Ronin Captor Kayura

Az ikerholdak mindig ugyanúgy ragyogtak az Alsó Sík egén, de az életnek itt is csak két szakasza volt, mint bárhol máshol: éber és alvó.

Jelen pillanatban csendes volt a környék. A szörnyek és démonok hamar rájöttek, hogy ilyenkor nem szabad randalírozni a Kastély közelében, mivel az komoly verést szokott maga után vonni. Mély csend ült hát az impozáns épület sötét folyosóin. A szolgák pihentek, a Sík négy ura pedig az igazak álmát aludta.

Vagy talán mégsem.

Az Alsó Sík legfőbb úrnője, Lady Kayura álmatlanul forgolódott kényelmes ágyában. Bárhogy kívánta is, a puha szürkeség nem fogta le bársony ujjaival a szemét. Helyette a fájdalom jött, megkínozva Kayura karcsú testét és tüzes késsel hasogatva a szívét. A fiatal lány szemeit már vörösre marták a könnyek, de erre a kínra nem volt gyógyír. Illetve volt, csak nagyon-nagyon messze… egy másik világon. A halandók síkján.

Kayura csendben zokogva kuporgott az ágyon. Borzasztóan hiányzott neki valaki. Valaki, akit már oly régóta kíván, imád, és akit képtelen volt idáig megkérdezni, vajon mit is gondol róla, az Úrnőről…

A lány lelki szemei előtt egy kép lebegett. Karcsú, de erős test, csibészes mosoly, ragyogó kék szemek és ébenfekete haj.

Ryo Sanada, a Wildfire vért harcosa.

A lány mélykék szemeiben elszánt láng villant. Vége a szenvedésnek! Ha nem akar a vágyakozásba belehalni, be kell vallja Ryonak, hogy azóta szerelmes belé, mióta először meglátta. Ha a fiú elfogadja az érzelmeit, jó. Ha nem… nos talán az öngyilkosságnál vonzóbb ötlet is eszébe juthat később.

Lady Kayura felpattant, könnyű hálóköntöst kapott magára. A Szerzetes botja szinte magától pördült a kezébe. A lány egyetlen mozdulattal nyitott kaput a másik síkra, s átlépett a kéken derengő karikán.

A túloldalon a roninok háza várta. Kayura a nappali kellős közepére érkezett. A derengés kihunyt mögötte. A lány óvatosan körbenézett, s elmosolyodott, mikor észrevette azt a terebélyes fehér tömeget, amely éppen őt bámulta.

- White Blaze! – suttogta Kayura. – Szia, tigris.

A hatalmas csíkos macska lomhán feltápászkodott, aztán módszeresen ledöntötte a lányt a lábáról, és nekiállt „áldozatát” holmi kiadós nyalogatásban részesíteni. Közben úgy dorombolt, mint egy traktor. A színén kívül igazából nem is volt más különbség White Blaze és egy szovjet traktor között.

- Sssh, csitt, tigris! Felvered az egész házat – Kayura megpróbálta elhárítani a kb. reszelő érdességű nyelv lelkes ténykedését. – Inkább azt mondd meg, hol alszik a gazdád? Úgy értem… Ryo. Hol a szobája?

White Blaze rosszallón pislantott Kayurára. Barna szemeiben fényes lángok táncoltak.

- White Blaze, kérlek…

A tigris „vállat vont”, aztán megindult fel az emeletre. A lány követte. A nagymacska megállt az egyik ajtó előtt, és szimatolt. Kayura boldogan mosolygott, és egy apró varázslatba kezdett. White Blaze helytelenítően csóválta fejét-farkát, de a lány nem figyelt rá. Az ajtó felületén remegés futott végig, Kayura pedig úgy lépett át rajta, mintha a fa ott sem lenne.

A szobában kellemes idő volt, talán a nyitott ablak miatt. A nyári éjek néha igazán kellemesek tudnak lenni. Kayura körbenézett, az ágyra pillantott…

A pillantás fél percig tartott.

Fél perc múlván Kayura Úrnő meglehetősen leizzadva és szép, egyenletes bíborszínre pirulva lépett ki a szobából. A hátát a falnak vetette. Két térde ezt a pillanatot választotta, hogy felmondják a szolgálatot; a lány lecsúszott a fal mentén, és vett néhány mély lélegzetet. White Blaze Kayura térdére tette az állát és okosan nézett. A lány meg mert volna esküdni, hogy a tigris vigyorog.

- Szólhattál volna, te dög.

White Blaze lehunyta a szemét és dorombolni kezdett. Kayura összeszedte magát, felállt és haladéktalanul hazateleportált. Saját szobájában aztán végre volt alkalma elgondolkodni a látottakon.

A szobában ugyanis, a széles ágyon ott hevert Ryo. Csodás meztelen testét nem rejtette a takaró. Olyan édesen aludt… A baj (?) csupán annyi, hogy nem volt egyedül. A ronin-vezér karcsú derekát egy finom, halvány kéz ölelte. Az a másik is meztelen volt, mint Ryo, a haja avarszín, a teste karcsú… és – Kayura tudta – kék vértje volt. Torrent vértje.

Ryo hálótársa Cye Mouri volt, az egyik ronin.

- Atyavilág – simított végig a homlokán Kayura. – Szóval nem csak a haduraim kezdenek ki egymással.

Nyílt titok volt a kastélyban, hogy ha a szolgálólányok már túl fáradtak, a három délceg hadúr bizony egymás ágyát sem veti meg. A cselédség közt az az általános vélemény járta, hogy Dais, az Illúziók hófehér hajú, titokzatos mosolyú hadura és Sekhmet, a zöld sörényű, kristály-kígyószemű Méregmester néznek ki a legjobban együtt.

