őrnagy megbabonázva meredt barátja ajkaira, amelyek körbefogták a vesszőjét. Mustang nyelve gyakorlott precizitással siklott fel-alá az érzékeny alsó részen. Szajhákat megszégyenítően jól szopott. Hughes reszkető ujjai a hollófekete, pókselyem-finom hajba mélyedtek, és gyengéden masszírozni kezdték a koponyát. - Roy, istenem... de átkozottul jó...! Ne hagyd abba... drága Roy...

Mustang körözött egyet a nyelvével, majd hátrább húzta a fejét. Félig lehunyt, hosszú szempillái alól felnézett Hughesra.

- Biztos, hogy a számba akarsz élvezni, nem pedig a testembe? Uram.

Hughes csaknem _látta_, ahogy az agya szárnyat bont, és elrepül valahova messze-messze... Térdre esett Mustang előtt és a tintaszín szemekbe fúrta a pillantását. - Szeretkezni akarsz velem, katona? Azt akarod, hogy a magamévá tegyelek, hátulról, mint a hogy a kutyák üzekednek?

Mustang nyelt egyet és körmeit végighúzta Hughes mellkasán, incselkedésképpen.

- Igen, uram. Azt akarom, hogy a magáévá tegyen, uram.

- Megfordulni! - mordult Hughes fenyegetően. Soha életében nem használta ki a rangját, és ez a perc mámorító volt. A hatalom íze olyan volt, mint a legnemesebb boré. Az őrnagy halványan kezdte sejteni, miért vetemedik ilyesmire a vezérkar.

Mustang engedelmesen megfordult és négykézlábra ereszkedett. Kissé pucsított a fenekével, és várt. Nem tudta, hogy Hughesnak milyen az ízlése, milyen fajta szeretőt akar, de ettől függetlenül megpróbálta még jobban feltüzelni.

- Uram, kérem...! Legyen velem óvatos...

Ez hatott. Hughes elég történetet hallott már buzikról; a seregben ezzel viccelődtek, káromkodtak, fenyegetőztek és sértegettek. - Ne félj, katona, nem akarlak komolyan bántani. - Hughes megnyalta az ajkát. - Hol tartod a síkosítót, te gyönyörű szajha?

Mustang agyának kellett pár másodperc, amíg beindultak ismét a fogaskerekek.

- Az ágy alatt, abban a papírdobozban, uram - mutatott rá. A legtöbben úgy gondolták, hogy az ünneplő cipőit tartja ott, így elég jó rejtekhely volt a különböző dolgoknak.

Maes a földre kuporodott és előhalászta az említett dobozt. Tubus szerencsére csak egy volt benne; gyűlölte volna beismerni, hogy - történetek ide vagy oda - fogalma sem volt a férfiak közötti szex ilyen apró finomságairól. Lecsavarta a kupakot, és kíváncsian megszaglászta a színtelen, zselészerű anyagot. Majdnem teljesen szagtalan volt, de csak majdnem. - A seggedre is parfümöt kensz, mi? Luxuskurva.

- Nem csak énbelém kerül az, uram - jegyezte meg Mustang, oldalra fordítva a fejét. - Önnek is az lesz a farkára kenve. Ha megengedi - mondta, és kinyújtotta a kezét. Tapasztalatai szerint jobb volt, ha maga végezte az előkészületeket, mert a másik fél gyakran felületes volt - a vágytól, vagy csak egyszerű hanyagságból.

Hughes fejében megfordult, hogy talán le kéne venni a nadrágot, de így sokkal élvezetesebb volt a játék. Az őrnagy széttárta a combjait és egy mély, lágy nyögés tört fel a torkából, ahogy Roy ujjai ismét a vesszőjére fonódtak. - Jól csinálod... katona. Remek munkát végzel. - Megeresztett egy félmosolyt, elvégre Mustang valóban a legjobb barátja volt. És milyen gyönyörű így pőrén, ágaskodó férfiassággal, ahogy a haja a szemeibe hullik...! Királyi látvány! - Szép vagy.

Mustang felkapta a fejét, és elmosolyodott. Sokszor hallotta már ezt a mondatot, de sohasem ilyenkor. Általában a 'csábítás' része volt a bók, és mint olyan, üres, ügyetlen. Azonban Hughes még sohasem jelentette ezt így ki.

- Köszönöm, uram - mondta, és előrehajolt, hogy pár apró csókot leheljen a másik nyakára.

Hughes lélegzete megreszketett, ahogy a puha, bársonyos ajkak a nyakát cirógatták. A nyaka volt a gyenge pontja; imádta, ha valaki ott érinti meg. Azok az ajkak...! Maes a fekete tincsekbe markolt és finoman hátrébb húzta az alkimistát. - A szádat akarom.

