Írók: Kíra & OKami
Páros: Raiden / Shang Tsung
Korhatár: NC-17
Figyelmeztetés: -
Spoiler: -

Vihar előtti csend

- Én a helyedben összeszedném a dolgaimat, és pakolnék, kedves Shang - mondta a Villámisten egy öntelt mosollyal, miután a semmiből megjelent régi ellensége mellett. Ismét elérkezett a Mortal Kombat ideje, de Raiden ezúttal biztos volt benne, hogy ő és a földiek győzni fognak.

- Oly kedves tőled, hogy ismét benéztél, szeretett Raidenem, - a feketemágus hátrasöpörte hosszú haját és kicsit megigazította gyönyörű, drága selyemköntösét. - Látom, meghoztad a vacsorámat. Az a szép, szőke hölgy igazán ízletesnek tűnik. - A démoni alakváltó szintén biztos volt benne, hogy Goro Herceg ötszáz éves veretlensége most sem fog megtörni. Hiszen még Kung Lao is belehalt a félsárkány harcossal vívott küzdelembe.

- Szőke... Ah, a rendőrhölgyre gondolsz. Kedvelem, talán csak mert hasonlít a ... szakmánk, így igencsak a szívemre venném, ha megennéd a lelkét - mondta Raiden könnyedén, majdhogynem nevetve. Természetesen tudta, hogy akiket Shang Tsung legyőzött, azoknak a lelkét elemésztette, de ez nem jelentette azt, hogy örült is ennek. Közelebb lépett, és könnyedén nekidőlt a feketemágus asztalának.

Shang végigmérte a fehér hajú férfit. Nem mintha nem ismerte volna; évezredek óta rendszeresek voltak közöttük a kisebb-nagyobb... összecsapások. A kék szemek még most is ugyanolyan élesen ragyogtak, mélyükön ugyanaz a villám táncolt, mint amikor először hozta össze őket a Sors. Az alakváltó az asztalra könyökölt és félig lehunyt szemmel nézte tovább a villámistent.

- Attól tartok eleget kell majd tennem kérésednek. A hölggyel minden bizonnyal Kano fog majd mérkőzni. Bár az ő módszerei kevésbé kifinomultak, mint az enyém.

- De nem pusztítja el az ellenfeleit - mosolygott Raiden. Persze bízott az övéiben, de még az istenek sem láthatták előre a torna kimenetelét. Kinyúlt, és egy hosszú tincset az ujjai közé vett. Oda sem figyelve elkezdte befonni, szorosan és szépen.

- És te kivel akarsz majd mérkőzni?

Egészen hihetetlennek tűnt, hogy egy isten, a föld védelmezője, valaki, aki ennyire _jó_, ilyen pofátlanul nyíltan flörtöljön. De a feketemágus jól ismerte Raident; túl jól. A legnagyobb lelki nyugalommal hagyta, hogy a hosszú, elegáns ujjak a hajában matassanak és már csak mérsékelt ingerültséggel vette tudomásul, hogy a teste még mindig válaszol a kihívásra a maga módján.

- Érdekesnek tűnik az a vágott szemű suhanc.

Raiden szemei egy pillanatra elfelhősödtek, és az ujjai megálltak. Liu Kang nem akart itt lenni, és csak öccse (Shang Tsung általi) halála miatt jött.

- Valóban az. Hatalmas lehetne, ha hagyná magát - mondta végül. Összefonta a kezeit, és az ölébe ejtette.

- Mindig sikerül letörnöm a jókedvedet valamivel, - mosolygott Shang. - Nem tagadom, a látvány valahol mély megelégedéssel tölt el. De nem azért vagyunk itt, hogy az orrunkat lógassuk, nemde? - Lassan felemelkedett az asztal mögül és megkerülte az üldögélő villámistent, ujjhegyeivel finoman végigsimítva annak vállán, mellkasán.

- A harcosokat már elszállásoltuk. Téged is vár a rezidenciád, még ha nem is áll szándékodban használni; tudom, hogy e test csupán álca számodra.

