Írók: Kíra & OKami
Páros: Maes Hughes & Roy Mustang
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: smut
Spoiler: -

Billiárd

- Csak így ing nélkül, Maes? – sandított fel belépő barátjára Roy Mustang. – Praktikus megoldás, és roppant esztétikus is.

- Kevéssé praktikus, de ez van - vont vállat az őrnagy. - Itt a legutóbbi jelentés, érdekesnek fogod találni.

- Miről is...? - kérdezte Mustang alezredes és elvette a papírstócot. Végigpörgette, majd az asztalára tette, két hasonló kupac mellé. - Ki gondolta volna, hogy ennyi papírmunka jár a ranggal...

Maes nevetett. - Üdvözöllek a valós világban, Roy. Mikor láttad a Führert utoljára a frontvonalon? Maximum szemlét tartani megy ki. - Közelebb hajolt, a szeme huncutul csillogott. - Ezt tartsd észben. Semmi akció, csak tintanyalás egész nap... Ó, emberiség!

- Tudod, hogyan kell fellelkesíteni az embert - morogta Mustang, majd a faliórára pillantott. Fél hat múlt pár perccel. - Ma már nem olvasok több jelentést. Hawkeye is hazament egy órája, miután lemondatta a randimat, hogy itt maradjak dolgozni... Neked vannak terveid az estére?

- Inget mosok - közölte az őrnagy józanul. - Ugyanis Kolpov alezredes rám borította a pörköltjét. Némi elégtétellel szolgált, hogy a konyhások nem adtak neki másikat, míg az utolsó tiszt is meg nem ebédelt. De egyébként szabad vagyok, miért?

- A te reflexeiddel nem tudtál kitérni a boruló tányér elől? - Mustang alig tudta visszafojtani a jó kedvét. Beleharapott a szája szélébe, hogy ne nevessen hangosan, majd pár másodperc után hátrább tolta a székét. - Mert ha már ugrott a randim Fredával, gondoltam kimegyek szórakozni. Hallottam valami kellemes kis bárról.

- Hmm... - Hughes elmélázott. - Esetleg. Hazamegyek átöltözni, és amíg szórakozom, hátha kiázik minden az ingemből, aminek ki kell. Miféle hely az, egy harmadrangú krimó, vagy valami előkelőbb?

- Messze van az előkelőségtől - rázta meg a fejét Mustang. A kabátjáért nyúlt és a kulcsait készítette elő. - Azt hiszem a megfelelő kifejezés a "késdobáló".

- Ennek megfelelően fogom rendezni a toalettemet. - bólintott Maes nagyképűen. - Bár, az is lehet, hogy nem kellene átöltöznöm. Az egyenruha általában visszatartja a kötekedőket.

- Van benne valami. Mi lenne, ha leadnád az inged a mosodába útközben? Különben is, jól áll neked a kék. - Mustang elvigyorodott, ahogyan az utolsó simításokat elvégezte az asztalán. Menetkész volt.

- Már otthon ázik a kádban, a kabátom pedig valóban a mosodában van. Ha gondolod, akár mehetünk is. - Maes átkarolta Roy vállát. Egyszerű, barátságos gesztusnak látszott a mozdulat, hiszen az akadémia óta barátok voltak tűzön-vízen át. Senki nem sejtette, hogy mi volt a háttérben meghúzódó igazság.

- Nagyszerű - mosolyodott el az alezredes, de nem élvezte sokáig az ölelést. Ellépett, hogy kinyissa az ajtót, majd bezárta Maes után. Már a lépcsőn voltak, amikor Roy ismét megszólalt. Szerette piszkálni, és esetenként féltékennyé tenni, Hughest. - Kíváncsi vagyok, vajon abban a bárban milyen alakok fordulnak meg. Szerinted van rá esély, hogy egy szép szőkét felszedjek?

