3. Fejezet: Otthon (Eternal Home)
Darknight belépett a lakásba, és becsukta maga mögött az ajtót. Nem gyújtott villanyt, úgy ment a fürdőszobába, hogy végre lezuhanyozzon.
A fejvadász a csempének vetette a hátát, és hagyta, hogy a forró víz kimossa a tagjaiból a fáradtságot. Nagyon szerette a forró vizet.
Később, mikor megtörölközött, és hálóköntösbe bújt, nesztelen léptekkel Angyal szobája elé lopakodott. Bentről semmi nesz.
"Biztosan alszik" - gondolta Darknight mosolyogva, és benyitott saját hálószobájába. Döbbenetében hirtelen levegőt sem kapott.
Az alacsony, kerek asztalkán apró gyertyák lobogtak. Az ágy előtt kristályüveg tál, benne csodálatos, hatalmas szemű szőlő. A fejvadász évek óta még csak nem is látott ilyet. Az ágyon pedig, mindössze egy rövid nadrágocskát viselve, Angyal hevert.
Darknight tétova léptekkel ment közelebb. Angyal elszundított, míg rá várt. Szőke fürtjei puha hullámokban omlottak a vállára, sűrű pillái lehunyva. Halvány bronzszínű bőrét sötétebbre festette az árnyék. Karcsú teste úgy hevert a takarón, mint valami csodaszép ékszer.
A fejvadász letérdelt, és végigsimított a fiú arcán. Az kinyitotta narancsszín szemeit.
- Darknight! - mosolyodott el boldogan. - Légy üdvözölve itthon!
- Mi ez az egész?
- Ugye tetszik? - ült föl Angyal riadtan. - Remélem, nem haragszol.
- Dehogy haragszom! Csodálatos.
A fiú megtörölte a homlokát.
- Féltem, hogy nem fog tetszeni.
- Tetszik - nyugtatta meg a fejvadász. - De miért csináltad? Csak úgy?
- Nem - hajtotta le a fejét Angyal. - Úgy gondoltam, jó lesz, ha az utolsó éjszakámat… különlegessé teszem.
- Az utolsó… éjszakádat?
- Holnap elmegyek, Darknight - suttogta a fiú lágyan. - Eleget ültem a nyakadon. Minden pénzem az új számlán van, a kezem is rendben… Nem várhatom el tovább, hogy elviselj.
A fejvadász lebámult Angyal két kezére. A jobbon nem is látszik, hogy bármi baja lett volna valaha is. A bal viszont, a csukló vonalától az ujjhegyekig fémes ezüstszínben tündököl. Mintha megszilárdult higanyból lenne.
Angyal maga akarta így. Tetszett neki a fémes kiber-kinézet, de nem akarta, hogy a fémváz látható maradjon. A szintetikus bőrt pedig nem volt nehéz megszínezni. Így a fiú keze egyszerre volt puha, fémes, és - a Wellington-technikának hála - érzékeny.
- Szóval tetszik - rezzentették fel Darknightot Angyal szavai. - Akkor élvezzük ezt az éjszakát. Kóstoljuk meg azt a szőlőt! Jártam utána eleget.
A gyertyák lobogtak; fényük árnyakat rajzolt a falakra. Angyal a hátán feküdt, sima mellén egy fürt szőlő, azt szemezgette. Darknight mellette hevert, félkönyékre támaszkodva. A gyümölcs finom volt, a történetek érdekesek. A fejvadász sokat mesélt magáról - hogy hogyan lett az, ami. Angyal is elmondta, ami húsz éve alatt történt vele, és végül arra az álláspontra jutottak, hogy mindketten eleget szenvedtek.
A fiú a feje alá tette a két kezét.
- Olyan jól érzem magam! - suttogta mosolyogva. - Talán még sosem éreztem magam ilyen jól. Olyan jó meleg van, meg csend, meg nyugalom! És olyan jó, hogy itt vagy. Azért… ha néha átjövök hozzád majd, ugye nem fogsz kidobni?