Raiden elmosolyodott, és kihúzta magát. Magasabb volt, mint a feketemágus, majdnem fél fejjel, de ezt ritkán használta ki. Viharosnak mondható kapcsolatukban folyamatosak voltak az összezördülések, de a Villámisten örök optimizmusát nehéz volt megtörni pár percnél tovább.

- Azt hiszem a kastélyod megviselné, ha valódi alakomban kéne elszállásolnod - jegyezte meg. - Ráadásul elemként nehéz élvezni az ünnepségen felszolgált vacsorát.

- Az már szentigaz, - bólintott a mágus komolyan. - A zamatos sült hús, a ropogós zöldségek, az édes sütemények és nemes borok... Meg minden más. Kövess, kérlek; ez alkalommal egy kicsit arrébb van a szobád. Egy leheletnyivel közelebb a saját rezidenciámhoz.

Hah. Nem csak az istenek tudnak ám flörtölni.

- Ha nem ismernélek, azt hinném, ennek van valami jelentősége, kedves Shangom - vigyorgott Raiden, és felemelkedett az asztaltól. Szorosan a feketemágus mellé lépett, és felé fordulva követte a labirintusszerű folyosókon át. A kastélyban érezni lehetett a sűrű mágikus energiát, és a Villámisten megrázta a fejét.

- Nem gondolod, hogy kissé túlzás ennyi energiát beleölni egy egyszerű épületbe?

- Van belőle elegendő, - vont vállat az alakváltó. Shao Kahn birodalmából merítünk még mindig, hiába vagyunk pillanatnyilag a földi halandók világában. Az energia nagyja úgyis az illúzió fenntartására, a védelmi mágiára megy el. És ez különben sem egy egyszerű épület. Ez a Mortal Kombat színhelye. - oldalra pillantott egy félmosollyal, - Ezt igazán tudhatnád. Továbbá beismerem, szeretem a luxust.

- Szóval még csak nem is a saját forrásaidat használod...! - nevetett fel Raiden, majd közelebb lépett Shang Tsunghoz. Lenézett a sötét szembe, amelyben több lélek tükröződött vissza.

- Kezdek kíváncsi lenni a lakosztályomra. Vajon az is bővelkedik az általad kedvelt dolgokban, vagy egyszerű, spártai?

- Mivel szeretem kézben tartani a saját dolgaimat, a lakosztályok berendezésének időigényes feladata is rám hárul. - Shang drámai mozdulattal tette a szívére a kezét. - Látod, életemet és véremet áldozom, hogy jó házigazda legyek és a vendégeim kifogástalan kiszolgálásban részesüljenek.

Megálltak egy díszes, faragott ajtó előtt.

- Íme a lakosztályod. Sajnos, ha egyszerűt és spártait vártál, csalódni fogsz. Ideiglenes rezidenciád éppolyan díszes, mint a sajátom. Bár, szobrokat nem kaptál.

Egy kis figyelmességbe még senki nem halt bele. A mágusnak sem állt szándékában.

- Mintha úgy készültél volna, hogy otthon érezd magad itt is - jegyezte meg Raiden egy félmosollyal és belökte az egyik ajtót a kezével. Másik kezével megbökte kedvenc kalapját, amelyet hagyományosan a rizsföldeken dolgozó parasztok viseltek.

- Remélem azért a véreddel nem díszítetted a többiek szobáját; attól tartok ők nem értékelnék az ilyesfajta apróságokat.

- Megkíméltem őket a sokktól. Valószínűleg már az is kikezdte az idegeiket, hogy a kiszolgáló személyzet csak nyomokban hasonlít a fajtájukra.

A mágus is belépett és egy elégedett mosollyal nézett körbe. A padlót és a falakat vastag, puha szőnyegek fedték. Csodálatosan faragott teázóasztal ragyogott balra, körülötte hívogató selyem-, és bársonypárnák. Jobbra a hatalmas, függönyös ágy terpeszkedett; prémek borították azt is és körülötte a padlót. Kicsivel távolabb tőle egy másik ajtó látszott; Raiden tudta, hogy a fürdőhelységé. Kissé meglepő volt a színválasztás; fehér, krémszín, kék, arany; még a bútorok sem feketén csillogtak, hanem meleg mahagóni-színben.

