OKami: Angeleyes
I. rész: Rátalálni
1. Fejezet: Angyalszemek (Angelic Eyes)
Darknight nem volt Pacific City legjobb fejvadásza. Talán a második sem, de az első ötben biztosan benne volt. Ezért is kereste őt fel az a politikusfickó. Ethan Hollar.
- Mit kell tennem? - Darknight mély, nyugodt hangja késként vágta a levegőt, még akkor is, amikor szelíden beszélt.
- Ölnie kell - felelte Hollar egyszerűen.
- Kit?
- Egy ellenfelem közeli hozzátartozója a célpont.
- Miért engem kért fel?
- Mert maga nagyon jó - mosolygott Hollar, körülbelül annyi kedvességgel, mint amennyi egy kontinentális atomrakétában van.
- Ám sajnos anyagi lehetőségeim korlátozottak - folytatta a fickó. - Így önt áll csak módomban felbérelni. De természetesen meg vagyok róla győződve, hogy a megfelelő díjazás ellenében megfelelő szolgáltatást fog nyújtani.
- Kit?
Hollar egy fényképet dobott az asztalra. Darknight elvette.
- Ő Anthony Sliver szenátor fia - közölte.
A fotóról kedves mosolyú, szőke, narancssárga szemű fiú nézett vissza Darknightra. A fejvadászt leginkább egy angyalra emlékeztette. Egy szent lényre, régről, nagyon-nagyon régről.
Gyönyörűszép fiú volt.
- Mikor?
- Amilyen hamar csak lehet - felelte Hollar.
- Ma este?
- Tökéletes - a férfi egy hitelkártyát csúsztatott az asztalra. - Ezen van az előleg. És köszönöm.
- Hrmnm.
- Viszontlátásra, Mr. Darknight.
- Viszontlátásra.
Ahogy az ajtó becsukódott, a fejvadász undorodva kiköpött.
Féreg.
"Túl sokat beszéltem vele" - gondolta Darknight, miközben felállt, és nyújtózott. Reggel volt még, a Nap alig látszott a szmogfelhők mögül.
A fejvadász sóhajtott. Aztán a konyhába ment, hogy feltegyen egy kávét. Igazi kávét ivott csak, az utánzatoktól felfordult a gyomra.
Megvárta, míg a kávé lefőtt, aztán a csészével visszasétált a nappaliba. Elégedett volt a lakásával, ha nem is volt nagy - három szoba mindössze. De Darknightnak, aki egyedül élte az életét, ez tökéletesen elég volt.
Bekapcsolta a trideót, és bámulni kezdte a műsort. Néha csatornát váltott, de a látottak nem nyűgözték le sehol. Végül megadta magát, lekapcsolta az egészet.
Egyszer csak meglátta a fotót az asztalon. Otthagyta az előbb.
Darknight hosszan nézte a fiút a képen. Furcsa érzése volt. Mintha már látta volna valahol ezt az arcot.
Vállig érő, hullámos, szőke fürtök. Olyan igazi szőke, ami már majdnem sárga. Nőies, narancssárga szemek, hosszú, sötét szempillákkal. Bizonyára beültetés, ilyen színt a természetben semmi nem tud. Pedig a természet tud furcsa dolgokat.
Darknight sóhajtott. Miért kell meghalnia egy ilyen szép fiúnak? Hiszen előtte az élet.
Na, mindegy. A férfi végül is fejvadász volt, akit azért fizetnek, hogy öljön. És ma este ölni is fog.
Az aprócska suhanó maga volt a csoda, a technika csodája. Hangtalan, láthatatlan és érzékelhetetlen.
- Ügyes legyél, Darknight! - búcsúzott a pilóta vigyorogva. - Add át üdvözletem a szerencsés áldozatnak!
- Anyósod - morogta a fejvadász. Az övére akasztotta a kötél karabinerét, és kiugrott a gépből. A zuhanást a fal tompította, ahogy a fejvadász a lábával igyekezett fékezni.
Majdnem felnevetett, amikor elért a megfelelő ablakig. Az ugyanis nyitva volt. Darknight kijjebb nyitotta, és besurrant.
Egy óriási szobában találta magát. Rengeteg zöld növény pompázott mindenütt; a berendezés színe fehér, világoskék és világoszöld.
- Jó ég, hová kerültem? - csodálkozott a fejvadász.
Az ágy szintén hatalmas volt, akár négy ember is elfért volna rajta. Valaki feküdt is ott.
A fejvadász lecövekelt az ablak előtt. Szeretett az áldozat szemébe nézni, mielőtt végzett vele, de most nem bírta rávenni magát.
"Szegény fiú…"
A fegyvert ritkán használta. A hagyományos golyót jobban szerette, de most az energiafegyvert hozta el. A zöldesen ragyogó, ökölnyi labda azonnal végez az áldozattal - szétégeti a testét. Ráadásul egy lövés elég. Vagy legalábbis elég kell, hogy legyen, mert a telepnek minimum három perc kell, hogy újratöltődjék.
Darknight lassan felemelte az energiafegyvert, célzott…
"Bocsáss meg…"
Swumm!
Az energiafegyver halkan felzümmögött, a halálos lövedék fénycsóvát húzva indult útjára. Még akkor sem csapott túl sok zajt, mikor becsapódott.