- Biztos, csak ne csodálkozz, mikor aztán reggel megpattan a pénzeddel. Roy, igazán nem értelek, miért hajkurászol mindig valami könnyű nőcskét, ahelyett, hogy valami rendes lányt keresnél? Ez a Freda is olyan kis butuska, meglesz egy hétig, kettőig, aztán ráunsz úgyis... - Hughesnak is megvoltak a módszerei, hogy felbosszantsa kedves barátját.

- De jó az ágyban. És elég csak bólogatnom, csodálkozni, hogy nahát, és máris beszél tovább, bármi is a témája. Szórakoztató - vont vállat Mustang. - És nem akarok nősülni, Maes! Ne kezdd előröl.

- Azt hiszem, a nőket meg is beszéltük - vigyorgott az őrnagy. - Mesélj, hogy bírod a reeeengeteg papírmunkát? Bár, Hawkeye még nem lőtt főbe, így nyilván mindig mindent befejezel határidőre...

- Az egyetlen fénypont, amikor az Elricek jelentését olvasom. A hivatalos papírokban soha nincsen benne, hogy "Barom Alezredesnek" - vigyorodott el Mustang. - És nálad hogy mennek a dolgok? A lassuló reflexeken, csökkenő értelmen túl?

Maes kinyújtotta a nyelvét, és duzzogott. - Remekül. Azt hiszem, hamarosan elő fognak léptetni. Mostanában csendes minden, de érzem, hogy nemsokára történni fog valami. - A férfi egy darabig zordan bámulta a már sötét eget, aztán sugárzó mosoly terült szét az arcán. - És az én kicsi drága Elysiám napról-napra szebb és okosabb! Olyan, mint egy kis angyal! Kapott egy új ruhácskát, és egész nap abban forgolódott, mint valami kis modell, nem tudtam megállni, hogy ne fényképezzem le párszor! Akarod látni a fotókat? - Az őrnagy csillogó szemekkel nyúlt a kabátjába.

- Nem! - kiáltotta Mustang, két kézzel tiltakozva, bár nem sok reménnyel. Ha Maes meg akarta mutatni a fényképgyűjteményét, akkor szinte lehetetlen volt lebeszélni róla. - Elhiszem neked, hogy szép.

Maest valóban nem lehetett lelőni. Mustang orra alá dugta a képeket, és hosszasan kommentálta mindet, a lányos apák elragadtatott stílusában. Szerencsére a képek nagyobbik fele a másik kabátban lehetett, így Maesnél csak egy tucatnyi fotó volt. Az egeknek hála éppen elfogytak, mire megérkeztek.

- Ezek után meghívsz a whiskymre - jelentette ki Roy kissé lestrapált fejjel. A környék nem volt túl bizalomgerjesztő, de a kék egyenruhák láttán a sötétebb alakok eltűntek. A bár hangzatos neve rég lekopott az ajtó felöl és már csak a kezdő K-t lehetett kivenni. Odabenn félhomály és füst uralkodott, a cigaretta és alkohol szaga szinte orrba vágta a belépő tiszteket. A helyiség egyik felén sok kis asztal volt, köröttük jó néhány mogorva, vagy éppen vidor ember, míg a másikon egy biliárdasztal állt a középpontban. A pult mögött egy korosodó nő töltötte az italokat.

Hughes alaposan körülnézett - hiába, a megfigyelés, analizálás a vérében volt. - Persze, kapsz egy whiskyt. Vagy akár kettőt is. Gyere, üljünk le. Utána biliárdozhatunk is egy kicsit. Egek, évek óta nem volt a dákó a kezemben...!

- Előbb rendeljünk - mosolyodott el Mustang, és odalépett a pulthoz. Pár perccel később, mikor gazdagabbak lettek két pohárral, és Maes otthagyott pár bankót, letelepedtek egy üres asztalhoz.

- Tudod, közlegény koromra emlékeztet ez a hely. Kimenőkön mindig ilyesmi helyeket szálltunk meg.