- Valaha te is visszatorpantál, amikor egy másik faj képviselőjével először találkoztál - mosolygott a Villámisten, és letelepedett az asztalka mellé. Kalapja köddé vált, és bár fehér köntöse megmaradt viseletesnek, az út pora eltűnt róla. Apró figyelmességek csupán.

- Teát? - kínálta egy kézmozdulattal a feketemágusnak, majd visszatért eredeti mondandójához. - Azonban az idők változnak. Tetszik ez a rezidencia, Shang. Attól tartok az eltelt évezredek alatt valahogyan kiismerted az ízlésemet.

- Hogy történhetett ez meg...? - a feketemágus elnyomott egy mosolyt és előkelően letelepedett egy sötétkék párnára. Elvette a csészét és belekortyolt a forró, illatos italba.

- Az idők pedig valóban változnak. Csak a földi világban sokkal gyorsabban. Ott, ahol halhatatlanok és démonok uralkodnak, az időnek egészen másfajta jelentősége van.

- Ne nekem magyarázz az időről, Shang - rázta meg a fejét Raiden. Maga is belekortyolt a forró teába. - Az idő olyan, mint a villámlás, és úgy hiszem, nálam többet senki nem tud a villámlásról.

- Hmm, találó hasonlat, - vélte a sötét hajú alakváltó és egy ideig ismét elmerült a villámisten tanulmányozásában. Az ellentét szinte már nevetséges volt; a Jó szolgája fehéret viselt, hószín haj bukott a vállaira és szeme kéken izzott, míg a Gonosz helytartója feketében járt, sötét volt a haja, a szeme, még a bőre is. De, mint ahogyan az a régi bölcsek is megállapították már, az ellentétek vonzzák egymást. Tsung nem volt türelmetlen, de nem bánta volna, ha a beszélgetés helyett valami más került volna napirendre.

A Villámisten bólintott, és letette a teáscsészéjét.

- Házigazdaként minden bizonnyal rengeteg a teendőd, hogy vendégeid teljes fokú kényelméről gondoskodj.

- Bizony. Többek között éppen most akartam említeni, hogy a fürdőhelységben forró víz vár, már amennyiben igénybe kívánod venni a tisztálkodási lehetőségeket. Tudom, egy istennek általában nincs szüksége ilyesmire; de ételre sem, te pedig szemlátomást egészen élvezed az ízeket, amikor éppen lehetőséged van rá.

- És meg is mosnád a hátamat? - érdeklődött egy vigyorral Raiden. Nem gondolta komolyan a kérdést, de az ötlet nem volt rossz. Le sem tudta volna tagadni, hogy szerette a földi dolgokat - ételt, italt, nőket és férfiakat egyaránt. Mindaddig, amíg a szórakozás nem hátráltatta a Villámisten feladatait, természetesen. De a Mortal Kombat elkezdése előtti éjjel hagyományosan a pihenésé, és az élet ünneplése volt, ahogyan Shang Tsung is tudta ezt.

A mágus egy leheletnyit közelebb hajolt és visszavigyorgott.

- Csak ha akarod. Mindenféle finom olaj is akad a fürdőben. Citrus, rózsa, ginseng...

Igen, az alakváltó is tisztában volt vele, hogy a mai éjszaka még békés és tulajdonképpen vidám; legalábbis ő maga mindig nagy lakomát tartott ilyenkor, zenével, táncosnőkkel és hagyományosan a Villámisten közelében. Shang tudta, hogy Raident kötik a törvények és nem fog az életére törni ma éjjel. Persze, a törvények a Külső Világ urait is kötik, de a mágus szerette szabadon értelmezni a szabályokat. _Megpróbálhatta_ volna megölni a hószín hajú istent; csak éppen nem akarta. Bízott saját erejében és hatalmában, úgy érezte, ha itt az idő, igenis győzelmet fog aratni Raiden felett. Addig pedig nem akart magára haragítani semmiféle felsőbb hatalmat.

Így aztán miért is ne mehetett volna bele a játékba? Elvégre kedvelt mindenfajta luxust - és ebbe a szex is beletartozott.

