Jogok: Az univerzum és a karakterek a Marvel tulajdona. A történet az írók tulajdonát képezi, akik – legnagyobb sajnálatukra – egy fillért sem kerestek rajta.
Cím: Esőtánc
Írók: Kíra és OKami
Műfaj: Romantika
Korhatár: R/18
Páros: Rozsomák/Vihar
Szerző Megjegyzése: Nesztek kultúra. Szarkazmust félretéve: a történet az EVO alapján indult, a 2. évad 9. epizódja után játszódik. Rozsomák karaktere teljes egészében az EVOból lett átemelve, de Vihar sokkal inkább hasonlít a képregényből ismert énjére. (És szerintem képregény-Ororo szebb is.)



Az árnyak fenyegetően közeledtek a ködben. Ororo hátrált előlük; koncentrációja nyomán feltámadt a szél, lassan elfújta a párát. Távoli nevetés visszhangja csendült a nő fülébe és ő oldalra kapta a fejét, miközben még egy lépést hátrált. Háta hirtelen falnak ütközött és Ororo riadtan tapogatózott körbe. Amikor rájött, hogy minden oldalról fal veszi körül, szemei tágra nyíltak, testét kiverte a veríték. A félelem jeges csontmarka összezárult a szíve körül, hirtelen nem kapott levegőt, a pánik megdermesztette az izmait... 'Ki innen, kifelé, segítség!' Ujjai körül felszikráztak a villámok, majd el is haltak, ahogy a nő képtelen volt koncentrálni. Felsikoltott...



És felült az ágyán, a saját szobájában, a Xavier Intézetben.

Logan hallása kiélezett volt, és így a sikoltásra elsőként mozdult. Villámgyorsan rohant fel az emeletre, ahol berúgta Vihar ajtaját, adamantium-karmokat előkészítve, hogy megvédje a nőt. Megdermedt a szoba közepén, ahogyan orra nem érzékelt más szagot, és nem hallott másik szívverést sem az övéken kívül. Tekintete Ororora esett, aki egy vékony hálóingben zihált az ágyában.

- Jól vagy? - kérdezte tőle a férfi, és hagyta, hogy visszahúzódjanak a testébe a karmok.

- I-igen... - lihegte a nő. Beletelt néhány másodpercbe, míg felfogta, hol van, mi történt. A sötétkék szatén kényelmetlenül a testére tapadt, a szíve még mindig riadtan kalapált. De már az is nyugtatólag hatott rá, hogy nincs egyedül.

- Csak egy rossz álom volt, Logan. - Ororo végigsimított a homlokán, és halvány mosolyt villantott a férfire. - Sajnálom, hogy felébresztettelek.

- Még nem aludtam - rázta meg a fejét Rozsomák. Beleszagolt a levegőbe, és félrebillentett fejjel nézett a nőre. A félelem szaga nagyon erős volt, és tudta, hogy nem lenne jó most egyedül hagyni a másikat. Azonban nem tudta mit mondjon, és kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát, ahogyan agya egyik rejtettebb zugában mindinkább tudatosult, hogy Vihar nő. Méghozzá nem is rossz, ha a légzéstől liftező melleket nézte az ember.

Néhány másodperc múltán Ororonak is feltűnt a kissé tanácstalanul ácsorgó férfi és elmosolyodott. Logan az állandó morgás, acsargás és dörzspapír-szerű stílus ellenére alapvetően jó lélek volt és a nő kedvelte. Kimászott hát a takaró alól, hátrasimította verítéktől nyirkos, hófehér haját. Magára kanyarította az ágy végében várakozó vékony hálóköntöst és karcsú kezével hívogatóan intett.

- Lemegyek, főzök egy teát. Kérsz egy kávét? Vagy, azt hiszem van sör a hűtőben.

- Igen - felelte Rozsomák. Kinyitotta az ajtót Viharnak, és követte a lépcsőn lefelé. Kivett egy sört a hűtőből, és leült az asztalhoz, úgy, hogy figyelni tudja a kávéfőzőnél tevékenykedő nőt. Nem tudta mit mondjon, illetve ami az eszébe ötlött, nem volt a legkellemesebb téma: miért sikoltott, félelemtől remegve Ororo?

A szép afrikai nem teketóriázott sokat, hanem betett egy bögre vizet a mikróba. A kávénak sajna főnie kellett, de a tea legalább öt percen belül készen volt. A nő leült és miközben a forró, finom illatú italt kavargatta, ránézett régi csapattársára. Logan is, ő is a Professzor első tanítványai közé tartoztak, évek óta ismerték és tisztelték egymást.

- Megköszöntem már neked, amit értem tettél? - kérdezte Ororo végül, és a tenyerére támasztotta az állát.

