Jogok: Az univerzum és a karakterek a Marvel, illetve a 20th Century Fox tulajdona. A történet az írók tulajdonát képezi, akik – legnagyobb sajnálatukra – egy fillért sem kerestek rajta.
Fandom: X-akták / X-men
Írók: Kíra és OKami
Korhatár: G
 

Ismerd meg önmagad - első fejezet

Mulder beletaposott a fékbe és kitekerte a nyakát, hogy lássa az eget.

- Úristen az ott egy ember?! Scully!

Az ügynöknő mélyet sóhajtott.

- Mulder, talán nem kellene vezetned. A láz negatívan befolyásolja a reakcióidőt. - Scully kissé unottan hajolt ki az ablakon, hogy megtekintse a különös, szép bíbor-viola-narancsszínben játszó alkonyati eget...

És leesett az álla.

Az emberalak nemhogy jött, de zuhant feléjük, és igen, az _égből_.

- Mulder, ez ránk fog esni...!

Mulder, anélkül, hogy a társa szavait kétségbe vonta volna, rükvercbe tette a kocsit, és rátaposott a gázra. Azonban nem volt szerencséjük - a zuhanó nőalak röppályája így is a kocsiban ért véget. A motorháztető behorpadt, a szélvédő pókhálóssá lett, majd betört.

Scully riadtan felkiáltott - azért voltak dolgok, amik még az ő jeges nyugalmát is megbolygatták. Kiugrott a kocsiból és ösztönösen számba vette a lehetséges sérüléseket, amiket találni fog a zöld-sárga alakon - törések, sebek, etcetera.

A második sokk ekkor érte. A fiatal nő a motorháztetőn ült a homlokát tapogatva, láthatóan sértetlenül.

- Upsza. Ez erős vót... Maguk meg mit kóricálnak itten, tűnjenek el, de sürgősen!

Mulder rácsapott a biztonsági övre, majd kikecmergett, és a dermedten álló Scully mellé lépett. Ô maga is megmerevedett, ahogyan az előbb még sebesen zuhanó nő felállt, és egy utolsó pillantás után ismét a levegőbe emelkedett. Mulder agyában sorra merültek fel a lehetőségek, ahogyan bizonytalanul rápislogott Scullyra.

- Te is láttad ezt...?

- Szeretném azt mondani, hogy nem, de attól tartok... Túl valóságosnak tűnt. - Az ügynöknő megdörzsölte az arcát és elnézett a távolba, amerre a fura ismeretlen eltűnt.

- Mulder... Ott valami... villog. És mintha gyűlnének a felhők.

- Szállj be, odamegyünk - döntötte el Mulder, és visszalépett a megrongálódott kocsihoz. Néhány siralmas, köhögő próbálkozás után a motor pörögni kezdett, bár elég hangosan, és fájdalmasan. Az ügynök sejtette, hogy a karosszérián túl egyéb károk is keletkezhettek a becsapódástól.

- Mondtam neked, hogy ez a környék nem normális - jegyezte meg Mulder vigyorogva, ahogyan sebességbe váltott.

- Mi sem, - tette hozzá Scully fagyosan. Nem tetszett neki a helyzet, ösztönei - már az a kevés, ami volt - veszélyt jeleztek. Viszont tudni akarta, mi folyik itt, ki ez a repülő nő, miért gyűlnek a felhők, ha biztosan nem jeleztek mára és ide esőt. Scully szerette a racionális magyarázatokat, és most nagy szükségét érezte párnak.

- Remélem, visszafelé még bírni fogja a kocsi. Legalább az első benzinkútig.

- Vagy ha nem, akkor a cég majd fizeti a borsos taxiszámlát - mondta Mulder. Őt sokkal jobban lekötötték az előtte zajló események, mint a hazaút gondolata. Az eső szemerkélni kezdett, és pár percre rá erős szél kezdte dobálni a kocsit. Mulder két kézzel fogta a kormányt, ahogyan egyre közelebb értek a – most már kivehető - alakokhoz.

- Úristen! Az ott lilában, lebeg!

- Az a másik is, a fehér hajú... és a vörös.