Mustang rövid ideig tétovázott. Egyrészről a csók túl személyes volt, másrészről ez a barátja volt, Maes. Végül bólintott egy picit, és előre hajolt. Ajkai hozzáütődtek Hughes fogsorához, ahogyan a nyelve bemerészkedett a mindeddig ismeretlen területre.

Az őrnagy lehunyta a szemeit, és átvette az irányítást. Roy szájában még érződött a whisky aromája, ami összekeveredett a saját ízével. Mámorító volt. A forró nedvesség csalogatott, egyre beljebb és beljebb, Hughes pedig nem is akart ellenállni. Egyre mélyült a csók, és Maes nyelve táncba hívta Mustangét.

Mustang apró nyögést hallatott, ahogyan mindeddig hanyagolt férfiassága lüktetni kezdett. Visszahúzta a fejét, és a síkosítót nyomott az ujjaira, hogy feltérdelve, a saját fenekét kezdte előkészíteni. Amikor eléggé kitágította és beolajozta az egyébként szűk lyukat, visszahúzta a kezét.

- Uram, kérem...! Basszon meg!

- Fordulj! - utasította az őrnagy az alkimistát. A saját vesszője is igencsak követelte már a figyelmet, a csók nagyobb hatással volt rá, mint azt képzelte volna.

Mustangnak nem kellett kétszer mondani. Ismét felvette az előző pozícióját, ujjai belemarkoltak a vékony szőnyegbe, ahogyan incselkedően Hughes felé tolta a fenekét.

- Kérem, uram! Most...!

Maes sem tétovázott sokat. Feltérdelt, fél kézzel Roy csípőjébe markolt, a másikkal pedig a péniszét támasztotta meg. Először a végét dörzsölte csak Roy ánuszához pajkosan, aztán beljebb nyomult, szépen, lassan, át a belső izmok gyűrűjén.

Tébolyító érzés volt. Szűkebb és forróbb, mint akármelyik nő, akivel valaha is dolga akadt. - Roy...! Szentséges ég...!

Mustang felnyögött, majd az ajkaiba harapott, és megpróbált ellazulni; a barátja nagyobb volt az átlagosnál. Az izmok megfeszültek, ahogyan a kemény testrész kitöltötte a szűk helyet, szinte égett, de mindez másodlagos volt, hisz' a vére csaknem forrt. A gyönyör és a fájdalom összeolvadt, és Roy lehajtott fejjel megmozdította a csípőjét, hogy az egyensúlyt elbillentse a kéj irányába.

Maes elnyílt ajkakkal kapkodott levegő után; már a behatolástól is majdnem elélvezett. Kétségbeesve próbálta lecsillapítani vére robajlását, de Roy mozdulata csaknem romba döntött mindent. - Aah, ne! Roy, ne, csak... maradj nyugton egy kicsit. Istenem, olyan forró... elégek benned... - Az őrnagy kezei feljebb vándoroltak a karcsú testen, az ujjhegyei átsiklottak a mellbimbók felett.

Mustang torkán akadt egy nyögés, ahogy gerincét homorítva mozdult bele az érintésbe. Igyekezett nyugton maradni, időt adva Hughesnak, hogy a maga tempójában élvezhesse az aktust, de oly' nehéz volt...! Roy az ajkába harapott, és testsúlyát bal karjára áthelyezve a saját lába közé nyúlt a jobbjával. Ujjai ráfonódtak a saját vesszejére. Keze ritmusát egy pár másodperc után csípője is átvette, képtelenül arra, hogy engedelmesen várjon Maesre.

Az őrnagy hagyta. Túl sok volt ez így, túl jó, túl tökéletes. A kezei egy darabig a sima bőrt simogatták, Roy mellkasát, derekát és hátát, aztán Hughes pár csókot lehelt a gerincre és felegyenesedett. A másik férfi csípőjébe markolt és mozogni kezdett ő is. Közben próbált pár szót kinyögni; úgy érezte, el kell mondania, mit érez. - Roy, drága Roy... Istenem, de jó! Roy, olyan forró vagy... olyan tökéletes... Aah, ó, egek...!

Mustang vére forrt a gyönyörtől és barátja szavaitól. Érezte közel már a beteljesülés, egyre jobban zihált, és a torkából feltörő hangok teljes nyögésekké, sóhajokká lettek.

- Ah...! Istenit...! Ah...! - Szemei előtt éles fehér fénnyel égő foltok táncoltak, ahogyan a mindent elsöprő kéj hullámai elborították. Karja, amivel támaszkodott, remegett az erőfeszítéstől.