- Attól függ, mire gondolsz - felelt Rozsomák. Belefintorgott a sörösdobozba, és odább tolta. Alkoholmentes volt és az íze rosszabb, mint ami akárcsak egy dollárt is megért volna. Arról nem is beszélve, hogy a dobozért Scott sokkal többet fizetett.

- Még nem. De sejtem miért sikítottál, bár nem vagy az a 'cicababa'. Rémálom volt?

Vihar lehajtotta a fejét és a bögrébe nézett. Aztán bólintott egyet és felsóhajtott.

- Igen... Azt hiszem, ez a dolog jobban megviselt, mint hittem volna. Árnyékokkal álmodtam, aztán beszorultam valahova... - megborzongott. - Tudod, hogy félek a bezártságtól.

- Igen, tudom - Rozsomák kinyúlt, és gyengéden megfogta a nő törékeny kezét. - Beszélned kéne Chuckkal a dologról. Vagy valakivel.

- Á, ugyan... - Ororot váratlanul érte a gesztus, Rozsomák ritkán volt ilyen... kedves.

- Régi dolog ez már, kicsi korom óta együtt élek vele... Különben sem múlna el egyik napról a másikra, a fóbiákat kikezelni évekig tartó munka. Valószínűleg a képességemmel jár együtt... Ismered a professzor elméletét a saját állapotáról.

Logan elfintorodott egy pillanatra, de nem engedte el Ororo kezét.

- Ismerem az elméleteit, de ez még nem jelent semmit. Ráadásul nem kéne csak így beletörődnöd a dolgokba! - Ô sem törődött bele az emlékek hiányába, sem abba, hogy egyesek a mutánsok életére törtek.

A sötét bőrű szépség pajkosan elmosolyodott.

- Igen sensei, tudom, hogy a félelem gyengeség. De azért vagy te is a csapatban, hogy megvédj, ha bajba kerülök, nemde?

A kávéfőző lassan szortyogni kezdett; az illat betöltötte a konyhát, körbelengte a két mutánst.

Logan felnevetett, és visszahúzódott egy kicsit.

- Ha csak a te védelmed lenne a feladatom, unalmas életem lenne, kislány - jelentette ki. Felkelt és kinyitotta az egyik szekrényt, nassolni valót keresett a kávéhoz. Egy kistányérnyi pogácsával tért vissza az asztalhoz, és egy adamantium karommal kettévágta az egyik péksüteményt.

Vihar elhúzta a száját és elvette az egyik felet.

- Utoljára akkor hívtál kislánynak, amikor a professzor hazahozott és én kerek perec megkértelek, hogy fürödj meg, lehetőleg azonnal.

Logan vigyorgott és vállat vont. Kitöltötte a kávét kettejüknek, és az asztalra tette azt is, majd leült Ororoval szemben.

- Sosem értettem, mi a bajod a szagommal.

- Mióta rendszeresen tisztálkodsz, semmi. De akkor büdös voltál. Te kislánynak hívtál, én görénynek szólítottalak, te vicsorogtál, én pedig megpróbáltam kikaparni a szemed. - Ororo nevetett. - A professzor leszidott mindkettőnket. Pedig még én is egyetemista voltam. Tudod... - a nő elrévedt egy kicsit, - hiányoznak azok az évek... néha.

- Én sohasem voltam egyetemista, Ororo - mosolygott Logan. Ha jobban belegondolt, talán kétszer olyan idős volt, mint a nő... - de nem akart jobban belegondolni. Belekortyolt a kávéba, és elvette a másik pogácsa darabot.

- Nekem inkább az utána következő pár hónap hiányzik. Amielőtt Scott Summers és a többi diák megérkezett volna. Nem kellett odafigyelnem, hogy mit hogy' mondok, volt rendes sör és voltak késő éjszakai videózások hamburgerrel körítve. Most meg van egy rakat kölök, és esti takarodó.

- Megnézettél velem egy csomó horror-, meg akciófilmet, - nevetett Vihar. - És rémeket álmodtam, mert tele voltam tömve bacon-ös sajtburgerrel... És előtte még el tudtam menni táncolni, bulizni... Úristen, évek óta nem voltam sehol. És ezt pont neked panaszolom... ez már szánalmas.

Logan szemei vidám csillogtak, ahogyan kihúzta magát.

- Öltözz fel! Az éjszaka még fiatal, és holnap nem kell sehol sem lenned.

- MI? - Viharnak majdnem torkán akadt a korty. - Logan! De hát... - aztán magához tért és rájött, hogy valószínűleg félreértette. - Kedves vagy, tényleg, - mosolygott hálásan a férfira, - de tudod, egyedül nem olyan jó... És nem is tudom, tényleg ezer éve nem táncoltam egy jót, még az sem biztos, hogy még tudok.