- Jókat ittunk, berúgtunk, verekedtünk egy párszor... - nosztalgiázott Maes széles vigyorral. - Szép idők voltak.

- Igen. - Roy hozzákoccintotta a pohara peremét Maeséhoz, majd belekortyolt a whiskybe. Az alkohol végigégette a torkát, és jóleső melegséggel ült meg a gyomrában. - Akkoriban még egyszerűbbnek tűnt a világ.

- Fiatalok voltunk, messze volt még a háború - mélázott az őrnagy. - Azóta sok minden történt és sok mindenről kiderült, hogy valójában milyen bonyolult. Rang, munka, család... Nem egyszerű az élet. - Belekortyolt az aranyszín italba, félig lehunyva a szemeit. - De mégis lehet szép, nem igaz?

- Szép? - vonta fel a szemöldökét Mustang. Majd elvigyorodott, meglötyögtetve a pohara tartalmát. - Végülis... Az élet szép, de én még szebb vagyok.

- Valamint roppantmód szerény - nevetett fel Maes, és felemelte a poharát. - Egészségedre, szépfiú.

Mustang ivott, majd jólesőt sóhajtott. - Emlegettél valami dákót, meg biliárdot, Maes. Még mindig van kedved játszani?

- Bármikor - kacsintott a barátjára Hughes. - Legalább eldöntjük, ki fizeti a következő kört. - Felállt, és az asztalhoz lépett, ami per pillanat elhagyatott volt. Felvette a fehér golyót, és kissé megdörzsölte a kabátja ujjával. - Rajta, Mustang, hadd lássam, mennyit gyakoroltál mostanában.

- Semmit. Tudod, papírmunka - mondta Roy, ahogyan felvette a dákót. Előrehajolt, majd pár másodperccel később az összetett golyóknak lökte a fehéret. Elvigyorodott, ahogyan egymás után két csíkos golyó is beleesett a lyukakba. Azonban másodjára már nem volt ilyen szerencséje, a fehér csak koccant egy csíkossal.

- Szép lökés - kommentálta a dolgot Maes; nem lehetett megmondani, melyikre céloz. Kipattintotta a felső patentet a kabátján, aztán gondosan célzott és lyukba küldött egy golyót. Aztán még egyet, és még egyet. A negyedik már nem jött össze, a golyó valahogy megállt milliméterekkel a lyuk előtt.

- Hármas sorozat. Nem tudtam, hogy még képes vagy rá - vigyorodott el Mustang, majd megindította a fehér golyót. Betalált, majd egy bravúros lökéssel beküldött egy második golyót is. Sajnos azonban útközben megindított a lyuk felé Maes hezitáló golyóját is, aminek csak ez a bíztatás kellett.

- A francba is! - morogta Roy, hátrébb lépve az asztaltól. -Pedig már azt hittem, lesöpörhetlek a pályáról.

- Csak szeretnéd, Mustang - somolygott Maes és mélyen az asztal fölé hajolt, hogy megtalálja a legmegfelelőbb szöget. A lökés két golyót is eltűntetett az asztalról, és Hughes vigyora szélesedett. - No lássuk... - ám a fehér golyó elsuhant a következő célpont mellett, éppen csak hozzákoccanva. Az őrnagy hitetlenkedve meredt az asztalra. - Esküszöm, csomó van a filcben.

- Szerintem meg az öntudatod lökte odébb, nehogy még nagyobbra nőjön - nevetett Mustang, ahogyan egy tiszta lökéssel eltűntette az ötödik golyóját is. A fehér golyó azután mandinerből meglökte az egyik saroknál magányosan álló 14. golyót, és a lyuk felé irányította, bár a lendület kevés volt a pontszerzéshez.