- Nocsak. A nagy Shang Tsung hajlandó lenne a szolgát játszani egy időre? - kérdezte Raiden, ahogyan kék szemében megvillant az érdeklődés szikrája. A Villámisten nem félt a másiktól; ahhoz túlságosan is tisztában volt a saját erejével és halhatatlanságával. A feketemágusnak nem volt esélye, mindaddig, amíg Raiden ki nem lépett a saját hatalmának területéről a Külső Világokba.

- Hiszen szolga vagyok most is, - somolygott a mágus, figyelmen kívül hagyva a gúnyolódást. - A nagy Shao Kahnt szolgálom. De ismersz is - azt teszem, ami számomra a legnagyobb előnnyel jár. Ha úgy juthatok előre, hogy szolgálok, ám legyen! Amint lehetőség nyílik rá, majd megpróbálom megragadni, hogy szolgából hatalmassággá válhassak.

- Tudod, - Raiden felemelkedett ültéből, és megkerülte a kis asztalt, hogy Shang haján végigsimíthasson - kedvem lenne tesztelni, amit mondasz. Egyszerűen parancsot adni, elvenni. - Ujjai lejjebb mozdultak, de nem értek hozzá a feketemágushoz. Az apró szikrák, amelyek Raiden ujjbegyeiről átugrottak Shang hátára, ártalmatlanok voltak. - De ez ellenkezik a természetemmel.

Az aprócska villámok megbizsergették az alakváló hátát, és a zsibongás végigkúszott a gerincén. Vére kicsit gyorsabban kezdett keringeni, melegség áradt szét a testében.

Tudta, mi lesz: mindig ez volt. Raiden nem vett el semmit, csak ha felkínálták neki azt. Tehát, ha a mágus akart valamit, tálcán kellett nyújtania a lehetőséget. Hogy ő parancsoljon, az sajnos szóba sem jöhetett. A Villámisten gondolkodás nélkül feltörölte volna vele a padlót.

Shang aprót sóhajtott és a válla fölött hátranézett.

- Akarod, hogy megmossam a hátad?

Igen, egy pillanatra szerette volna a falba verni a fejét.

- Igen, és mást is - mormolta Raiden, és ezúttal ujjait is végighúzta Shang gerincén. Féltérdre ereszkedett, hogy a feketemágus fülébe suttoghassa a kérdését: - Ilyenkor gyűlölsz, nemde?

- Azt gyűlölöm, hogy olyan undorítóan jó vagy, - mormolta a mágus és nem bírta megparancsolni a testének, hogy ne görbüljön simogatást váró macskaként a gyengéd érintésbe.

- Gyűlölöm, hogy alá kell rendeljem magam az akaratodnak, ha azt szeretném elérni, hogy szeretkezzünk. Ha démon lennél, minden éjszakát az ágyamban töltenél. Csak az kevésbé lenne biztonságos.

- Ha démon lennék, már réges-régen széttéptelek volna - felelte a Villámisten, és tenyerével folytatta a széles, izmos hát cirógatását. Ajkai közelebb mozdultak Shang nyakához, és gyengéd csókot leheltek a napsütötte bőrre. - Javaslom, halasszuk el a fürdést, pár órával.

- Velem lehet beszélni... - a mély morgás szinte már a dorombolásra emlékeztetett. Az alakváltó megfordult és felszegte az állát.

- Csókolj meg! - Aztán, egy pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: - Kérlek.

Raiden nem kérette magát tovább. Ajkai közelebb mozdultak, és nyelve végigsimított a másik fogsorán, majd betolakodott az enyhén nyitott szájba. Tenyerét eközben Shang vállára kulcsolta, míg a másik folytatta a hát simogatását.

A mágus fél kézzel a hószín hajba markolt és válaszolt a csókra; nyelve összefonódott a betolakodóval és táncba hívta azt. A mások keze addig a széles mellkast rejtő vastag köntös alá próbált utat találni. Persze nem tervezte, hogy sokáig próbálkozik; remélte, hogy a ruha magától is köddé válik, nem kell lehámozni a Villámistenről.

Raiden belesóhajtott a csókba, és visszahúzta a fejét egy pillanatra. Elvigyorodott.