- Kifogás, kifogás, kifogás - mormolta Rozsomák. Kinyújtotta a kezét és hozzáért a mutatóujjával Ororo orrához. - Te félsz. Érezni a levegőben. És ez nem az a fajta jeges félelem, ami odafenn érződött, te attól félsz, hogy rálépsz valakinek a lábára.

Az afrikai szépség elpirult, és durcásan összepréselte az ajkait.

- Nem félek! Csak egy kicsit. Ideges vagyok, és egyedül tényleg nincs kedvem. Nem vagyok már elég fiatal az ilyen spontán bulikhoz.

- Miért akarsz fiatalabb lenni, Ororo? Huszonegy év alatt nem engednek be, és nem kapsz inni sem a normálisabb helyeken. Már látom, el kell kísérjelek ma éjjel. - A férfi sóhajtott, mintha hatalmas megterhelést jelentett volna neki már maga az ötlet is. Persze a széles vigyor némileg rontott az összhatáson.

A nő meglepődött, de próbálta nem mutatni.

- De hát Logan, te nem is szeretsz táncolni. Maximum Chris Reát vagy Joe Crockert hallgatsz, ami persze nem rossz, de nem tánczene. Nem akarlak elrángatni sehová, igazán. És különben is, - kapta fel a fejét hirtelen, - mi ez az egész? Nem szoktál te aggódni senki miatt.

Logan elmosolyodott. Ilyenkor örült, hogy Ororo képességeinek semmi köze nem volt a gondolatolvasáshoz.

- Mondtam én egy szóval is, hogy aggódom?

A nő a füle mögé söpörte fehér tincseit.

- Na jó, - adta be a derekát. Megyek és átöltözöm. Nem tudom, meddig fog tartani, de majd igyekszem. De mégis, hova akarsz vinni?

- Meglepetés, de élvezni fogod - ígérte meg Logan. A mosatlant betette a mosogatóba, majd kivett még egy doboz alkoholmentes sört. - Siess, kislány, és több időd marad majd táncolni.

- Nem vagyok kislány! - fenyegette meg a szép afrikai Logant, majd felsietett a szobájába. Villámgyorsan lezuhanyozott és nekiállt keresni valami alkalmas ruhafélét. Saját legnagyobb meglepetésére talált is, és ebben a pillanatban áldotta az eget, hogy viszonylag ritkán szortírozza ki a régi holmijait. Végül összeszedett egy pár szexis harisnyát, egy szűk szoknyát, egy vékonypántos, elöl fűzős felsőt és egy klassz kis rövid ujjú kabátkát. Innen már nem volt megállás, jöhettek a hatalmas fülbevalók, a széles strasszköves öv, a karkötők, két nyaklánc és egy pár kesztyű. És, természetesen egy lapos sarkú bokacsizma, mert Ororonak volt józan esze és nem akart sem orra bukni, sem ízléstelennek látszani. A haját lófarokba fogta, és az egész kreációt megöntözte egy csepp friss illatú parfümmel - nem akarta tönkretenni Rozsomák érzékeny szimatát.

Rozsomák eközben összeszedte a kabátját és tárcáját, valamint elszürcsölt még egy kávét. Fejben végigjárta a klubokat és diszkókat, ahol az utóbbi hónapokban megfordult. Igen szegényes lett a lista, de volt közöttük egy, amiről úgy gondolta, hogy majd tetszeni fog az afrikai szépségnek.

Amikor a lány végre lesétált a lépcsőn, elismerően nézte végig. Az összhatás szép volt, és a fűző kiemelte a dús kebleket.

- Egész gyors voltál. A Vörös Naplementébe megyünk - jelentette ki a férfi, majd felemelte a sportkocsi slusszkulcsát a tartójáról. Lovagiasabbnak tartotta, ha nem teszi ki Ororot az éjszakai motorozásnak.

- Hmm, a név nem túl bíztató. De benned bízom. - Odasétált a férfihez és belekarolt.

- Rendes vagy, Logan. Köszönöm. - Nem bírta megállni, hogy egy gyors puszit ne nyomjon Rozsomák arcára.

A férfi elvigyorodott, és megdörzsölte egy kicsit a borostáját, ahol Ororo ajkai hozzáértek. Úgy érezte, hogy ég, bizsereg a bőre, de persze tudta, hogy nem ez a valódi helyzet.

- Hisz tudod, ez is hozzátartozik a 'hivatalos jófiú' munkakörömbe - felelte kicsit zavartan, majd átvezette Vihart a garázsba.

A nő kuncogott és engedelmesen beült a kocsiba. Bekötötte az övet és figyelte, ahogy az erős - és halálos - kezek beindítják a motort.