- Azért köszönöm, hogy segítesz visszaállítani - heherészett az őrnagy és gyorsan magáévá tette a kihagyott esélyt. A golyók most már eléggé szanaszéjjel voltak az asztalon. Maes gondos célzással még egy golyót a lyukba küldött, de a harmadiknál beütött a katasztrófa. Talán a lökés túl erős volt, de a fehér golyó a csíkos után szintén eltűnt a süllyesztőben. Maes elkerekedett szemmel bámult egy darabig, aztán eltakarta az arcát. - Egy szót se. Innom kell még, úgy látszik.

Mustang átkarolta a barátja vállát. - Ugyan, ugyan. Ha még iszol, hamarabb következik be, Hughes - mondta ál-sajnálkozó hangon. De a vigyort nem tudta letörölni az arcáról.

- Csendet, olajbogyó! Szerzek egy kis célzóvizet, és lemoslak a pályáról. Szappannal! - azzal elvonult, hogy még két pohár whiskyvel térjen vissza egy perccel később. - Új játék!

- Ha gondolod, bár Maes, meg kell mondanom, hogy ezek után nem bízom, hogy fair játszma lesz - jelentette ki Mustang, ahogyan elrendezte a golyókat a kezdőpozícióba. - Nyiss, barátom.

Maes nyitott. Az este folyamán lement pár játék, elfogyott néhány további pohár alkohol. Későre járt, mire Maes felpillantott és összehúzta a szemöldökét. - Te Roy... számolja még ezt valaki...?

- A negyedik után abbahagytam, már ha a whiskyre gondolsz - rázta a fejét Mustang. Neki dőlt a biliárdasztal szélének, megpörgette a dákót a kezében, majd a zöld kárpitra tette. - Menjünk haza.

- Eegen. Ideje. - Maes ásított, és mosolyogva intett a pultosnőnek, aki visszaintegetett - a két katona jól hozott a konyhára ma este. - A verekedést ma kihagyjuk.

- Nem mutatna jól a kartonunkon. Felteszem, az utcán elvállnak útjaink a mai napra - jegyezte meg csendesen Mustang, ahogyan visszavette az időközben levetett zubbonyt és kabátot. - Mész haza az asszonyhoz, vagy nem?

- Az asszony... - Maes pár pillanatig a semmibe bámult, aztán futó mosolyt villantott Royra. - Gyere. Van még egy kis dolgom.

- Hawkeye a fejemet fogja venni, hogyha nem érek be reggel kilencig - tiltakozott Mustang félszívvel, aztán vállat vont. Elvégre ma tisztesen dolgozott, és a főhadnagy szívét is meg lehetett lágyítani... némi munkával. - Hova megyünk?

- Nem túl messze, ígérem! - Maes zöld szemei sziporkáztak a lámpafényben, szinte megfiatalodott a csibészes vigyortól. Karon ragadta Mustangot és húzni kezdte maga után.

- Lassabban! - méltatlankodott Mustang. Az alkohol kissé a fejébe szállt és macskaügyessége ilyenkor el-eltünedezett. - Nem akarok orra esni a szemétben. És mondhatnál egy címet, barátom, illetve, hogy mi dolgod ott. Ha hivatalos hadd forduljak vissza most.

Maes beugrott egy sötét sikátorba, magával rántva a barátját is. Ugyanazzal a lendülettel nekidőlt a falnak, és Roy dereka köré fonta a karjait. - Megérkeztünk - közölte vigyorogva, és a száját az alezredesére szorította.

Mustang első megdöbbenésében elhúzódni próbált, majd lehunyta a szemét, és viszonozni kezdte a csókot.

- Idióta...! - mondta mosolyogva, amikor ismét szabad lett a szája. - Már nem csinálom a falnak döntve.

- Meg sem fordult ilyesmi a fejemben. Becsszó. - Hughes rendíthetetlenül vigyorgott. Csak próbáltam eldönteni, hazamenjek-e az asszonyhoz, vagy akad-e valami jobb móka ma estére. - Azzal, hogy az esetleges tiltakozásnak elejét vegye, újból megcsókolta Royt.