Nos, a jelek szerint a roninok is szívesen választják egymás társaságát éjszakánként. Ámbátor, ha jól meggondoljuk… Kayura vészjóslóan vigyorgott. Ryo után Cye volt az, akiért a leginkább epekedett. A két fiú együtt… itt, a Kastélyban… az Úrnő hálószobájában…

A lány diadalmas szisszenéssel dőlt hátra az ágyon. Az agyában testet öltött egy ígéretes, mindazonáltal felettébb kellemes percekkel kecsegtető terv.

Másnap azonnal neki is látott a megvalósításnak.

Cye vígan fütyörészve baktatott haza az uszodából. A csinos ronin nagyon szerette a vizet. Kellemesen elfáradt a pancsolásban. (Mellesleg aznap legyőzött egy világbajnok úszót kétszáz gyorsban, de egy ilyen mindennapos apróság ugyebár említést sem érdemel…) Három háztömbnyire járhatott a roninok közös házától, amikor valaki rászólt a háta mögül.

- Hello, Torrent.

Cye megpördült és leesett az álla. Valamikori legnagyobb ellensége támasztotta a kerítést három lépésre tőle. Sekhmet, a Mérgek hadura. A Venom vért helyett azonban most elegánsan szakadt farmert viselt, és zöld pólóján egy kobra tekergőzött fenyegetően. A kristályszerűen csillogó fekete kígyószemek pajkosan ragyogtak.

- Te… te mit keresel itt? – rebegte Cye, miközben a páncélgömbje után kaparászott, hogy a többieket riassza.

- Érted jöttem, édes – közölte Sekhmet pofátlanul vigyorogva. – Kayura Úrnő látni szeretne. Ugye jössz? – és választ sem várva derékon kapta a meglepett fiút. Az orra hegyét Cye arcához dörzsölte, aztán tovateleportált.

Ugyanekkor három háztömbbel arrébb, a ronin búvóhely alaposan megviselt hátsó kertjében Ryo éppen a limonádéja után nyúlt, amikor a levegőben megjelent egy fénylő kék karika, és Dais, az Illúziók hadura libbent ki belőle. Kecsesen fél lábra érkezett, kitárta karjait, és vidáman rákiáltott Wildfire-re:

- Szia, Ryo!

Ryo először mellényúlt, majd a következő mozdulattal lesodorta a poharat. Egy hadúr a kertben? Ez még nem lett volna akkora meglepetés, de ahogy kinézett! Hol a mályvaszín Illusion vért? Dais szűk fekete bőrnadrágot viselt és szegecsektől csillogó, rövid bőrdzsekit (póló vagy ing persze sehol). A nyakában aranylánc csillant. A hiányzó szemét takaró kötést márkás napszemüveg rejtette, hó-fürtjei pedig egy jó fazonú fekete kalap alól omlottak a széles vállakra.

- Temeg? – préselt ki magából Wildfire egy meglepett nyögést.

Dais közelebb szökdécselt, és a kezét nyújtotta Ryonak.

- Kayura megkért, hogy hozzalak el. Jössz, ugye? Ne várassuk az Úrnőt.

Ryo könnyelműen belekapaszkodott a hadúr kezébe. A következő pillanatban elragadta a teleport-varázs.

A két hadúr és „foglyaik” egyszerre jelentek meg a trónteremben. Cye és Ryo tökéletesen értetlenül meredtek egymásra, a trónon ücsörgő Kayurára, illetve kedvenc ex-ellenségeikre.

- Megrendelés szállítva! – csettintett Sekhmet. – Most már mehetünk?

- Menjetek – bólintott Kayura jóindulatúan. – Csak azt áruljátok el, hova rohantok?

- Bon Jovi koncertre, ó, magasságos úrnő – hajolt meg Dais. – Gyere, Sekh, kíváncsi vagyok Cale fan-pólójára.

Ryo átölelte Cye-t.

- Mondd… - kezdte reszkető hangon. –… te érted ezt?

- Egy rohadt szót se – felelte Torrent mély meggyőződéssel, és tőle szokatlanul vulgáris stílusban.

- Bocsássatok meg – emelte fel a kezét Kayura. – Nem akarok én semmi rosszat, csak beszélni veletek.

- Rendben – egyezett bele a két ronin. – Mondd.

- Nos… - a lány mélyen elpirult. – Tegnap este… izé… „betévedtem” Ryo szobájába…

Cye halk sikolyt hallatva készült összeesni; szerencsére Ryo elkapta. A legszívesebben igazából ő is megásta volna a saját sírját a márványpadlóba akár tíz körömmel is, de egy vezérnek jó példával kell elöl járnia.

- Szóval… - kezdte némileg lángba borulva –… mit is akarsz tőlünk?

Kayura sóhajtott.

- Ryo… szeretlek. És téged is, Cye. Szerelmes vagyok kettőtökbe. És azt szeretném kérdezni, volna-e esetleg kedvetek ma éjjel… társaságotokkal szerencséltetni engem?

Cye és Ryo egymásra néztek. Mindketten arra gondoltak, mi is kergette őket egymás karjaiba: a vágyakozás egy csodaszép, sötét hajú, mélykék szemű lány után.

Wildfire szólalt meg először, szélesen vigyorogva:

- A ma éjszaka kellemesnek ígérkezik, Úrnőm.

Ōkami

2000.08.02. / 01:30

A gépírónő megjegyzése: Ōkami, te állat… Meg akarsz ölni?! Röhögés közben nem lehet gépelni!!!