- Remélem a Chucknak lesz annyi esze, hogy nem riadóztatja a fél iskolát, amikor feltűnik neki, hogy nem vagyunk ott - mondta Logan miután megtettek pár mérföldet, és Bayville központja felé tartottak már. Az utcákon fiatal párok mászkáltak a kellemesen hűvös időben, legtöbbjük már hazafelé tartott a szórakozóhelyekről. Az utak szinte üresek voltak, csak pár taxi száguldozott.

- Logan, a professzor gondolatolvasó. Első dolga lesz, hogy telepatikusan megkeressen minket, - emlékeztette a férfit mosolyogva Vihar. Már nagyon kíváncsi volt a helyre, ahova tartottak; kicsit újra fiatalnak és szabadnak érezte magát. És Rozsomák egyáltalán nem tűnt rossz partnernek.

Ororo korábban is megnézte már magának a vad kanadait, és, nos igen, mai szófordulattal élve a fickó "nem volt rossz pasi". Kisportolt volt és tulajdonképpen egészen jóképű. Vihar egy pillanatra elrévedt és eszébe jutott, hogy már évek óta nem randevúzott senkivel... aztán észbe kapott és enyhén elpirult. Hogy pillanatnyi zavarát leplezze, kibámult az ablakon.

Logan válaszképpen csak felhorkant egy kicsit és némán vezetett tovább. A városközponton átjutva élesen jobbra fordult, és néhány utcasarok után leparkolt. Bayville egyik fasorán voltak, az ősi hársfák és a fiatalabb nyárfák alagutat alkottak. Az épület, ami előtt megálltak frissen festett volt, és egyszerű felirat jelezte, hogy több, mint egy lakóház.

- Gyere, menjünk be. A felső szint egy pizzéria, alul van a táncparkett.

A levegőben terjengő finom illat e felől kétséget sem hagyott. A zene szintén nem volt rossz, sőt. Vihar örömmel ismerte fel ifjúsága egyik kedvenc dalát.

- Logan, ez nagyon tetszik! Tényleg jó helyre hoztál. Köszönöm. Umm, táncolsz is, vagy... hagyod a hölgyet érvényesülni...?

A férfi elvigyorodott, de tagadólag rázta a fejét.

- Hagylak érvényesülni. Attól tartok, zokon vennéd, ha rád taposnék. Kérsz valamit inni?

- Egyelőre nem, köszönöm. - Ororo körbenézett, felmérte a kínálatot. Ígéretesnek látszott így első pillantásra.

- Rendben - bólintott a férfi. Lekísérte nőt az alagsorba, ahol egy bárpult, pár asztal, és egy viszonylag nagy táncparkett várt a kalandos kedvű emberekre. Nem volt tömött a hely, de így is beletelt pár percbe, amíg az egyik kiszolgáló talált egy üres asztalt kettejüknek. A férfi lesegítette a kabátot Orororól és ráterítette a szék támlájára.

- Menj, élvezd a zenét!

Ororo bólintott aztán kicsit tétován megközelítette a bárpultot. Régebben mindig más lányokkal ment bulizni, és velük el lehetett táncolni, akár került később egy lovag, akár nem. De hát egy felnőtt nő igazán bízhat már magában ennyire... Vihar letelepedet egy székre és körbenézett. Eltelt egy perc, kettő és hirtelen a semmiből felbukkant egy helyes fiatal férfi, aki fel is kérte rögvest. Ororo ment és kezdte úgy érezni, hogy jó ötlet volt ma kirúgni a hámból.

Logan érzékeit ostrom alá vonta az üvöltő, lüktető zene, az alkohol, üdítők, parfümök és izzadtság ezernyi illata, amely a helységben uralkodott. Azonban mégsem emiatt komorodott el, hanem mert észrevette, hogy Ororo egy vékony kis mitugrásszal táncolt. A fazon vészesen közel állt Viharhoz, néha, amikor a zene és a tánc megengedte, odahajolt, hogy a fülébe súgjon valamit.

Logan felmordult, de megfékezte magát. Inkább odaintette a pincért, és rövid szóváltás után rendelt egy pohár whiskyt.

Eltelt további tizenöt perc és egyszerre csak megjelent a fekete szépség, láthatóan dúlva-fúlva. Durcásan levágta magát a székre, és kérdés nélkül felhajtotta Rozsomák maradék whiskyjét.

- Mi történt? - nézett rá Logan értetlenül. Hogy ne hergelje magát, inkább a pincérlányokat kezdte nézni Ororo helyett.

- A kis _vakarék_! - dühöngött Ororo. - Fogdosni kezdte a fenekemet és megpróbált meggyőzni, hogy csináljuk a kocsijában, mégpedig most. Az eszem megáll! Logan! Úgy nézek én ki, mint valami könnyűvérű nőci? - Viharnak hirtelen eszébe jutott, hogy mi van, ha mégis...? Az ékszerek hirtelen túl soknak tűntek, a felső túl merésznek, a szoknya túl rövidnek.

