2. Fejezet: Újjászületés (Rising Phoenix)
- Sandra! Sandra Sanders!
- Ki az a kurafi, aki ilyenkor meri zavarni egy kórház nyugalmát? Kotródj innen, faszikám, míg le nem robbantom a tököd!
- Sandra, én vagyok az, Darknight!
- Azt látom, hogy sötét az éjszaka. Húzz el innen, apafej, míg szépen beszélek. És ne merd a mocskos szádra venni a legjobb haverom nevét!
- Sandra! Ne hülyéskedj, egy fél-hulla van velem!
Az ajtó kinyílt. Egy magas, izmos, sörtére nyírt hajú nő állt ott.
- Kezdhetted volna ezzel is. Befelé, tököslegény.
Darknight besietett. A szőke fiú valószínűleg nem bírja már sokáig.
- Ez ki a franc? - tudakolta Sandra.
- Az ne zavarjon. Csak hozd rendbe. Kérlek!
- Rohadt ügy - vizsgálgatta a nő a fiú testét. - A sebei nem húzósak, de a kezének vége. És szerves pótlás nincs is raktáron. Tárolni meg pláne nem tudom. Max kiber jöhet szóba.
- Nem érdekel. Csak mentsd meg, oké?
- Na jó - egyezett bele a nő, és kiáltozni kezdett. - Igor! Kenzo! Emeljétek fel a seggeteket, a rohadt életbe! Boncolunk! Ha elalusztok a szikén, szétvágom a fejeteket!
- Mondtam már, hogy ennivaló a stílusod? - csóválta a fejét a fejvadász.
Sandra vigyorgott.
- Mindig.
Amíg a "hentesmester" - ezt a megtisztelő nevet a környékbeliek adták Sandrának - dolgozott, Frisky elcsípte a fejvadászt, és egy doboz sört nyomott a kezébe.
- Azt ígérted, ha időben érkezünk, csalódni fogok.
- Á, nem akarlak lelombozni.
- Én készen állok a levélhullatásra - vigyorgott a pilóta. - Imádom a lelki szado-mazót.
- Hülyékkel vagyok körülvéve - konstatálta Darknight, és leült. - Hol kezdjem?
- Mondjuk ott, hogy lőttél.
- És találtam is…
- Ki van csukva. Akkor a srác halott lenne.
- Várd ki a végét. Szóval már fordultam vissza, amikor valami neszt hallottam. Odamentem az ágyhoz, és elrántottam a takarót…
- Te kis perverz!
- Kapd be, Frisky. Szóval a srác nem volt egyedül. A szeretője volt nála, és a lövedék őt találta el.
- A srác meg sikított.
- Nem - rázta a fejét Darknight. - Szerintem sokkot kapott; mindenesetre csendben maradt. Illetve beszélni kezdett hozzám. Azt mondta, jó, hogy meg akarom ölni, mert nem akar tovább élni.
Frisky megemelte a sörösdobozt.
- A nagy emberek csemetéi folyvást lelki válságban vannak - gúnyolódott.
- Hagyd már abba! A srác nem tehet semmiről. Az apja dühös volt rá, bezárta, meg ilyenek.
- Ez még nem ok arra, hogy élni hagyd.
- Nem… - A fejvadász sóhajtott. - De ahogy rámnézett… Könnyek fénylettek az arcán… Annyira ártatlannak tűnt… Megsajnáltam, na!
- MEGSAJNÁLTAD? - bugyborékolta Frisky, aki csaknem belefulladt a sörébe. - Darknight, Pacific City top ötös fejvadásza, amint megsajnál valakit? Ember, te most öregszel, vagy szerelmes vagy?
- Nem tudom - vallotta be a fejvadász, és elpirult.
Frisky csaknem lefordult a székről.
- Ember! Ha most látnád magad, sikítanál! Tiszta vörös a fejed, mint egy tizenéves csitrinek!
- Menj a francba, Frisky! - tört ki Darknight dühösen. - Ha csak mocskolódni tudsz, kotródj innen, és hagyj békén!
- Bocs, öreg - emelte fel a kezét a pilóta. - Nem akartalak megbántani.
- Ahogy a szemébe néztem, remegni kezdett a kezem. Képtelen voltam megölni. Ráadásul… Tudod, mi volt az utolsó kívánsága?
- Lehet, hogy nem akarom tudni, de mondd.
- Hogy… csókoljam meg.
A pilóta kezében behorpadt a sörösdoboz.
- És te megtetted.
A fejvadász újfent elvörösödött, és bólintott.
- Hát, csak nem tagadhattam meg…
- De aztán?
- Felemeltem a fegyvert… és egyszerűen képtelen voltam lelőni! Az utolsó pillanatban félrefordítottam a csövet, és a hullára lőttem.
- Ez eszeveszett - ingatta a fejét Frisky. - De mennyi eszed volt, hogy ezt csináltad! A kutya se fog rájönni, hogy nem a Sliver-gyerek nyugszik az ágyban. Gratulálok.
- Frisky…
- Hm?
- Szerinted én buzi vagyok?
- Nem. Darknight vagy, Pacific City top ötös fejvadásza, aki a megfelelő díjazásért kiváló teljesítményt nyújt.
- Ne marhulj, én…
- Annak érzed magad?
- Nem.
- Téma bezár - vigyorgott a pilóta. - Engem nem zavar.
A műtő ajtaja kinyílt, Sandra lépett ki rajta. Éppen a vérfoltos gumikesztyűt húzogatta le a kezéről.
Darknight felpattant, és kérdőn nézett a nőre.