Mustang felnyögött, és átölelte a barátja nyakát. Közelebb lépett, amíg bal térdét be nem szorította Maes lábai közé, és beleharapott az őrnagy ajkába.

- Jobb móka? - kérdezte szikrázó szemekkel. - Annyi lennék csupán?!

- Jaj, dehogy, ne légy hülye, Roy! - Maes egyik keze Mustang fenekére csúszott, hogy közel tartsa magához az izmos testet. - Nem viccből töltök veled egy éjszakát. Csupán arra próbáltam utalni, hogy a társaságod... szórakoztató. Felrázó. Elsöprő...

- Elsöprő? Ezért nem bírod hosszú távon - rázta meg a fejét Mustang szomorúan. - Egy éjszaka itt, aztán hazamész a családodhoz. Én meg maradok a whiskyvel. Inkább nem, köszönöm.

- Szóval nem akarod? - Maes félrebillentett fejjel nézett a barátjára. - Roy, van egy gyönyörű lányom, és egy szép, okos és elbűvölő feleségem, akivel barátok vagyunk, és ennyi. Te egy hétig, kettőig együtt vagy valami nővel, aztán megunod, és másikat keresel. Tudom, hogy szükséged van erre, mint ahogy nekem is. Tudom, hogy te is vágysz valamire ami... - közelebb hajolt és Roy fülébe suttogta a szavakat - tiszta, igazi és forró... mint az eleven tűz.

Mustang megborzongott, és belevágta ujjait Maes vállába, hogy hirtelen elgyengült lábai ellenére állva maradjon. - Hughes, hát nem érted? Bárhányszor engedek neked, utána eltűnsz megint! Egy hónapra, kettőre, fél évre... Ha nőt viszek haza legalább nem hideg ágyban ébredek! Te megperzselsz, és ott hagysz, majd ha kedved támad rám, ismét; és én túl gyenge vagyok, hogy ellenálljak a csábodnak.

- Eltűnni... - Maes halkan nevetgélt egy sort. - Sohasem tűnök el, Roy. Csak kettőnk közül én vagyok az, aki támadni mer. Mustang, a nagy harcos csak kerülgeti a forró kását. De hát nem ez tart minket életben? A sóvárgás, a láng, ami jobban éget minden nappal... - az őrnagy oldalra hajtotta a fejét, és finoman beleharapott Roy nyakába. - Amíg végül kitör és elsöpör mindent. Hát nem ez az élet?

- Szemét... - sóhajtotta Mustang, félre hajtva a fejét, hogy több helyet adjon Maes fogainak, ajkainak. Libabőrös lett, de jól eső borzongással kapaszkodott a barátjába. - Egyszer-oh... visszakapod még... Még...!

- Azt állítottad az imént, hogy nem csinálod a falnak döntve...

- Nem is - rázta a fejét Roy, hogy kitisztítsa kissé. - Nem lakom olyan messze. Úgy... húsz perc. Harminc, téged ismerve.

Maes vigyora kissé élesnek tűnt a lámpafényben. - Tizenöt. Nyomás.

- Türelmetlen lettél, Maes - mosolyodott el Mustang, ahogyan kibontakozott az ölelésből. - És emlékeztetném, őrnagy, hogy egy csillaggal több van a vállamon, így nem utasítgathat.

- Bah. Magasabb vagyok és idősebb, valamint szolgálaton kívül néhány órája. Az elfogyasztott alkohol mennyiségét inkább nem említeném, _uram_. És ha nem akarod, persze nem muszáj.

- Mármint melyik felét? - érdeklődött Mustang somolyogva, ahogyan megindult az utcák labirintusában az apartmanja felé. - Útálok rohanni bármiben is, csak hogy valami hülye határidőt megcsináljak. És nem értem mi köze az alkoholnak ehhez; annyit ittam, mint te.