- Nem dehogy! - Logan megint kinyúlt, hogy megfogja Ororo csuklóját. Az este már bevált, mikor meg akarta nyugtatni a nőt; remélte most is használni fog. - Csak részeg volt, vagy simán bunkó. Kérsz még egy italt?

A sötét bőrű szépség szusszantott.

- Na jó, legyen, de csak valami könnyűt... valami koktélt, lehetőleg pirosat. - Az érintés valóban megnyugtatta, lecsillapította. Logan soha nem hazudott és nem szépítgette az igazságot. Ebben bármikor lehetett rá számítani.

- Bah, nő...! - jegyezte meg Rozsomák és odaintette a pincért. - Hozzon valami piros, könnyű koktélt a hölgynek - mondta, majd visszafordult Ororohoz. Hüvelykujja lassan körözni kezdett a finom bőrön, kitapintva az eret, érezve, ahogyan a szív és a zene egy ritmusra lüktetett. - Egyébként elégedett vagy a Vörös Naplementével?

Vihar mosolygott és egy pillanatra lesütötte a szemét, ahogy valami finom melegség söpört végig a bensőjén. Csak egy pillanat volt az egész, de eloszlatta a rosszkedvét.

- Egyébként igen. Nagyon szerettem ezt a zenét, és úgy látszik, még táncolni sem felejtettem el. Az iménti közjátékot leszámítva az este idáig tényleg jól alakult és fogalmam sincs, hogy fogom meghálálni. Szivar, whisky? - elnevette magát, tökéletes, hófehér fogai csillogtak a lámpafényben.

- Mindkettő! - vigyorgott Logan, majd elvette a pincértől a rendelt koktélt. Ororo elé tolta, és végighúzta a tenyerét a borostáján, hallgatva, ahogyan sercegett. - Sűrűbben kéne kimozdulnod az Intézetből, mert a végén egy macskás vénlánnyá válsz. Macskák nélkül.

Ororo kuncogott és hirtelen jókedvében nekiállt lenyalogatni a pohár pereméről a kristálycukrot.

- Azon ne múljon, macskát még szerezhetek. Vagy, hátha egyszer kibékülünk a Testvériséggel, meg az akolitákkal, és akkor beszervezhetem Rejtélyt, vagy Kardfogot. Umm, Kardfog egy kicsit nagyobbacska.

- Nagyobbacska macska? Kár, hogy döglött lesz, mire kibékülünk! - Logan felmordult, és a pengék félig kibújtak az ujjai között, majd visszahúzódtak. A pillanatnyi fájdalom észhez térítette, így elmosolyodott. - Tied lehet a szőre, ha nagyon akarod.

- Köszönöm, de környezetvédő vagyok, és gonosz dolog lenne a bundája nélkül eltemetni szegényt... - most Vihar simított végig a férfi kezén; a bőr azonnal begyógyult, még csak egy csepp vér sem szivárgott ki a sebekből.

- Logan, hülye vicc volt, ne haragudj.

- Az, de semmi gond - mondta a férfi, és megfordította a kézfejét, hogy a tenyerébe zárja Ororo ujjait.

A zene egy pillanatra elhallgatott, majd egy izgatott, bársonyos férfihang bejelentette, hogy a következő számot a pároknak, szerelmeseknek ajánlja és azoknak, akik tudnak még keringőzni.

Rozsomák elvigyorodott, és felállt, felhúzva Vihart is magával.

- Azt hiszem, a keringőre emlékszem.

- Mi, tényleg...? - A nőnek nyikkanni sem volt ideje, máris a parketten találta magát. Egy izmos kéz nyugodott a derekán - nem a fenekén - és egy másik a bal kezét fogta. Elindult a zene és Vihar agya úgy döntött, kizár minden mást, csak a fontos dolgokra fog koncentrálni. A lába magától mozdult és önkéntelenül is közelebb hajolt a partneréhez egy leheletnyivel.

A régi időkben, amikor az emberek még tudtak udvarolni, a tánc csodálatos és finoman intim dolog volt. Érzéki és tartózkodóan udvarias egyszerre; nem véletlen, hogy a nők megnézték, kivel hajlandóak a parkettre lépni.

Ororot távolról sem lehetett maradinak nevezni, viszont átérezte a régi dolgok jelentőségét és helyénvalóságát.

Logan biztos kézzel és lábbal vezette Ororot végig a táncparketten, és minden egyes fordulóval kicsit közelebb húzta magához. Hirtelenjében hálás volt, hogy a nő a lapos sarkú csizmánál döntött, bár általában nem zavarta, hogy nem túl magas. Így nem kellett kitörnie a nyakát, hogy Ororo arcát, szemét figyelje, és mikor véget ért a tánc, nem engedte el azonnal. Közelebb hajolt, lassan, lehetőséget adva a nőnek, hogy elfordítsa a fejét, hogy megtörje a varázst.