- Várj... Öreg csontjaidnak talán kényelmesebb lenne az ágyban, mielőtt bármi mást csinálnánk - jegyezte meg, és átölelve Shangot eltűntek. A következő pillanatban pár méterrel odább megjelentek, bár a feketemágus ruhája valami technikai malőr folytán az asztalkánál maradt.

- Na, EZT gyűlölöm! - vicsorgott a sötét hajú férfi. - És még te mered magad jónak nevezni? - egy kobra gyorsaságával csapott le a fehér köntösre és a következő pillanatban fekete, sűrű füstpászmák kúsztak elő a kezei alól. Raiden ruhája viharos gyorsasággal vált semmivé, mintha sav marta volna szét. A varázslat tulajdonképpen bármilyen élőlényt szétporlasztott volna egy szemvillanás alatt, de a Villámisten nem volt egyértelműen élőlény. Még az emberi teste is ellenállt a legtöbb destruktív varázslatnak.

- No. Ez jobban tetszik.

Raiden igyekezett visszafogni a nevetését, és hosszú ujjait Shang csuklói köré fonta.

- Még nincs itt a torna, hogy ilyen erőszakos legyél - mondta, és az ágyra döntötte a feketemágust. Fölé térdelt, majd lehajolt, hogy megcsókolja. - Magamtól is levettem volna a ruhámat.

- Felidegesítettél, - közölte az alakváltó. - Vissza kellett vágnom. Tekintve, hogy téged nem bánthatlak, kénytelen voltam a ruhádon kitölteni a bosszúmat.

A sötét hajú férfiassága már félig merev volt. Erős karjai a villámisten vállai köré fonódtak.

- Érints, csókolj. Ma éjszaka a tiéd vagyok.

- Veszélyes vagy, és gyönyörű. De ha az enyém lennél, nem a káoszt szolgálnád, hanem a rendet - sóhajtott Raiden. Igyekezett visszafogni a testében cikázó elektromosságot, ahogyan simogatta a jól ismert testet, de egy-egy apró villám így is elszabadult az ujjhegyeiről. Szája szinte hozzátapadt Shangéhoz, ahogyan csókolta.

Nem mintha a mágus bánta volna a villámokat; az apró, tűszúrásnyi fájdalom csak felerősítette a kéjt, amit a másik test közelsége és a csókok okoztak. Az alakváltó körmei a villámisten hátát karistolták; a gerince enyhén meghajlott, ahogy még többet követelt némán. Voltaképpen már az is izgató volt, hogy ő van alul; nem fordult elő ilyesmi túl gyakran.

A Villámisten meggörbítette a hátát egy kissé, hogy Shang könnyebben elérhesse. Ajkai lejjebb mozdultak, megtalálták a karamell színű mellbimbót. Nyelve körbemozdult, fogait leheletnyit összezárta az érzékeny ponton, majd átmozdult a másikhoz, hogy azt is hasonlóan becézgesse. Tenyerével a feketemágus belső combjain simított végig, és élvezettel figyelte, ahogyan az apró áramütésekre az izmok önkéntelenül is megfeszültek.

A démoni alakváltó összeszorított fogakkal nyögött fel. A gyengédség mindig furcsa volt egy kicsit; ritkán volt benne része. Persze, a szeretői, ágyasai, azok a nők, akik többé-kevésbé önként heveredtek az ágyába finomak voltak és simulékonyak, de az érintésükből hiányzott valami... valami furcsán puha és édes, amit csak Raiden volt képes megadni. Persze Shang nem hiányolta ezt a valamit; de a testének jólesett, hogy valaki ennyire odafigyel rá. Kellemes volt ez az odaadó gondoskodás.

- Még, - nyögte a mágus, igyekezve nem túl kétségbeesettnek hangzani.

Raiden elmosolyodott. Shang ritkán szólt, vagy kért; büszkesége nem igazán engedte, hogy teljesen átadja magát a gyönyörnek, amit a Villámisten érintése okozott neki.

- Igen, még - suttogta a másik köldökének, mielőtt nyelvével feltérképezte az egyetlen jelét annak, hogy Shangot is anya szülte. Egy gondolattal később ujjai olajtól csöpögtek, és elkezdte velük masszírozni a feketemágus vesszőjét.