- Azaz részeg vagy - lazíts már! - Maes halkabbra vette a hangját. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretném mihamarabb érezni a bőrödet a kezem alatt. Látni szeretném, ahogy csillog a szemed, ahogy kapkodva szeded a levegőt, és a tested meghajlik a gyönyör súlya alatt...

- Nem vagyok részeg - tiltakozott Mustang. Aztán meggyorsította a lépteit, mert Hughes szavai az ő vérét is gyorsabb folyásra ösztönözték; nem mintha sok bíztatás kellett volna neki. A gázlámpák sűrűbbek lettek, és végül odaértek a kis előkertből nyíló, földszintes lakáshoz. Mustang a kulccsal szenvedett, végül a zárnyelv elfordult, és az ajtó kinyílt.

Egy pillanattal később a falhoz szorítva találta magát az előszobában. Az ajtó kissé hangosan csapódott be, de Mustang nemigen hallott mást, mint a saját őrült szívverését. Maes szenvedélyesen csókolta és a kezei ott voltak mindenütt, a kabátja alá lopakodtak, megszorították a vállát, a combját. - Roy... hiányoztál.

- Ah, Maes... - Mustang tiltakozása eltűnt, még mielőtt megformálhatta volna a szavakat, a csókokban és érintésekben. Az alezredes kissé szétterpesztette a lábát, hogy biztosabban álljon, és elkezdte kinyitni Hughes zubbonyát. Mikor a tejeskávéra emlékeztető színű mellkas előtűnt, Roy odahajolt és csókolni kezdte.

Hughes felsóhajtott és kibújt a kabátból, hagyta azt a földre esni. Amíg Mustang el volt foglalva, az őrnagy róla is leszedte a kabátot, aztán finoman eltolta magától a kissé alacsonyabb férfit, és rámosolygott. - Hálószoba, ágy esetleg? Szerintem nem hangzik rosszul.

- Nem, egyáltalán nem - viszonozta Mustang az arckifejezést, és lehúzta magához Maest egy csók erejéig. - Ismered az utat.

Maesnek nem kellett kétszer mondani. Fürgén kibújt a csizmájából, és a változatosság kedvéért Royt maga után húzva benyitott a hálószobába. - Itt sem változott semmi. Látszik, hogy a lányok nem maradnak sokáig.

- Freda itt hagyott pár fürdőszoba cuccot - jegyezte meg Mustang, ahogyan leszenvedte magáról előbb az egyik, majd a másik csizmáját is a szoba közepén. Az egyenruhához tartozó kötény-szoknyát is gyorsan legombolta, majd a nadrággal kezdett foglalkozni.

- Vetkőzz Maes...!

- Örömmel - megint az a furcsa, hűvös él az őrnagy mosolyában. De el is tűnt egy pillanat alatt, ahogy Hughes is nekiállt megszabadulni a maradék ruháitól.

Egy perc múlva mind a ketten meztelenek voltak. Hughes Roy mögé lépett és átölelte; nagy, de elegáns, meleg kezei végigsimítottak Mustang halvány mellkasán, aztán egyre lejjebb, a derekán, a csípőjén, hogy végül a férfiasságán pihenjenek meg.

Roy megdermedt egy pillanatra, ahogyan a vesszője megrándult az érintésre. Az agyából a maradék vér is délnek indult, és Mustang nekidőlt a barátjának. A kezét felemelve belemarkolt a rövid, fekete hajba, hogy Maes fejét előrébb húzza.

- Ah... Mit tervezel? - kérdezte, félig lehunyt szempillákkal.

- Ah, csak a szokásos... - duruzsolta Hughes, ahogy az egyik keze lejjebb mozdult és finoman megszorította a golyókat. - Megkínozlak, megőrjítelek, és a végén megöllek. Hamuvá fogsz égni, Roy. Hát nem csodálatos? - Lehajtotta a fejét, hogy végigcsókolja Mustang vállát, a kezei addig elrebbentek a kényes területről és felfedezőútra indultak a fehér testen. - Nézz le, Roy. Nézd, ahogy életre kel a vágyad. Olyan gyönyörű vagy.