De a sötét bőrű szépségnek meg sem fordult ilyesmi a fejében. Hirtelen nagyon fiatalnak érezte magát, a szíve hevesebben dobogott kicsit és a férfi testének közelsége eszébe juttatta, hogy hiába telnek magányosan a hónapok, az évek, azért az Esőboszorkány még fiatal, erős nő, aki vágyik egy kis kényeztetésre. A belsője finoman megremegett és Ororo egy leheletnyit közelebb hajolt Loganhoz... éppen csak egy kicsit, a szemét sem hunyta le teljesen, de közben az egész teste azt üvöltötte, hogy 'csókolj meg, csókolj meg kérlek, jaj, Istennők, annyira szeretném, kérlek...!'

Logan pedig engedelmeskedett a néma kérésnek. Finoman kezdte, de hamarosan a nyelve utat talált Ororo szájába, feltérképezve azt, és egy édesebb táncba hívva a párját. Rozsomák keze lejjebb csúszott a derékról, ahogyan közelebb vonta magához az afrikai szépséget, és orrát hirtelen megütötte a vágy finom illata. Felmordult, és egy pillanatnyi szünet után újabb csókba kezdett.

Vihar megnyikkant de engedelmesen kinyitotta a száját és visszacsókolt, élvezve Logan nyers erejét, a belőle áradó magabiztosságot. Mulatságos volt újra érezni azt a finom fájdalmat a hasában; mikor is volt így utoljára...? Talán még csitriként, az első sráccal, aki megcsókolta... Mi is volt a neve... Na de kit érdekelt ez már? Ororo keze Rozsomák állára simult és a nőnek minden akaraterejére szüksége volt, hogy elhúzódjon a csókból.

- Logan...! A diszkóban vagyunk, és... - elpirult - mindenki minket néz...

Ez persze nem volt igaz, de egykét idősebb pár és a pultot támasztó középkorú pincér úgy mosolyogtak a két mutánsra, mint a régi ismerősökre.

Logan lejjebb fordította a fejét, és gyengéden bele-beleharapott Ororo ujjaiba, miközben szomorúan morogta.

- Igaz... - Egy csókot nyomott a sötét-rózsaszín tenyérbe, majd elmosolyodott. - Akarsz pizzázni?

A szép afrikai elmosolyodott.

- Éhes vagy?

- Igen, - Logan közelebb hajolt, és megcsókolta az érzékeny bőrt Ororo füle alatt, mielőtt suttogva befejezte volna a mondatot, - de nem pizzára.

Vihar karcsú testén finom remegés futott végig.

- Logan... Vigyél haza.

Kicsit félelmetes volt így kívánni, így vágyni a vad és néha kegyetlen, állatias férfira... de érdekes és izgalmas is.

- Rendben - bólintott a férfi és pár lépéssel visszavezette Ororot az asztalukhoz, ahol a kabátjuk maradt. Felsegítette a rövidke ruhadarabot, és közben végigsimított a nő oldalán és hátán. Vigyázott, hogy ne kezdje el fogdosni Vihar mellét, sejtette, azzal kivívta volna Ororo haragját és talán egy pofont is.

- Pár perc, és otthon leszünk - ígérte a férfi, ahogyan a kocsi felé mentek.

A sötét bőrű szépség csak bólintott. Szíve szerint magyarázkodott volna, de... igazából fogalma sem volt, mit mondhatna. Hiszen senki nem volt hibás, nem jártak tilosban - felnőtt emberek voltak mind a ketten, természetes vágyakkal. Kívánták egymást, és ha csak valamelyikük nem szúrja el a dolgot úgy istenesen, akkor igen nagy valószínűséggel le is fognak feküdni még ma éjjel. Hát igen, a reggel egy érzékeny pont lesz, de... két ember lehet attól még jó barát és csapattárs, hogy történt köztük egy-s-más, nemde?

Rozsomák némán vezetett, jócskán átlépve a sebességkorlátozásokat, hogy mihamarabb az Intézetbe érjenek. Tudta, hogy Vihar még meggondolhatja magát, bár hőn remélte, hogy nem fog erre sor kerülni. A kovácsoltvas kapu kinyílt, és a Logan leállította a kocsit a bejárat előtt. Nem vitte hátra a garázsig, inkább kipattant, és könnyedén kiemelte Ororot is, mielőtt a nő tiltakozni tudott volna.

A sötét bőrű szépség a férfi bőrdzsekijének gallérjába rejtette kacagását. Fogalma sem volt róla, hogy Logan tud ilyen régimódian-elbűvölően udvarias is lenni. Ororo Rozsomák nyaka köré fonta a karjait és közelebb hajolt egy csókért.