A két ügynök előtt egy szép kis csata dúlt. Egy alacsony sárga alak birkózott valamivel, amit Scully elsőre egy nagymacskának nézett. Egy magasabb férfialak a homlokához emelte a kezét és a következő pillanatban vörös sugár csapott ki a szeméből, ami egyenesen a lebegő lila alak felé tartott, de előtte pár méterrel gellert kapott valami láthatatlan falon. Egy vad piros ruhába öltözött nő a repülő fehérhajú felé küldött valami sugarat - a kezéből, nem volt nála fegyver - és talált is, de a zuhanó alakot megfogta valami félúton.

Mulder agya gőzerőn járt, ahogyan sorra húzta ki a dolgokat. Nem lehet idegen beavatkozás, hiszen akkor nem küzdenének... A kormánykísérlet nincs kizárva, bár akkor terepszínben lennének, és valahol az 51-es körzetben...

- Ez olyan, mint valami videojáték - jegyezte meg végül. Az eső a betört szélvédőn keresztül eláztatta a drága öltönyt, de Mulder észre sem vette a hideget.

Scully csak bólintott. Az ő agya is járt, csak egy kicsit másképp. Koncentrált energia látszólag mindenféle technikai segédeszköz bevetése nélkül...? Talán a fura alakok robotok...? Áh, nem a robotika még nem lehet ebben a fázisban... De hát mitől lebeg valaki, mik azok a sugarak és úristen, a sárga fickó kézfején, azok pengék...?

A semmiből felbukkanó ezüsthajú fiatal férfi már túl sok volt az ügynöknő idegeinek. Felsikkantott és dermedten bámult a vigyorgó fiatalemberre.

- Nocsaknocsaknocsak, emberek, kíváncsiskodó turisták... Érdekes, nagyon-nagyon érdekes... - furcsán, gyorsítva beszélt és a következő pillanatban már Mulder oldalán állt.

- Nem tudják, hogy veszélyes errefelé? - a vigyora gonosz volt és számító.

A kérdést kibogozni nem volt annyira nehéz, így Mulder magabiztosnak tűnő tekintettel nézett a kék szemekbe.

- Fox Mulder vagyok az FBItól, nem turista. Ki maga?

- Ne az foglalkoztasson, ki vagyok, Mr. Fox Mulder, - vihogta a fiatalember. - Azon töprengj, hogy fogod túlélni, hogy tilosba tévedtél!

Hangos csattanás visszhangzott a tájon és a fura fickó meg az ügynökök a csata felé pillantottak. A lila alak már nem lebegett; a földön hevert, és a zöld-sárga hölgy csépelte lelkesen.

Az ezüsthajú szemei elkerekedtek.

- Apa...! - Mulder haját légáramlat borzolta, és a fickóból már csak egy távolodó, elmosódott folt látszott. Hihetetlenül gyors volt.

A következű pár másodperc lenyűgözőbb volt, mint bármilyen akciófilm: A harcias nőszemélyt elsodorta egy ezüstös folt, a lila alak megpróbált feltápászkodni, és ekkora sárga, karmos illető rávetette magát. A pengék felszikráztak egy villám fényében és a lila alak az oldalához kapott. A nagymacska ekkor ért oda és újfent bírózni kezdett a karmossal.

- Scully... - Mulder maga sem tudta, hogy a kormánykerékhez, vagy a pisztolyához kapjon. És mert nem tudta, melyik oldalnak van igaza - a lilaruhásnak és a szemtelen fiának, vagy a repkedő-lebegő nőknek - csak meg akarta állítani a küzdelmet. Végül a gázra lépett, és mert a fenyegetések sohasem riasztották el, közelebb gurult.

- Mulder... Mulder, szerintem ezt meg fogjuk szívni... - Scully a műszerfalba kapaszkodott; furcsa érzés vett rajta erőt. Szinte érezte a levegőben zsongó energiát, hallotta a két állatias külsejű _valami_ vad szívverését és mintha valahol távol egy riadt női hang kiabált volna...

"Küklopsz, nézd, nézd, civilek...!!"

A lilaruhás felnézett; a vörös sisak sötét szemrésében mintha páros kék lidércfények nyúltak volna. Kinyújtotta a kezét és a következő pillanatban a kocsi a levegőbe emelkedett.