- Soha! - ígérte a fejvadász, és végigsimított Angyal mellkasán, elmázolva egy-két vízcseppet. A fiú megremegett az érintése alatt.
- Hiányozni fogsz - lehelte. - A kezed, meg az ajkad.
Darknight meglepődött. Az alatt a két hét alatt, amit Angyal nála töltött, csupán egyszer csókolta meg a fiút, mikor az rosszul lett egy kicsit. Szédült, elgyengült - a fejvadász karjaiban keresett menedéket. Tébolyító érzés volt, ahogy ott kucorgott az ölében, két karját szorosan a nyaka köré fonta, s szőke fürtű fejét a férfi kulcscsontján nyugtatta. A mellkasa hevesen emelkedett-süllyedt, a szíve riadtan vert. Darknight egész teste lángolni kezdett.
Most is, amikor visszagondolt rá.
- Angyal - kezdte akadozva. - Nem tudom, miért, de úgy érzem, már nagyon régóta ismerlek.
- Nekem is ez jutott eszembe, mikor megláttalak - bólintott a fiú komolyan, s ezüst ujjaival a fejvadász sötét hajába túrt. - Mondd csak, miért festetsz a hajadba kék csíkokat?
- Nem tudom. Szeretem a kéket, ez minden.
- Igaz - nézett körül Angyal mosolyogva. Darknight hálószobája a kék különféle árnyalataival volt berendezve.
- Úgy érzem itt magam, mint a tenger mélyén.
- Ha halfarkad lenne, úgy néznél ki, mint egy sellő.
- Örülök, hogy nincs - súgta Angyal, és az egyik lábát a fejvadász csípőjére tette.
Darknighton tűzvihar söpört végig. Szorosan magához ölelte a karcsú testet, az ajkait Angyal ajkára szorította. A fiú szájában még érződött a szőlő kellemes aromája.
Angyal felnyögött, és az ujjait a fejvadász hátába vájta. Szabad kezével a férfi köntösének övét próbálta kifűzni, hogy hozzáférhessen forró bőréhez. Darknight ellenben a fiú rövid nadrágját igyekezett lehúzni.
- Ne, ne, állj meg! - könyörgött Angyal.
Darknight rémülten ült föl.
- Valami baj van?
- Dehogy, dehogy - emelkedett fel a fiú is. - Csak így sokkal könnyebb.
Angyal feltérdelt, és a fejvadász kezeit a csípőjére simította. Míg Darknight levette róla azt az egyetlen ruhadarabot, a fiú kifűzte a köntös övét, és lesöpörte a puha szövetet a fejvadász széles vállairól. Darknight egyetlen mozdulattal teljesen megszabadult tőle, és izmos karjaival átölelte Angyal karcsú derekát. Az arcát a fiú hasához szorította. Érezte, ahogy az erős, kemény és mégis finom ujjak a hajába bújnak, és a vállát, a hátát simogatják. A fejvadász csókolni kezdte a finom, selymes bőrt, s egyre lejjebb haladt, míg el nem ért Angyal legérzékenyebb pontjáig. Elégedett öröm töltötte el, amikor a fiú halkan felkiáltott. Darknight lágyan cirógatta ajkaival az egyre inkább felhevülő testrészt. Angyal feljajdult.
- Kérlek, Darknight… erősebben!
- Jó? - mormolta a fejvadász kérdőn.
- A mennyországban érzem magam - suttogta a fiú a gyönyörtől fátyolos hangon.
Darknight gyengéden lehúzta Angyalt, lefektette, és simogatni kezdte a csípőjét meg a combja belső oldalát. A fiú teste megfeszült, zihálva kapkodott levegő után. Szemét lehunyta; ide-oda vetette szép fejét, szőke fürtjei összeborzolódtak.
A fejvadász újra csókolgatni kezdte Angyal lüktető férfiasságát. Élvezte a fiú ízét, a bőre selymességét. Végül a szájába vette a vesszőt.