Logan mohón kapott a másik szája után, ahogyan elindult befelé. Megkönnyebbülten fordult a szobája felé Ororoval a karjában, hálásan, hogy a nő nem gondolta meg magát. A vágy szaga az orrában, a vér dobogása a fülében elnyomott szinte minden mást. Visszahúzódott, hogy az ajtó kilincsével szenvedjen, majd egy morrantással berúgta a makacs nyílászárót. Az ágyig már csak pár lépés volt, és végül gyengéden letette az afrikai szépséget a lepedőre, amint visszatapasztotta a száját a telt ajkakra.

Vihar halkan, lágyan felnyögött, ahogy a testét a férfiéhez préselte; karcsú ujjai Logan sűrű, sötét hajába merültek. Annyira jó volt újra érezni a lángokat, azt a perzselő forróságot, ami mindent elborít, eléget. Ororo bátran felelt a mohó csókokra, nyelve egyre beljebb csalogatta, egyre tüzesebb táncba hívta a párját.

Amikor mát tényleg nem bírta tovább levegő nélkül, a nő kicsit hátrébb húzódott és rámosolygott Rozsomákra.

- Logan... Miért nem feküdtünk le akkor, amikor még csak ketten voltunk... mmm, diákok az Intézetben?

- Mert büdös állatnak tartottál? - A férfi elvigyorodott, és végighúzta az egyik karmot a fűzőrészen, hogy kihámozza Vihart a ruhából. - Mert a nevemet sem tudtam akkoriban?

- Azért annyira nem utáltalak, elhiheted... - Vihar aprót sóhajtott, mikor a selymes anyag félrecsúszott, fedetlenül hagyva telt kebleit. - Ha nem gond, a többi ruhámat szeretném levenni. Még egészen használhatóak. Még.

- Pedig így gyorsabb lenne - mosolygott a férfi, és két kezébe fogta a melleket. Kicsit közelebb mozdította őket egymáshoz, és megcsókolta előbb az egyik bimbóját, majd a másikat is. Borostája végigsimított a puha bőrön és enyhe vörösséget hagyott maga után.

- Mmm... - Ororo testén aprócska villám cikázott végig az érintéstől. Finom kezei könnyedén végigsimítottak Loganén, szelíden bátorítva őket. - Logan... még.

- Igen... - A férfi apró csókokkal hintette tele a kebleket, majd feltérdelt. Végigsimított a hosszú combokon, és felgyűrte a rövid szoknyát. Tenyere alatt szinte égett a bőr, és vigyorogva érintette hozzá az ujjait a falatnyi bugyihoz.

- A szoknya zippzárja, hol van?

Vihar egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán gyorsan feltápászkodott, és nekiállt megszabadulni a ruháitól. Földre hullt a rövid kabát és az amúgy sem túl sokat takaró felső; a nő lerúgta a csizmáját és kibontotta derékig érő, hófehér haját. Aztán a szoknya következett.

- Gyönyörű vagy! Nem csoda, hogy istennőként tiszteltek, Ororo - bókolt Logan, és maga is levetette a bőrdzsekit, pólót és nadrágot. Persze a cipőt és zoknit sem felejtette magán, majd némi kutatás után az ágy alól előszedett egy kis tasakot.

Vihar mosolygott, miközben az utolsó ruhadarabjától is megszabadult és aprót bólintott, mikor kiszúrta, mit keresgélt a férfi. Ororo leoldotta a gyöngysorokat is a nyakából; most már tényleg nem viselt semmit, csak egy pár fülbevalót és két karkötőt. Sima bőre az ablakon beszűrődő gyér fényben egészen olyan sötét volt, mint az étcsokoládé.

A nő megállt egy kicsit és végignézett magán. Nem volt hiú, de büszke volt a testére és tudta, hogy Rozsomák ragadozó-szemeiben kívánatos préda.

Rozsomák felmordult, és előre vetette magát. Az ágyra döntötte Ororot, és csuklóinál fogva leszorította a nő kezeit. Egy kézzel fogta, míg a másikkal végigsimított a lapos hason, egészen a szeméremdombig.

- Sokáig gondolkodtam, hogy idelenn is fehér vagy-e. Most végre tudom - mondta egy vigyorral, és megcsókolta.

- Én pedig azon gondolkodtam, - mormolta a nő, - hogy vajon elintézel-e két harapással és egy nyeléssel, vagy előtte lassú tűzön puhára főzöl, de gondolhattam volna, hogy nyersen is szereted a húst.

- Édesem, van okod a panaszra? Nem ezt akartad? - Elmosolyodott, és gyengéden a fogai közé vette az egyik kemény mellbimbót, majd húzni kezdte. Elengedte és megcsókolta, elégedetten, hogy nem látott fognyomot - nem akart fájdalmat okozni Viharnak.