A sötét hajú alakváltó nyelt egyet és hátravetette a fejét. Nem akart felkiáltani, vagy hangosan nyöszörögni, mint valami tejfelesszájú suhanc a bordélyban, de az elméjét lassan elborította a gyönyör selymes köde. Nehéz volt visszafogni a hangját, amikor a Villámisten meglepően gyengéd és gyakorlott ujjai a mágus férfiasságát cirógatták. Az aprócska áramütések, amelyek véletlenül kikerülték az olaj képezte leheletnyi védőréteget, csak fokozták az élvezetet. Shang ujjai Raiden vállába martak, a körmei vörös félholdakat rajzoltak a másik világos bőrébe.

Raiden felszisszent, de nem húzódott el. Nem kedvelte a fájdalmat, de az élethez, a testhez hozzátartozott ez is. Ráadásul Shang akaratlanul tette, így a legkevesebb, amit megtehetett, hogy elviselte.

- Gyönyörű vagy - emelte fel a fejét, és végigsimított Shang arcán, amíg olajos ujjai lejjebb mozdultak. Óvatos volt, de nem várt túl sokáig, mielőtt két ujjal tágította, lazította a másik testét.

- Miért nem szolgálsz engem, Shang?

- Hogy birtokolhass...? - a mágus félig nyögte, félig sziszegte a szavakat. - Nem. Én hatalmat akarok, uralkodni, nem szolgálni. A te oldaladon nem lennék senki. Nem akarom a földet védeni, mert nem érdemli meg.

- El fogsz pusztulni, Shang - jósolta Raiden. Ujjai megtalálták, és megdörzsölték a prosztatát, éles ellentétben a szavaival. - És én nem fogok semmit se tenni, hogy megakadályozzam.

Visszahúzta a kezét, és Shang feje mellé támasztotta a tenyerét. Lehajolt, lassan, lágyan csókolta meg a feketemágust, ahogyan csípőjét előrébb mozdítva férfiassága behatolt a másik testébe.

Az alakváltó torkából mély nyögés szakadt fel, ahogy a Villámisten végigsimított a rejtett ponton; a gyönyör végigcikázott a testén, egy pillanatra fehér fénnyel vakítva el a mágust. Amikor Raiden lehajolt egy csókért, a sötét hajú férfi a hószín sörénybe markolt és vadul válaszolt, a villámisten ajkaiba marva.

- Előbb én öllek meg, Raiden, - mormolta félig lehunyt szemekkel. - A saját kezemmel foglak megölni és nevetni fogok, amikor a lábaim elé hanyatlasz majd. Élvezni fogom a haláltusád minden egyes percét... pontosan úgy, mint azt, amit most csinálsz.

Raiden felmordult és erőteljesebben mozdította a csípőjét, mint eredetileg tervezte. A gyönyör villámként cikázott végig a testén, és Raiden koncentrációja egy pillanatra megtört; viharkék szemei helyén is megjelentek a villámok.

- Nem tudsz megölni egy istent, Shang...! Bármily hatalmas légy, - megcsókolta a másik férfit, hogy kihangsúlyozza a mondandóját, - halandó maradsz.

- Úgy hát, - nyögte a mágus, ahogy akaratlanul is megborzongott a félelmetes és gyönyörű látványtól, - én leszek az első halandó, aki elpusztít egy istent. Meg fogom tenni. - Az ujjhegyeivel végigcirógatta Raiden ajkát. - Számíts rá! És most folytasd. Kérlek.

- Hadd áruljak el egy titkot, Shang - mormolta a Villámisten és csókot lehelt a feketemágus ujjbegyeire. Csípője elkezdett mozogni; férfiassága ki-be csúszott a szűk, olajos helyen.

- Az isteneknek nincs lelkük.

- Ez sajnálatos... Úgy hiszem, a te esszenciád lenne a legcsodálatosabb mind közül. Talán még az átkot is eltörölné rólam. - Büszkeség ide vagy oda, Shang széttárta a lábait, hogy több mozgásteret adjon a Villámistennek; karjait a halvány derék köré fonta.