Angyal felkiáltott. A testét elborították a gyönyör hullámai. Az ágyékát tűz perzselte; Darknight forró lehelete édes őrületbe kergette. Minden másodperccel közelebb került a beteljesüléshez. Már nem volt sok hátra. És mikor a fejvadász ujjai a csípőjébe martak, Angyal ajkáról egy utolsó, gyönyörrel terhes kiáltás szakadt fel. A tűzhányó kitört, forró lávát lövellve szerteszét.
Darknight feltápászkodott, megrázta a fejét. Lenézett a fiúra, aki elernyedt testtel, lehunyt szemmel, lihegve hevert a kék takarón. A fejvadász óvatosan ráfeküdt Angyalra, karjait a fiú feje alá tette, s az arcát a karcsú nyak és a finom váll közé hajtotta.
- Dark… night… - rebegte Angyal. – Ez… ez… ez maga volt… a Paradicsom.
- Örülök, hogy élvezted - súgta a fejvadász.
- Majdnem belehaltam - nyögte a fiú. - Úristen, milyen szép halál lett volna!
- Ne mondj ilyet.
- Köszönöm, Darknight. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni.
- Angyal…
- Hm?
- Angyal… én drága Angyalom… Ne menj el. Ne hagyj el! Én… szeretlek, Angyal.
A fiú szólni sem tudott egy ideig.
- Szeretsz? - nyögte végül.
- Nemcsak szeretlek, de úgy érzem, mindig is szerettelek. Száz, ezer és tízezer évvel ezelőtt is téged szerettelek, téged kerestelek mindig, mindenhol… Ne hagyj el Angyal! Maradj velem!
- Ó, Darknight… - a fiú a fejvadász köré fonta karjait. - Én is pontosan ugyanezt érzem. A részem vagy, a lelkem, a testem, a gondolataim… Szeretlek! Képtelen vagyok elmenni!
Darknight szeméből ezüstös könnyek gördültek ki, nedves ösvényt vágva az arcán.
- Olyan boldog vagyok - suttogta elcsukló hangon. - Még soha életemben nem voltam ennyire boldog.
- Akárcsak én - bólintott Angyal. - Nem. Nem megyek el. Nem tudok.
- Itt lesz az otthonod.
- Nem itt - rázta a fejét Angyal, és mikor Darknight rápillantott, elmosolyodott. - Ott van az otthonom, ahol téged megtalállak.
Egymást ölelve aludtak el.
vége
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:
Domo Arigato annak a srácnak, akinek a versei és dalai végül mégis utat találtak a szívemhez. Köszönök mindent; a szavakat, a rímeket és az érzéseket. Azt a dalt is, amely ennek a novellának a megírására inspirált. Kösz, Ákos. Gyönyörű a "Keresem az utam". (Egyébként ez az Angeleyes hivatalos theme song-ja.)
A szerző megjegyzése: Az Angeleyes az első original yaoi történetem. A karakterek az én tulajdonomat képezik, a háttérvilág szintén. A magyar állam ugyan még nem terjesztette ki rájuk óvó szárnyait, de aki az én előzetes tájékoztatásom / hozzájárulásom nélkül próbál fanfiction-t írni hozzá, azt felnégyelem. Már csak azért is, mivel Darknight és Angyal kapcsolatát boncolgató további egy sztori létezik (Angeleyes második rész: Felébredni); valamint kb. 30 további kiegészítő történet van tervbe véve. Hogy ebből mennyit fogok megírni, az persze erősen kétséges…
ŌKami
Ajánlott zenék:
Ákos: Keresem az utam (Hivatalos Opening)
Chrono Chross: Radical Dreamers
Zetsuai Bronze: Dangai
Video Girl Ai: Message
Hayashibara Megumi: Tamashii no rufuran (Aquagroove remix)
L’Arc~en~Ciel: White Feathers