- És ha tiltakozom? - érdeklődött Mustang, ahogyan engedelmesen lenézett, ezzel szabaddá téve a tarkóját Maesnek. A szabad kezével ráfogott a férfiasságára és végigsimította párszor, tovább hergelve saját magát.

- Ne. - Maes elhúzta a kezeket, megcsókolva előbb az egyiket, aztán a másikat. Ne érintsd meg. A mellkasodat lehet, a combod, de ne érintsd meg a vessződ. Gondolkodj, Roy. Képzelj el dolgokat. Én majd segítek. Egyébként meg, miért tiltakoznál? - Nem várva a válaszra, Maes végignyalta a Roy füle mögötti érzékeny területet, majd óvatosan ráharapott az alezredes fülére. Ujjai közben új célpontot találtak: végigsimítottak a fenék két félgömbjén, aztán lassan közéjük csúsztak. Nem hatoltak még be Roy testébe, csak finoman simogatták a rejtett bejáratot.

- Mert...ah...! - Mustang lehunyta a szemét, és körmeit a tenyerébe vágva fogta vissza magát. Úgy döntött, hogy egyelőre enged Hughes kérésének. - Ne játssz velem! Ennél többet akarok, Maes...

- Amint teljes harckészültségben leszel - ígérte Maes vigyorogva, - máris nekiláthatunk. Bár, ahogy elnézem, már igencsak érdeklődsz. Olaj?

- Volt valahol... - Mustang ellépett a barátjától, és pár mély lélegzet után eltűnt a fürdőszobában, hogy utána egy kis tégellyel térjen vissza.

- Kapd el! - Odadobta Maesnek, és megállt az ágy szélénél várakozóan. - Már elég volt a játékból, Maes.

- Egyetértek. - Hughes leheveredett, és az ujjait a fehér krémbe mártotta. - Gyere közelebb, hogy elérjelek. Értékelném, ha közben mondjuk megcsókolnál, de nem szabok feltételeket.

- Még szép, barátom - mosolyodott el Mustang, és odatérdelt Maes mellé. Beleharapott a barátja ajkába, majd megcsókolta. A kezeivel Hughes mellkasát és combjait simogatta, majd lejjebb húzta a száját a borostás állon keresztül az ádámcsutkáig.

Hughes elégedetten morgott, és odatartotta a torkát, míg az ujjai megtalálták Roy ánuszát, és behatoltak a testébe, előkészítve azt az invázióra. Az őrnagy nem felejtette el, hogy barátja régóta nem volt másik férfival; óvatosan dolgozott, lassan tágítva a szűk bejáratot, lazítva az izmokat.

Mustang aprókat, majd nagyobbakat harapott a felkínált bőrbe, hogy aztán a nyelvével simítsa el a vörösödő fognyomokat. A kezét ráfonta Maes férfiasságára, ahogyan a fenekében matató ujjak a kényelmetlenből kellemessé lettek.

- Feküdj már le, az ég szerelmére... - mormolta Hughes, és megpróbálta lehúzni barátját. - Így nem tudom megtalálni azt a pontot... És mondd, hogy szeretnéd?

- Öregszel, Maes, régen nem számított, fekszem vagy állok - vigyorodott el Mustang, de azért letelepedett a hátára. - Szemből.

Maes, válaszul az "öregszel"re mélyen benyomta az ujjait Roy testébe, és a szokottnál kissé erősebben simított végig a prosztatán.

Roy csípője felemelkedett, az idegein végigfutó érzés túl éles volt, és inkább csapott át fájdalomba, mint gyönyörbe. - Hé...! - tiltakozott, összevont szemöldökkel. - Kedvesebben.

- Édes a bosszú - nyugtázta Maes és végignyalta Roy egyik mellbimbóját, mint egy lelkes macska. - Kész vagy, Roy?