Raiden felnyögött, és némi keresés után úgy mozdult, hogy a legtöbb gyönyört adhassa Shangnak is. A lepedőt markolta, és hagyta, hogy tekintete elfelhősödjön a kéjtől. Kevés dolog volt, ami ennél több élvezetet okozott a Villámisten számára, így igyekezett ezt a békés estét a legteljesebb mértékig kihasználni.

- Az átok... Ha sötét istenné lennél, akkor is maradna; de a személyiséged megtörne, úgy hiszem.

- Nem tudhatod biztosan, - vigyorodott el a mágus, de a következő pillanatban a hangját ellopta a gyönyör. Pár percig némán kapkodott levegő után, aztán a kezei megindultak a Villámisten izmos hátán, simogatták a halvány bőrt, néha a körmök meg is karcolták, ne nem veszélyesen.

- Azt el kell ismernem, hogy remek szerető vagy...

- Köszönöm - Raiden mozdulatai felgyorsultak kissé, és gerincét domborította, hogy többet érezzen Shang simogatásából. Testsúlyát az egyik kezére billentette, és a másikat kettejük közé mozdította. Az olaj kissé beivódott már a bőrbe, de a Villámisten ujjain újabb réteg keletkezett, mielőtt elkezdte a tenyerét a feketemágus vesszején fel-le mozgatni.

Shang saját akaratereje végére ért - hiába minden, azért mégis csak egy ember volt és nem tudta többé visszafojtani a nyögéseit. A Villámisten férfiassága forrón lüktetett a testében és minden egyes döfés újra és újra eltalálta azt a csodálatos pontot. A síkos ujjak csak fokozták a kéjt; a mágus büszkeségét szinte már fájdalmasan keményre hevítette a sebesen keringő, olvadt acélként izzó vér. Az ágyékában összeszorult valami; közel volt a beteljesülés.

Csípőjük ritmusa felgyorsult, és Raiden torkából artikulálatlan sóhajok törtek föl, ahogyan a gyönyör mindinkább magával ragadta. Szemeit tágra nyitotta, és úgy bámult le a feketemágus kéjtől eltorzult arcára, érezve, hogy a vihar mindjárt magával ragadja testét.

Két-három heves mozdulat után Shang levegő után kapott, a gerince megfeszült és egy utolsó, hangos nyögés szakadt fel a torkából. Forró magja a Villámisten izmos hasára lövellt. A gyönyör fehér fényként robbant a szemei előtt, egy pillanatra elvakítva a mágust.

Raiden csípője tovább mozgott, majd szinte megdermedt, ahogyan elélvezett a másik testében. Férfiassága lassan kiürült, és a Villámisten visszább húzódott, mielőtt a feketemágus mellé dőlt az ágyra. Szemei ismét kéknek tűntek, és halvány mosolya elégedettséget tükrözött.

- Shang - mormolta a másik nevét, ahogyan ujjai végigsimítottak a fekete hajtincsen, amit alig egy órája font be.

A sötét hajú alakváltó Raiden felé fordult és pár pillanatig a kék szemekbe fúrta tekintetét. Aztán közelebb hajolt és ajkait a Villámistenére szorította.

Raiden visszacsókolt, és belefonta ujjait a másik hajába, hogy közelebb húzza. Amikor szétváltak, mindketten levegő után kapkodtak, és a Villámisten nekidöntötte a fejét a másik vállának. Fehér haja végigterült a feketemágus mellkasán, mint a hó a tájon. Hosszan hallgatott, majd felemelte a fejét, és a sötét szemekbe nézett.

- Drága Shang... Mihez fogok nélküled kezdeni?

- Máris temetnél, Raiden?

- Nem - rázta meg a fejét a Villámisten. Ujjai egy másik tincset választottak ki, és elkezdték befonni az előzőhöz hasonlóan. - A torna végéig semmiképpen sem.

- És utána sem, ugye...? Nem akarsz elveszíteni, nem akarod a halálomat. Azért próbálsz minden egyes alkalommal, amikor találkozunk, meggyőzni, hogy gondoljam meg magam, hogy ne veszíts el. Így van, ugye? - Shang tudta, hogy Raiden nem fog hazudni, és már a hallgatása is többet fog elárulni minden szónál.