- Afrancba!! - Mulder a kormányba kapaszkodott, és megpróbálta a kocsi irányítását visszavenni - de hiába. A gravitációnak nem engedelmeskedő jármű átrepült a területen, és pár száz méterrel odébb csapódott a földnek. A légzsákok felfúvódtak és megmentették a két ügynök arcát-nyakát a nagyobb törésektől és zúzódásoktól, de így is csoda volt, hogy életben maradtak.

Scully pánikszerűen igyekezett szabadulni a kocsiból. Majdhogynem kirúgta a makacs ajtót és vakon kiesett a tönkrevert járműből. A hideg szél és az arcába csapódó vízcseppek kijózanították valamelyest, és gondolkodás nélkül Mulder oldalához rohant, hogy kiszabadítsa a férfit.

A távolban a lila fickó és a bandája kereket oldottak.

Mulder még az eszméleténél volt pár másodpercig, de amikor megérezte magán Scully kezeit, nem küzdött tovább az érzékeivel, és elájult.

- Affrancba... - Extrém esetekben még az amúgy jól nevelt és elegáns ügynöknő is félretette a jómodort és a jelenlegi helyzet cseppet sem volt mindennapos. Az orvos előtört az agya egyik nem túl távoli zugából és Scully Mulderre fókuszált. Kisebb zúzódások és horzsolások. Valószínűleg agyrázkódás. Külső sérülésnek nincs nyoma, de belső vérzés még lehet...



Küklopsz még tessék-lássék Magnetoék után lőtt párszor, aztán visszahívta az xeket - nem azért csaptak össze, hogy véget vessenek a régi "háborúnak", lesz még rá elég idejük. Jean riadtan suhant oda a két civilhez és letérdelt a nő mellé.

- Hogy vannak? Megsérült a barátja?

Scully összeszorította a fogát egy pár pillanatig. A nő repült, és ehhez kétség sem férhetett.

- Alighanem a becsapódás okozta sokk, és a fejsérülés miatt nincs magánál, de kórházba kéne vinnem - jelentette ki végül. Úgy döntött, hogy a most látott irracionális dolgokat később, ha Mulder is magához tért, fogja kivizsgálni, megtalálva a logikus magyarázatot.

Ebben a pillanatban egy erős kéz ragadta vállon és felrántotta - az ügynök a karmos fickóval nézett farkasszemet.

- Mi az istenverését kerestek maguk erre?? Nem véletlenül rohadunk itt a semmi közepén, semmi szükségünk ilyen kíváncsiskodó mitugrászokra!

Scully keze a pisztolyáért mozdult, ahogyan jegesen bámult a férfira.

- Dana Scully ügynök vagyok az FBI-tól, és értékelném, ha elengedné a vállamat, uram - jegyezte meg fagyosan. Feltételezte, hogy a karmos férfi össze tudja rakni a kettőt meg a kettőt, és nem kell elmagyaráznia, hogy megbízáson vannak Mulderrel.

- Király! - vicsorgott a fickó és odébb lökte a nőt. - Csak ez kellett...!

- Rozsomák! Elég legyen! - a férfi, aki a szemeiből lődözte a sugarakat, kissé tanácstalanul állt meg Scully előtt.

- Végtelenül sajnáljuk a dolgot, Miss Scully, nem számítottunk rá, hogy civilek... izé, kívülállók botlanak belénk. A barátját természetesen kórházba visszük és a kocsit... hát, megtesszük, amit lehet.

Scully felszisszent, és megtámaszkodott a kocsiajtón; neki is volt pár zúzódása, amit a Rozsomáknak hívott fickó durva bánásmódja csak még jobban kihangsúlyozott.

- Esetleg elmagyarázhatnák útközben, hogy mi is történt itt az előbb, és miért öltözködnek ilyen furán, és kik maguk?

- A gépen szívesen felelek minden kérdésére, kisasszony, - bólintott a vörös hajú nő, és intett a zöld-sárga lánynak. - Vadóc, vidd a fiúkat, én szállítom a sérültet és a hölgyet. Vihar...