Az utolsó cseppnek bizonyult a szenvedély tengerében, ahogy Mustang belső izmai összerándultak, átbillentve Maest a szakadék peremén. Az őrnagy felkiáltott, ahogy az orgazmus szökőárként söpörte el az öntudatát, minden eddiginél erősebben. Magja kilövellt, forrósággal árasztva el Roy belsőjét. Egész teste remegett a gyönyörtől, és amint a hullámok elcsitultak, egy fáradt nyögéssel Mustang hátára hanyatlott.

Roy összecsuklott a hirtelen jött plusz súly alatt, és elterült a vékony szőnyegen. Nehezen szedte a levegőt, de a fülében doboló vér lassan halkulni kezdett.

- M-aes... - mormolta egy idő után, elfordított fejjel.

Az őrnagy vére még mindig robajlott, levegőt is kicsit nehezen kapott, de a halk hang magához térítette valamelyest. Óvatosan kihúzta immár ernyedt férfiasságát barátja testéből és mellé heveredett. A teste annyira felhevült, hogy még nem érezte a padló hidegét. - Roy... - nyögte halkan - gyere közelebb. Kérlek. - Reszkető keze a halvány test után nyúlt.

Mustang nyöszörgött egy kicsit tiltakozásképpen, de aztán közelebb gördült Hugheshoz, fejét a másik mellkasára ejtve. Szorosan hozzásimult a barátja oldalához, nem törődve azzal, hogy az egyenruha durva szövete végigkaristolja a meztelen bőrét.

- A francba is... - mormolta, ahogyan a keze lusta köröket rajzolt Maes mellbimbója köré. - Legközelebb az ágyon csináljuk.

- Legközelebb...? - Maes zöld szemei lecsukódtak. - Roy, mit műveltünk mi itt?

Mustang félkönyékre támaszkodott, és tanulmányozni kezdte barátja arcát. Lehajolt és egy lágy csókot nyomott a félig nyitott ajkakra, mielőtt válaszolt volna.

- Szeretkeztünk, Maes. Miért, neked minek tűnt?

Hughes beleborzongott a kimondott szavak erejébe. Gyengéden simogatni kezdte Roy arcát és nyakát. - Drága barátom, de mondd meg, miért csináltad...? Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy... kihasználjalak. Nem ez volt a szándékom.

- Ahhoz képest nem tiltakoztál - somolygott Mustang. Feltérdelt, mert kezdte érezni a hideg levegőt a hátán, és lerántotta a paplanját az ágyról. Maga köré burkolta a takarót, és visszabújt Maes mellé.

- D-de Roy! Én... nem csinálom férfiakkal. Tulajdonképpen barátnőm van. Te pedig vezérkari szerető vagy és mégis... - az őrnagy nagyot nyelt. - Kiszolgáltattad magad nekem, mintha én is _közülük való lennék_. Nem értem, nem értem!

Mustang megdermedt majd arrább mozdult, hogy egy kis távolság tudjon belopózni a testük közé.

- Túlbonyolítod a dolgokat - mondta, majd megrázta a fejét. - Technikailag a felettesem vagy, Maes. De hidd el, ha nem akartam volna, akkor nem csinálom. Sőt, orrba nyomtalak volna nyugodt szívvel. Kedvellek, szép a tested és úgy tűnt, te is akarsz engem. Akkor meg, miért ne?

- Úristen... - nyögte Hughes és a hátára gördült, tenyerét az arcára szorítva. - Nekem ez nem ilyen egyszerű...! Én csak... olyanokkal szoktam lefeküdni, akikbe többé-kevésbé szerelmes vagyok. És még egy férfi sem akadt közöttük! - Mustangra pillantott, egy egész picit durcásan. - Tudod, hogy komoly ingerem van rá, hogy megkérjem a kezedet?

Mustang nevetni kezdett. Mikor jókedve kissé csillapult, még mindig vigyorogva, megjegyezte:

- Nem vagy normális, Maes, de azért a barátom vagy. - Kinyújtotta a karját, lefejtette Hughes ujjait az arcáról, és komolyabb hangon folytatta. - Nézd, sajnálom, ha valami olyasmibe vittelek bele, amit most bánsz.

- A legrosszabb az, hogy egyáltalán nem bánom, - sóhajtott Maes. - Roy, ez volt életem legfantasztikusabb szeretkezése. Gyönyörű vagy és csodálatos szerető. De nekem mindenem a családom, és a barátaim. Sohasem bántanám őket. Most... felelősnek érzem magam érted és... Roy, mondd, szükséged van rám?

- 'Szükség'... - ismételte meg Mustang a szót, majd lehunyta a szemeit. - Milyen értelemben kérded, Maes? Tudok élni nélküled, de szeretem, hogy a barátom vagy. El fogom érni a célomat, de veled könnyebben menne.

- A szeretkezésre gondoltam. Szükséged van valakire, aki nem kényszerít? És szeretnéd, hogy ez én legyek?