Raiden egy félmosollyal válaszolt.

- Így.

- Sokat jelentek neked, nem igaz? Nagyon sokat.

- Mire akarsz kilyukadni, Shang? Kung Lao is sokat jelentett, ahogyan előtte ezernyi másik halandó. A te különlegességed mindössze abban áll, hogy tovább élsz, mint legtöbbjük.

A feketemágus egy derűs mosollyal volta fel a fél szemöldökét.

- Tehát ennyi az egész...? Egyszerűen csak megszoktad, hogy van egy szeretőd, aki kettőnél több Mortal Kombat során is képes kielégíteni a vágyaid? Nem is tetszem, nem vagyok jóképű, vagy intelligens?

Raiden felnevetett és rágördült a másikra, hosszú testével teljesen lefedve azt. Hüvelykujja cirógatni kezdte a feketemágus csuklóját, ahogyan lefogta a kezeit.

- De az vagy! Nem is figyelsz már a bókjaimra, Shang? Vagy miben reménykedtél? Hogy szerelmes leszek beléd, és felkínálom a torkomat önként?

- Ugyan, - mosolygott a feketemágus gúnyosan. - Tudom jól, hogy egy magamfajtának te semmit nem ajánlanál fel önként. A földieknek, a Földi Világnak van fenntartva ez a kitüntetés. És különben is, te soha nem is tudtál semmit a szerelemről.

Raiden végigsimított ajkaival Shangén, de nem csókolta meg rendesen. Az utolsó megjegyzés fájdalmas volt, de igaz. Villámistenként feladata volt, kötelessége, és a szerelem, mint olyan, messze elkerülte. Talán nem is tudott szerelmes lenni.

- És te régen megtagadtad már a származásodat, mágus. Miért hoztad ezt fel?

- Talán, hogy fájdalmat okozzak. Amit mondasz, az igaz, rég nem vallom már magam embernek. De valaha ember voltam és emlékszem milyen volt embernek lenni. Valahogy az a benyomásom, hogy amit irántam érzel, az áll a legközelebb a szerelemhez; ez a legerősebb érzelem, amire képes vagy. És ez tetszik. Még ha nem is tudom kihasználni.

Shangban mindig is vonzó volt ez a kegyetlen őszintesége, amivel elismerte, hogy szeretett fájdalmat okozni, bár Raiden maga sem tudta, miért. Hozzátartozott a feketemágushoz, és a Villámisten egyszerűen elfogadta ezt.

- Egyszerűen hiú vagy, és sütkérezel egy isten figyelmében, még ha az az isten ellenséged is. Azt képzeled, így hatalmasabb lehetsz, közelebb kerülsz a halhatatlansághoz, pedig nem.

- Tévedsz, kedvesem. - A mágus Raiden arcára simította fél kezét.

- Nem a szeretet fog halhatatlanná tenni, hanem a gyűlölet. Nem attól leszek hatalmas, hogy kedvelsz, hanem attól, hogy le foglak győzni egy napon. Lehet, hogy nem egyedül; de így lesz.

A finom, hosszú ujjú kéz a hószín hajba bújt és Shang közelebb vonta a Villámistent egy csókért.

- Ábrándokat kergetsz - mormolta Raiden, mielőtt engedett volna az édes csábításnak.

Az isten és a démoni alakváltó egy darabig ízlelgették egymást, aztán Shang hátrahúzódott.

- Talán most kellene igénybe venni azt a fürdőt. Izzadtak és mocskosak vagyunk. Illetve, én az is maradok, hacsak nem mosakszom.

Raiden elvigyorodott, feltérdelt. Ujjai tovább babráltak a sötét tincsekkel, majd ülőhelyzetbe húzta a feketemágust.

- Felteszem, elég tágas a fürdő mindkettőnknek.

- Természetesen, - bólintott a sötét hajú magától értetődően. Feltápászkodott, igyekezve, hogy minél kevésbé mocskolja össze az ágyat, majd nyújtózott, és nagyvonalúan nem vett tudomást a sötét bőrén fehérlő gyöngyházfényű cseppekről.

- Menjünk.



~Vége~