- Megyek és előkészítem az X-jetet, - bólintott a fehérhajú, egy gyönyörű néger nő. A köpenye szárnyként lebbent mögötte, ahogy felemelkedett.

A Vadócnak szólított nő vigyorgott.

- No, skacok, hadd kapjon el titeket Vadócka egy fordulóra... - átölelte a két férfi derekát és felröppent, minden nehézség nélkül. Rozsomák és a másik úgy látszik, már megszokták a közlekedés ezen formáját.

A vörös hajú nő felállt és mosolygott.

- Ne ijedjen meg és ne kapálózzon, kérem. Nem fogom leejteni egyiküket sem. De ha gondolja, foghatja a kezemet.

Scully sápadtsága szerencsére nem volt túl feltűnő, egyik kezével megragadta Mulder csuklóját és szorítani kezdte. Térj magadhoz! - gondolta, de a férfi nem reagált.

- Biztos? Két felnőtt ember, nem számítva a maga súlyát, a gravitáció ellenében nem olyasmi, amit megkockáztatnék.

A vörös kicsit elnézően mosolygott és egy lágy kézmozdulatot tett a jobb sorsra érdemes autó felé. A roncs könnyedén felemelkedett, arrébb lebegett két métert, majd puhán landolt.

- Egy átlagos autó több száz kiló. Ne féljen. Bízzon bennem, a vőlegényem súlyosabb, mint maguk ketten együttvéve. És másképp nem tudom vinni magukat. Ha gondolja, hunyja le a szemét. Semmi baj nem lesz.

A halk, kellemes hang valóban egészen meggyőzően hatott.

Scully nem is értette magát, miért kételkedik az alábbi bemutató után. Ráadásul a fiatal vörös nő szimpatikus volt valamennyire, eléggé ahhoz, hogy az ügynök időlegesen megbízzon benne.

- Rendben... - bólintott végül, de Mulderbe kapaszkodott, ahogyan a nő átölelte a derekukat, és a levegőbe emelkedtek. Szédítő érzés volt, és félelmetes. Scullyt arra emlékeztette, mikor gyermekként a körhintával emelkedett a levegőbe, és elengedte a láncot, de ez annál sokkal több volt! Itt nem csak körbe-körbe mentek, és a feneke alatt sem volt semmi - ráadásul magasabban is voltak, mint a ringlispílen.

Néhány percig tartott a szédületes utazás, aztán feltűnt egy tekintélyes fekete tömeg, ami egy kissé különös formájú repülőgépnek bizonyult. Scully kábán tanulmányozta és valahol mélyen biztos volt benne, hogy ha átnézné a gépek hivatalos listáját, ezt a típust nem találná meg. Lehet, hogy még csak nem is amerikaiak...?

A vörös lepasszolta Mulder ernyedt testét az udvarias fickónak - Küklopsz...? Stimmelne... - majd beljebb vezette az ügynöknőt és leültette.

- Sajnos kávéval nem szolgálhatok, de a kérdéseire felelhetek, Miss Scully.

A motorok felmorajlottak, és a gép megremegett - felszálltak.



A fertőtlenítő csípős szaga ébresztette fel. Mulder pislogott, a túl éles, fehér fény megfájdította a fejét kissé. Néhány pillanatba beletelt, amíg rájött, hogy a neonlámpa, a fehér, keményített takaró, és a kezét fedő kötés a kórházak szériatartozékai voltak.

Ezúttal óvatosabban nyitotta ki a szemét, kényszerítve, hogy hozzászokjon a fényhez. Nem tudta, hogyan került ide, de sejtette, ha ő itt volt, Scully sem lehetett messze. Oldalra fordította a fejét, és megpróbálta kitalálni hányadika van, és hány óra, de nem látott a falon semmit. A másik oldalra nézett, remélve, hogy a nővér hamarosan bejön.

A "nővér" jelen esetben egy fiatal orvosnő volt, hosszú vörös hajjal. Hófehér köpenye nem volt összegombolva, alatta látszott a diszkrét blúz és a rövid szoknya, ami látni engedte a formás lábakat. Errefelé biztosan egy férfi páciensnek sem volt alacsony vérnyomása.