- Nem tudom. - Mustang gyorsan felelt, talán egy leheletnyit túl gyorsan. - Mindig ott vannak a nők, akik örömmel szédülnek az ágyamba, és ott vannak más... fiatalok, akiknek imponálhatok.

Feltérdelt, majd felállt, és takaróstul felvonult az ágyra. Lehunyt szemmel dőlt neki a falnak, és beletúrt a hajába. Fáradtnak tűnt.

- Gyere ide, Maes.

Az őrnagy feltápászkodott és egy keserves sóhajt hallatott, ahogy a saját ágyékára esett a pillantása. Előkotort egy zsebkendőt, letisztogatta magát, aztán visszagombolta a nadrágját és engedelmesen az alkimista mellé heveredett. - Mondd, drága barátom.

A szavak hosszú ideig nem jöttek, aztán Mustang beszélni kezdett:

- Szükségem van egy barátra. Aki szeret engem, és nem a szajhát látja bennem. A szex nem ... kell, azt hiszem. De jó, és szeretem is csinálni. - Felnevetett, halkan, majdhogynem cinikusan. - Azt akarom, hogy maradj mellettem, de nem kényszerítelek, vagy ilyesmi...

- Roy, szép, fekete musztángom, gyere ide. - Az őrnagy kitárta a karjait. - Gyere közelebb, kérlek.

Mustang megrázta a fejét egy halovány mosollyal. - Gyere te.

- Istenem, de nehéz veled...! - Hughes odabújt Mustanghoz, egy pár pillanatra átadva magát a melegségnek, és a szelíd, vágy nélküli intimitásnak. - Mmm, jó így most...

- Igen, jó. - Mustang közelebb mozdult egy picit, átölelve Hughest. - Meddig tudsz maradni?

- Akár egész éjjel, - vont vállat Maes. – Feltéve, hogy nem dobsz ki két perc múlva. Roy, nekem választanom kell.

- Választanod...? - Mustang kezdte úgy érezni, hogy az előbbi kellemes, majdhogynem tökéletes pillanatnak most jött el az ára. - Mi között akarsz választani...?

- Egyszerre több szeretőt tartani árulás, - mondta Hughes halk, komoly hangon. - Mindkét ember elárulása. Most választanom kell, hogy ezentúl veled leszek, vagy a barátnőmmel. Mindkettőtöket szeretlek, akár az életemet is feláldoznám értetek, de a szex... komoly dolog. És én családot akarok. Feleséget, aki vár rám, ha este hazamegyek és gyerekeket, unokákat. Nem akarom elhagyni Graciát. - Nyelt egyet, hogy visszafojtsa a könnyeit. - Roy, te örökké a barátom leszel, számíthatsz rám mindenben, teljes erőmből támogatni foglak egészen a halálom napjáig, de kérlek... ne mondd, hogy legközelebb. Nem lehet legközelebb.

Mustang kinyúlt és megsimogatta Maes arcát. Szívbe markoló volt így látni a máskor vidám és gondtalan barátját. Így csak egyszerűen bólintott.

- Akkor nem lesz legközelebb.

Mintha mázsás súly gördült volna le az őrnagy szívéről. - Drága Roy! - szorosan magához ölelte a másik férfit. - Szívből sajnálom, ha fájdalmat kellett okozzak és remélem, hogy egy napon találsz valakit, aki tisztán és lángolón fog szeretni, ahogy megérdemled. Olyan vagy nekem, mintha a fivérem lennél. Szeretlek, ugye tudod?

Mustang megrázta a fejét, nevetve.

- Egy költő veszett el benned, valahol nagyon mélyen, Maes. És tudom. - Elmosolyodott és kihúzta magát, hogy megcsókolja a barátját. Ajkai gyengéd nyomás alá vették a másik száját, nyelve bebocsátást kért a fehér fogsortól.

Ez még elfogadható volt. Maes kinyitotta a száját, és a nyelve Mustangét kezdte keresni.

A két élénk testrész lassú táncba kezdett, majd Mustang egy sóhajjal megtörte a csókot. Puszit nyomott Hughes borostájára, majd a vállára tette a fejét.

- Maradj itt az éjjel.

- Szívesen. De akkor hadd vegyem le a bakancsomat, és adj a takaródból.

- Hmf. Kényes...! - Mustang ál-duzzogva elengedte Hughest. Felkelt az ágyból, és amíg Maes a cipőfűzűjével viaskodott, felhúzta az alsónadrágját és rendbe tette a ruháit. Végül visszamászott a takaró alá, szorosan odasimulva barátja testéhez.

Az őrnagy mosolyogva homlokon csókolta az alkimistát. - Jó éjszakát, szép álmokat.

- Neked is, Maes - mondta Mustang, és becsukta a szemeit.