- Huh… azt hiszem, mára elég.

Shin megállt, elkapta a kosárlabdát és bólintott.

- Az edzést sem szabad túlzásba vinni.

- Már csak azért sem - nézett az órájára Ryo -, mert kilenc óra van. Szerintem már csak mi vagyunk itt, meg a gondnok.

- Rendes fickó az öreg, ha eddig hagyott minket gyakorolni - vélte az avarbarna hajú fiú, miközben helyére gurította a labdát.

- Ismer engem - mosolygott Ryo. - És tudja, hogy a hétvégi meccs nagyon fontos. Mellesleg itt lakik a szomszédban.

Shin nyújtózott.

- Kész röhej, hogy egymás ellen fogunk játszani, nem?

- Az - értett egyet a feketehajú fiú. - Kinek támadt az a hülye ötlete, hogy a két suli éppen kosárlabdában mérkőzzön meg?

- Úgy értettem - nézett a barátjára Shin szúrósan -, hogy nincs sok kedvem ellened játszani. A kosárlabdával semmi bajom, klasszis vagyok benne.

Ryo vigyorgott és hátba vágta Shint.

- Azért ne bízd el magad Halacska.

A két fiú nevetve lépett ki a tornaterem ajtaján. Éppen az idős gondnokba botlottak.

- Sziasztok.

- Jó estét, Nishimura-san.

- Vége a különedzésnek, mi?

- Igen, mára befejeztük - bólintott Ryo. - Köszönjük, hogy megvárt minket.

- Várt a fene - intett az öreg vidáman. - Csak volt még egy kis dolgom. Most pedig rohanok is haza, mert kezdődik a "Takeshi kastélya" különkiadás. Ha vége, visszajövök és rátok zárom a kaput.

- Nem fog rá sor kerülni - ígérte Shin nevetve. - Addigra összepakolunk és nem zavarunk tovább.

- Nincs kit zavarni - vont vállat a gondnok. - Üres az egész épület. De most már tényleg rohanok. Igyekezzetek!

- Igenis, Nishimura-san!

- Rendes fickó - Állapította meg Shin, miközben az öltöző felé vették az irányt.

- Mondtam. Szerintem holnap is maradhatunk.

- Csak nem kilencig. Elég félelmetes ez a nagy épület úgy, hogy sehol sem ég a villany, semmi nesz…

- Csak nem félsz? - Kuncogott Ryo.

- Nem. Csak olyan nyomasztó érzésem van.

- Ne félj bogaram - duruzsolta a feketehajú ronin, miközben felkapcsolta az öltözőben a villanyt. - Majd Rekka anyu megvéd a csúnya szörnyektől.

Shin kiöltötte a nyelvét és Ryohoz vágott egy törülközőt. A két ronin egy darabig fogócskázott a szekrények között, aztán nevetve átkarolták egymást és visszabaktattak a táskáikhoz.

Ryo ledobta a pólóját és nyújtózott. Shin nekidőlt az egyik szekrénynek és lerúgta a cipőjét.

- Kész szerencse, hogy csak mi vagyunk itt - vélte. Ha most bejönne Asami, biztos neked esne…

Ryo mozdulatlanná dermedt volt barátnőjének nevét hallva. Ritka csúnya szakítás volt. Otome Asami nagyon ügyesen csalta Ryot. Egyszerre több emberrel. Mikor az egészre fény derült, Ryo egyszerűen nem akarta elhinni, hogy valaki ennyire félre tudta vezetni. Asami ráadásul úgy hagyta ott, hogy közölte vele, nem volt elég jó.

Ryo egy hétig romokban hevert; azt fontolgatta, nem kéne-e szemétbe dobnia a kanji-gömbjét, mert többé nem érezte magát érdemesnek arra, hogy ronin-harcos legyen. A többiek minden szabad percüket a vezérük vigasztalásával és bátorításával töltötték. Nehéz dolguk volt - Ryo tényleg szerette Asamit.

Ez Shinnek is eszébe jutott és azonnal megbánta, hogy felemlegette a lányt. A feketehajú mögé lépett és a vállára tette a kezét.

- Ryo… ne haragudj.

- Semmi baj - felelte halkan Rekka, de reszketett a hangja.

- Jaj, ne… Ryo, kérlek, bocsáss meg. Hülye voltam. Hogy tudnám jóvátenni?

A feketehajú megfordult. Shin éppen a zafírkék szemekbe bámult. Veszedelmet ígérő, sötét lángok lobogtak a nyugodt tekintetben. Suiko meg is ijedt. Hátra akart lépni, de a lángok valósággal hipnotizálták; képtelen volt moccanni.

Rekka felemelte a kezét és Shin nyakára simította. Az avarszín hajú fiú nem mozdult, csak nyelt egyet, ahogy a forró kéz a tarkójára csúszott és a finom ujjak a hajába bújtak.