- Áh, örülök, hogy magához tért, Mr. Mulder! - mosolygott a nő. - Behívom a társát, már biztosan nagyon aggódik magáért.

Mulder kinyitotta a száját, hogy megköszönje, de túlságosan ki volt száradva a torka. Feljebb tornázta magát, és felült, számba véve a különböző fájó pontokat és zúzódásokat. Volt belőlük elég, és a férfi agya elkezdett dolgozni, ahogyan felidézte, hogy pontosan mi is történt.

A nő kisétált, majd pár másodperc múlva visszajött, Ezúttal Scullyval. Az ügynöknő is kissé megviselt volt, de határozottan jobban festett, mint ahogy a férfi érezte magát.

- Na végre, Mulder! Órákig eszméletlen voltál. Legközelebb, ha hősködni próbálsz, fejbe váglak. - Scully leült az ágy mellett várakozó székre és futólag végigsimított társa haján. - Mikor tanulod már meg, hogy ne piszkálj hozzá olyasmihez, amit nem értesz?

- Most éppen mire gondolsz Scully? - kérdezte a férfi meglepetten. Az orvosnő ismerősnek tűnt, de Mulder nem tudta hova tenni, így inkább a társára koncentrált. - Azon túl, hogy megpróbáltam lecsökkenteni a fél mérföldet kétszáz méterre?

Az ügynöknő somolygott.

- Agyrázkódás, Mulder. Azért nem emlékszel. Elkapott minket egy hirtelen jött vihar, a levegő mágneses töltése megkevert minket is, meg a kocsit is. Valahogy sikerült bukfencet vetni az autóval, te meg még kiszálltál megnézni, mi a baj. Aztán kecsesen összeomlottál. Kész szerencse, hogy doktor Grey - az orvos felé intett - és a csapata szintén a viharokat tanulmányozták a környéken és felfigyeltek ránk.

Mulder pislogott.

- Scully, ezt nem mondtad komolyan - jelentette ki. A bekötözött kezével gesztikulálva felidézte, hogy mi történt. - A vihar, ami felkapott minket valami lilaruhás lebegő fazonhoz tartozott, vagy az egyik repkedő nőhöz! És biztos, hogy nem volt természetes, mert azon a környéken, ahogyan a kocsiút felében kifejtettem neked, nem lehetnek természetes mágneses viharok.

Csattanás hallatszott, ahogy az orvosnő elejtette a kezében tartott mappát. Jean hitetlenkedve meredt az FBI ügynökre. Ez lehetetlen! Hiszen átírta a memóriáját...!

Scully pislogott.

- Mulder, biztos jól vagy? Miféle 'lilaruhás lebegő fazon'? Túl élénk a fantáziád, de ezt már többször említettem.

A másik oldalon Jean kapkodva próbálta az uralma alá vonni a férfi elméjét, de mintha egy szappanos angolnát próbált volna puszta kézzel elkapni. Az ügynökről egyszerűen lepergett minden próbálkozás. A memóriája nem hagyta magát; így hát Jean megpróbálta elhitetni vele, hogy az emlékképek hamisak.

- Talán az agyrázkódás miatt kicsit összekeveredik egy álom és a valóság - javasolta megnyugtató hangon. "Ki ez a fickó...? Talán valami SHIELD-tag...?"

Mulder elhallgatott, és néhány másodperc után megrázta a fejét. Nem akarta a doktornő előtt kifejteni, hogy ő mi mindenre emlékezett; éppen elegen nézték már őrültnek, és tartott tőle, ha sokáig makacskodik, akkor benyugtatózzák, amit nagyon nem akart. Így felemelte a kezét, és elmosolyodott.

- Lehet, hogy túl élénk a fantáziám... Nem ez lenne az első eset, hogy UFOnak nézek egy repülőgépet, vagy madarat - mondta, bár ez természetesen nem volt igaz.

Jean motyogott valamit arról, hogy van egy kis dolga és kimenekült a szobából. Gondosan becsukta az ajtót és elővette a mobilját.

- Jó napot önnek is, Professzor. Van itt egy kis probléma... Sürgős szükségem lenne a segítségére.


~folyt. köv.~