- Igen, úgy fél órája - mondta Mustang, és kinyúlt, hogy ott tartsa Maes fejét a mellkasán a hajánál fogva. - Még!

Az őrnagy halkan nevetett és megpróbálta a macskák egyéb tulajdonságait is a magáévá tenni, nevezetesen az emberinél hajlékonyabb gerincet. Fél kézzel tartotta saját súlyát, a másikat saját lüktető férfiasságára fonta, és lassan, őrjítően lassan behatolt a forró mélységbe. - Roy... Még mindig... ugyanolyan vagy belűről.

- I-gen - sóhajtotta Mustang, átkarolva a barátja hátát. A saját vesszője kettejük hasa közé szorult, és remekül érezte magát. Roy megmozdította a csípőjét, remélve, hogy ez elég bíztatás lesz Maesnek, hogy kezdje már el a dolgokat.

Az volt. Hughes pár pillanatig élvezte a szűk, forró Mennyországot, aztán kihúzta a farkát szinte teljesen, hogy újra elmerülhessen Royban. A ritmus még lassú volt, de stabil, és Maesnek sikerült eltalálnia azt a bizonyos pontot - ezúttal a megfelelő módon.

Roy lehunyta a szemét és felnyögött, a körmeit pedig belevágta Maes hátába. - Még! Maes...! - morogta, ahogy csípője gyorsabb mozgásra ösztökélte az őrnagyot.

Az éjszakai csendben csak a két férfi egyre hevesebb zihálása hallatszott, és az ágy rugóinak finom, halk nyekergése. A ritmus egyre gyorsult; a levegő verejték és a kicsorduló sperma illatával telt meg. Maes lehunyta a szemeit és Roy vállába markolt; a könyökén támaszkodott, mert a karja nem bírta már.

- Roy, szép musztáng... - lehelte az őrnagy, és hagyta, hogy a világ elmosódjon körülötte. Az orgazmus hullámai csak nőttek és nőttek, míg végül maga alá temették a férfit. Maes teste megfeszült, és rekedt nyögés tört fel a torkából, ahogy elélvezett.

Mustang csípője tovább mozgott, hogy azt a kis gyönyört, ami a saját beteljesüléséhez kellett megkapja. Aztán a gerince megfeszült és egy elharapott kiáltással elemelkedett az ágytól, ahogyan a kéj átrobogott a testén, hogy ott hagyja lankadó farokkal és levegő után kapkodva.

Maes éppen csak egy kicsit mozdult arrébb, óvatosan, nem akarva Roynak fájdalmat okozni most, hogy mindene túlérzékeny lett. Szorosan odabújt az alezredeshez és megsimogatta a kissé csapzott, hollószín fürtöket. - Jól vagy?

- Igen - felelte Mustang, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. - Heh. Kocsonya van az izmaim helyén.

Hughes vigyora világított a sötétben. - Ezaz! - Homlokon csókolta a barátját. - Majd elmúlik. Felteszem, nem akarsz most fürödni, hanem majd reggel.

- Nem kifejezetten - mosolyodott el Mustang, és átölelte Hughes vállát, közelebb húzva magához a férfit, hogy apró csókot lehelhessen a bőrére. - Maradj! Nem szeretnék hideg ágyban ébredni.

- Persze, hogy maradok. Bolond. - Hughes épp csak addig ült fel, hogy megkaparintsa, és magukra húzza a takarót. Aztán visszabújt Mustang mellé. - Te Roy...

- Mi az, Maes? - Mustang a feje alá gyűrte a párnáját, majd rápislogott a barátjára.

- Oroszlánszagod van.

- Így jobban meggondolom, bánom is az ágy hőfokát, és magam váglak ki! - méltatlankodott az alezredes és oldalba bökte Maest. - Egyébként neked is.

- Szeretlek - jelentette ki Hughes és adott egy cuppanós puszit Roynak.


~vége~