- R… Ryo… ? Mit…

A ronin-vezér egyszer csak Shin ajkához hajolt és gyengéden megcsókolta.

Suiko akvamarin szemei tágra nyíltak. Az első csókján már túl volt ugyan, de az első eleddig az egyetlen is volt…

Mikor Ryo elhúzódott tőle, Shin hátralépett és az ujjait az ajkára szorította.

Rekka megrázta a fejét, mint aki valami bódulatból ébred és a szemében a sötét lángok helyét az ijedtség és a zavar szikrái vették át.

- Úristen… Shin… én… nem tudom, mi volt velem. Bocsáss meg, ha megbántottalak. Jaj, hát persze hogy megbántottalak!

- Nem… bántottál meg - suttogta Suiko és ő csodálkozott ezen jobban.

- Nem… ? De hiszen megcsókoltalak…

- De… izé… nagyon… finom volt…

Ryonak leesett az álla. Shin elpirult.

- Ne gondold, hogy én… ööö…

- Tudom, hogy nem. Fujiko…

- Igen. De valahogy… jó volt, amikor megcsókoltál. És… ha neked ez kell… hogy megnyugodj… - Shin nyelt egyet és újfent elcsodálkozott saját magán -, szívesen segítek. Amíg nem kérsz túl sokat - tette hozzá riadtan.

- Shin… - suttogta Ryo -… szabad?

Suiko elpirult, de szelíden elmosolyodott és magához ölelte feketehajú társát. Ryo teste forró volt és sűrű sötét sörénye olyan finom illatú… Amikor Rekka ajka újra megérintette, Shin kinyitotta a száját és hagyta, hogy Ryo nyelve az övéhez érjen. Furcsa érzés volt. Nem lett volna szabad, hogy jó legyen, de mégis jó volt, méghozzá nagyon. Pár másodperc múlva a ronin-vezér Shin ajkáról a nyakára hajolt. Suiko sóhajtott és félrehajtotta a fejét, hogy szabad utat engedjen azoknak a finom ajkaknak. Ryo erős kezei az avarszín hajú fiú csinos vállait simogatták, míg Shin Rekka izmos hátát és karcsú derekát.

- Olyan szép vagy Shin - suttogta Ryo akadozó lélegzettel. - Atyavilág, ez őrület. Ilyet még csak lányoknak mondtam.

Suiko kuncogott.

- Te is szép vagy Ryo.

- Shin… ?

- Hm?

- Utálni fogsz, ha lehúzom a nadrágodat?

Suiko megnyikkant.

- Ryo… ne menj túl messzire!

- Csak látni szeretnélek. Nem, nem csak látni. Megcsókolni ott is. Kíváncsi vagyok, milyen ízű vagy.

Shin csak pislogott és meglehetősen szaporán kezdte szedni a levegőt, ahogy elképzelte amint Ryo ajka az ágyékához ér és végigcsókolja az egész… mamma mia!

- Na jó - egyezett bele reszkető hangon. - De ne harapj.

- Hülye ötlet - mormolta Ryo, miközben letérdelt és pár mozdulattal megszabadította társát az összes alsóruházatától.

Shin felnyüszített, ahogy Rekka lehelete megcsiklandozta a bőrét.

- Csak nem tetszik, amit csinálok? - Pillantott fel a ronin-vezér.

Suiko mélyen elpirult. A teste a maga módján jelezte, hogy mit is érez.

- Van szemed, nagy vezér, nem?

Ryo nem felelt, csak újra csókolgatni kezdte Shin férfiasságát. Az avarszín hajú fiú lehunyta a szemét és halkan nyögdécselni kezdett. Egészen addig, amíg…

- Magasságos ég! - Szisszent fel Shin. - Ryo, ha ott folytatod, akkor a szádba fogok…

- Kérdezd meg, érdekel-e - mordult a feketehajú és folytatta.

Egészen addig, amíg Shin fel nem kiáltott.

- Jól vagy, Shin?

- Jól… jól, köszi… csak nem tudom, elbírnak-e a lábaim…

Ryo mosolygott és eltámogatta barátját a padig. Aztán csendben öltözködni kezdett.

- Ryo… Mit fognak ehhez szólni a többiek?

- Amiről nem tudsz, az nem fáj, nem igaz? - kacsintott Rekka. - És holnap randim van.

- De azért… néha…

- Nos - vigyorgott a feketehajú -, részemről oké. De most siess, mert Nishimura-san ránk fogja csukni a sulit.

- Hű… az ronda lenne. Itt lennénk egész éjjel együtt…

A két ronin együtt nevetett, aztán összeszedték a cuccaikat és hazaindultak.

Egy hétig szó sem esett az aznap estéről.

Egy hét múlva azonban…

Comment: Szerintem ez a legszebb. Se nem homokos, se nem heteroszexuális - Univerzális! ^_^ Egyébként is a Ryo/Shin a kedvenc couple-om.

ŌKami 2000. 09