- Megmarad - vetette oda Sandra foghegyről. - Sok vért vesztett ugyan, de az nem lesz probléma. Néhány nap, és lábra kap. Az égést megfoltoztuk, a homlokát összekapcsoltuk. A kezei viszont nagyon súlyosan sérültek, kénytelen voltam kiberre cserélni mindkettőt. Egyelőre meghagytam a fémvázat, majd megdumáljuk vele, mit szeretne.
- Sandra, te egy istennő vagy.
- Feltéve, ha ki is fizeted.
- Ünneprontó! - dohogta Frisky.
- Átutalom, oké? - ígérte Darknight. - Láthatom a srácot?
A nő intett; a fejvadász engedelmesen követte.
A szőke fiú lehunyt szemmel feküdt az ágyon. Sápadt volt az arca, tű mélyedt a karjába. Két keze a takarón pihent.
Darknight nyelt egyet.
A fiú bal keze csuklóig, a jobb könyékig fémből volt. Vékony ujjak mélyedtek a puha szövetbe; drótok bontották meg a fém egyhangúságát itt-ott.
A fejvadász leült az ágy szélére, és óvatosan kezébe vette a fémkezet.
Sandra összehúzta a szemét. Mi a szösz.
A fiú egyszer csak felsóhajtott, a pillája megrezdült. Lassan kinyitotta narancs szemeit, és Darknightra nézett.
- Te?
- Szia.
- Hol vagyok?
- Egy csodálatos orvosnál. Rendbe hozott, megmentett a haláltól.
- De miért?
- Nem akartam, hogy meghalj - hajtotta le a fejét Darknight. - Kár lett volna érted. A csinos pofidért.
A szőke fiú elmosolyodott. Kiberkeze megmoccant a fejvadász tenyerében, a fém-ujjak összefonódtak az övével. A srác azonban a következő pillanatban tágra nyílt szemmel kapta az arca elé a kezét.
- Jóságos ég! - lehelte döbbent kétségbeeséssel.
- Bocsáss meg, de csak ez az egy lehetőségünk volt - mondta Darknight halkan, szorongással telve.
A fiú figyelmesen nézegette a kezét. Megmozgatta fém-ujjait, hallgatta a hidraulika surrogását. Aztán megérintette a fejvadász arcát.
- Ez igazságtalanság. Olyan jól néz ki, de nem érzek vele semmit!
Darknight fájdalmas mosollyal simított végig a fiú haján.
- Bocsáss meg.
- Nem kell bocsánatot kérned. Hol az az orvos?
- Itt vagyok, mi fáj? - lépett közelebb Sandra.
- Először is köszönöm a fáradozásod.
- Dardnight kreditkártyáját illeti köszönet.
A fiú kuncogott.
- Értem. Mondd csak, értesz a Wellington-technikához?
- Well… Wellington? - hüledezett Sandra. - Ahhoz nem. Még túl új az nekem.
- Ismersz valakit, aki képes megcsinálni?
- Ó… igen, asszem Father képes lenne rá.
- Remek. Elintéznéd, hogy két nap múlva készen álljon egy ilyen beavatkozásra?
- Hát, én szólok neki, de honnan a pitliből szerzed össze azt a lóvét, amibe a Wellington kerül?
- Elárulnátok, miről van szó? - szólt közbe a fejvadász idegesen.
- A Wellington-technika arra való - magyarázta Sandra -, hogy a kibervégtagok érzékenységét a természetessel tegyük azonossá. Vagyis, ha a srác előkaparja a suskát, Father megcsinálja a kezét, és a szöszid ugyanúgy fog vele érezni, mintha valódi lenne.
- De hát hogyan szerzel pénzt? - fordult Darknight a fiúhoz.
- Egyszerű - mosolygott az. - Értek egy kicsit a számítógéphez. A számlám már úgyis zárolva van, kedves édesapám jóvoltából. A kavarodásban nem fog feltűnni, ha egyszer csak kiürül… Elégszer feltörtem már, ismerem a rendszert, mint a tenyeremet.
- 'Zannya, Darknight! - vigyorgott Sandra. - Fogtál egy dekást.
- Senkinek nem kell aggódnia értem. Elég nagy fiú vagyok már, megállok a saját lábamon. Persze egy-egy állásajánlatot szívesen veszek.
- Mindez oltári fasza, de most jobb lesz, ha lepihensz, világos? - mordult fel Sandra, és a fejvadászhoz fordult. - Emeld fel a hátsód, és hagyd pihenni újdonsült kis barátodat.
- Elnézést, doktor néni! - emelte fel egyik kezét a szőke. - Csak még pár percig hadd maradjon! Kérem!
- Három perc - közölte Sandra anyás vigyorral, és eltűnt az ajtó mögött.
- Köszönöm, hogy megmentettél.
- Nincs mit - pirult el a fejvadász.
- Mondd csak, miért csókoltál meg akkor?
Darknight nyelt egyet.
- Nem tudom. Kellett. Sajnáltalak. És… a… akartam.
- Akarod még egyszer?
A fejvadász lehajolt, fél kezét a fiú arcára simította, és megcsókolta. Hosszan, lágyan, szenvedélyesen.
- Hihetetlen - mormolta, mikor ajkaik elváltak. - És még a neved sem tudom.
- Nincs nevem. Úgy hívnak, mint az apámat, és azt többé nem akarom hallani. Adj nekem új nevet, Darknight!
A fejvadász lehunyta a szemét. A szájában még érezte a fiú édes ízét, maga előtt látta szép szemeit… Suttogva mondta ki az első szót, ami eszébe jutott:
- Angyal.
vége a második fejezetnek
by OKami