Vér fröccsent szerteszét, csont és hús mállott a csapás alatt.
Darknight sóhajtott. Szegény fiú.
A fejvadász már éppen megfordult, hogy távozzon, mikor a vérmocskos ágyon valami moccant. Halk nyögés neszezett fájdalmasan.
Darknight megdermedt.
MÉG ÉL?!
Az nem lehet! A lövedék halálos, végeznie kellett volna vele!
A fejvadász az ágyhoz sietett, elrántotta a ronggyá égett takarót…
Ehhem.
A srácnál vendég volt. Ez mentette meg.
Darknight legurította a szétégett hullát a szőke fiúról. Noha az a szerencsétlen másik jobbára felfogta a lövést, azért a srác is kapott belőle. A két keze súlyosan roncsolódott, a homlokán seb, és a mellén tenyérnyi égett folt.
A szőke fiú felnézett. Hatalmas narancssárga szemei könnyben úsztak. Puha, telt ajka nehezen nyílt szóra:
- Te… Te akarsz megölni?
- Hogy jöttél rá - vicsorgott a fejvadász, miközben ellenőrizte a fegyver tápját. Még tölt. Basszus.
- Hogy hívnak?
- Mi közöd hozzá? Egyébként Darknight.
- Szép név. Örülök, hogy te ölsz meg.
- Te meg vagy huzatva.
- Nem. Csak meg akarok halni.
A fejvadász felhorkant.
- Mi a fészkes francért akarsz meghalni? Mindened megvan, amit csak kívánhatsz. Én örültem volna, ha ekkora házunk lett volna, mint ez a szoba.
- De én mégis szenvedek. - A szőke srác nyelt egyet. - Homoszexuális vagyok, és az apám ezért nagyon haragszik rám. Nem engedi, hogy a barátaimmal találkozzam, bezárt a szobámba. Nem bírom már tovább. Jobb, ha meghalok.
Darknight morgott. Még egy perc.
- Szép fegyver - sóhajtotta a fiú. - Nagyon fáj, ha eltalál?
- Csak egy pillanatig. Elég gyorsan öl.
- Az jó. Bár tulajdonképpen itt is hagyhatnál, már úgyis végem. Nem akarom, hogy elkapjanak.
- Ez kedves.
- Kár lenne érted.
Darknight megrezzent. A fegyver időközben teljesen feltöltődött, de a fejvadásznak nem akarózott felemelni.
A narancssárga szemek újra lecsukódtak. Ezüstös könnyek szivárogtak a sűrű, sötét szempillák alól.
- Fáj - suttogta a fiú. – Kérlek… ölj meg.
Darknight lassan mozdult. A szíve furcsán kalapálni kezdett.
- Mielőtt… meghalok… - pillantott fel a szőke. - Lehet egy utolsó kívánságom?
A fejvadász kétségbeesetten emelte az égre a tekintetét.
- Mondd, ne kímélj!
- Csókolj meg…
Darknight csak pislogni tudott.
- Kérlek…
A fejvadász végtelenül lassan, bizonytalanul mozdult. A fiú fölé hajolt, egyre közelebb és közelebb…
Lágy, szelíd csók volt.
Darknight zavartan hátrált el. Furcsán érezte magát.
- Köszönöm! - mosolygott a szőke fiú boldogan. - Ez jó útravaló lesz a túlvilágra.
A fejvadász felemelte a fegyvert. Remegett a keze.
… szelíd mosoly a finoman metszett ajkakon… a sötét pillák alól könnyek csordulnak...
Az energiapuska lágyan felzümmögött. Zöldes derengés világítja meg a szobát…
A szőke srác kinyitotta a fél szemét.
- ?
Darknight lehajtott fejjel állt az ágy mellett. A füstölgő fegyver csaknem kihullt reszkető kezéből.
A lövedék az utolsó pillanatban félrekapott puskából kicsapva felismerhetetlenre roncsolta a hullát.
- Miért?
- Nem tudom - rázta a fejét Darknight. - De képtelen vagyok megtenni.
- Akkor szenvedek egy kicsit. Nem baj. Megérdemlem.
- Pofa be - morogta a fejvadász, és felnyalábolta a fiút. - Nem fogsz meghalni. Elviszlek egy orvos ismerősömhöz.
A szőke nem felelt. Elvesztette az eszméletét.
- Geez! - horkant fel Frisky, a pilóta, mikor Darknight visszamászott.
- Eredetileg meg akartam kérdezni, mit műveltél ilyen sokáig, de asszem felesleges…
- Fogd be, Frisky, és vigyél Sandrához.
- Mit mondasz Hollarnak? "Nem öltem meg, inkább elraboltam, kapok kockacukrot?"
- Semmi vész - vigyorgott a fejvadász. - Elhoztam a srácot, de otthagytam helyette egy másikat.
- Ezt én nem értem - vakarta a fejét Frisky. - De ismerlek annyira, hogy tudjam, nem fogod kifejteni.
- Csalódhatsz még, ha időben érünk oda.
- Roger that! - Frisky megbökte a sapkáját két ujjával, és beizzította a motorokat.
vége az első fejezetnek