- Panaszkodni, azt nem fogok, - somolygott Ororo, és Rozsomák nyakára hajtotta a fejét, hogy visszaadja a kölcsönt. Puha ajkaival végigcirógatta a lüktető ér vonalát, apró csókokkal hintette tele a forró, napbarnított bőrt. Kezei felfedezőútra indultak az izmos testen; a széles vállakon és háton.

Logan elmosolyodott, miközben felnyögött a gyönyörtől, és megfogta az egyik törékenynek tűnő csuklót, és a hasához húzta, hagyva, hogy magától menjen lejjebb, ahol a férfiassága várta a forró érintést.

- Kérlek...! - Sötét szeme villogni látszott.

- Igen... - suttogta Ororo és ujjai összezárultak a lüktető vesszőn. Bár Rozsomák nem volt túlságosan magas termetű, azért a természet megáldotta mindennel, amire szüksége volt.

- Még sosem hallottalak dicsekedni, pedig lenne mivel, - kuncogott az afrikai szépség és finoman simogatni kezdte a kemény testrészt.

Logan elvigyorodott, önérzetét simogatták a szavak, ahogyan testét a mozdulatok.

- Nem szokásom a dicsekvés - mormolta, és az előzőleg előkészített csomagért nyúlt. Elvigyorodott, ahogyan kibontotta a műanyagot.

- Segítesz...?

- Hát persze. - Vihar elvette az óvszert, felült, és egy ügyes mozdulattal rágördítette a vékony gumit Rozsomák impozáns férfiasságára. Aztán odabújt a férfihoz és lágyan megcsókolta.

- Add a kezed.

Logan kinyújtotta a karját, Ororo tenyerébe fektetve az ujjait.

- Miért?

- Ssh. - Vihar széttárta hosszú combjait és közéjük vezette a férfi kezét. - Érints meg...!

Logan végigsimított az ujjaival a szeméremajkakon. Elvigyorodott, ahogyan megérezte a nedvességet, és egyik ujját becsúsztatta Ororo tűzforró testébe.

A szép afrikai felnyögött a gyönyörtől és szorosan a férfi izmos testéhez simult. A széles mellkasra simította a tenyerét, az ujjhegyeivel a mellbimbókat cirógatta és odakínálta a torkát az erős, fehér fogaknak, a vékony, de tapasztalt ajkaknak.

Rozsomák előre mozdult, hogy végigkóstolja Ororo nyakát. Ujja belülről simogatta az afrikai nő testét, majd a türelmetlensége győzött. Mindkét kezével megfogta a puha melleket, és csípőjét közelebb mozdította. Ágyékuk összeért, majd a férfi elmerült Ororoban.

- Ah...! - felnyögött, ahogyan a gyönyör megostromolta az érzékszerveit.

Logan vad volt, mint a ragadozó, amiről a nevét kapta, de ez most nem számított. Vihar hátravetette a fejét és levegő után kapott, ahogy a vértől duzzadó, merev vessző kitöltötte a neki rendelt helyet. A szép afrikai felhúzta a lábait és átkarolta a férfit. Rámosolygott Rozsomákra, fél kezével megcirógatta a borostás arcot.

- Logan... Ez nagyon jó. Ne állj meg... Még akarom.

- Igen, még - bólintott a férfi. Elkezdett mozogni, száját pedig ismét rászorította a puha mellekre.

Ororo hangosan nyögdécselt, finom körmei a férfi hátát karistolták. Vihar Rozsomák dereka köré fonta a lábait, hogy még jobb szögben, még mélyebbre invitálja. A gyönyör szép lassan ködfátylat vont az elméjére; a külvilág elmosódott, csak ők maradtak ketten, az ősi, szent ritmusra mozduló testek.

- Aah, Logan... olyan jó... Logan, aahh, aah!

- Igen...! - A férfi hangja, szava inkább morgás volt, ahogyan egyre mélyebben merült el a gyönyörben. Szája nedves csókokat hagyott Ororo mellein, majd a torkán, állán, végül telt ajkakat kezdte el ízlelni.

Odakint mennydörgés halk moraja neszezett, a levegő hűvösebb lett egy leheletnyit; párás szellő borzolta a fák lombkoronáját.

Odabent, a széles ágyon Ororo Rozsomák kékesfekete sörényébe markolt, csípőjét a férfiéhoz feszítette és csaknem olyan vadul felelt a szenvedélyes csókokra, mint Logan maga.

Rozsomák orrába esőszagot hozott a szél, de nem törődött vele; inkább mélyebbre próbált merülni Ororo tűzforró, gyönyörű testében. A beteljesülés közel volt már.

A szép afrikai gerince megfeszült. Ahogy a szemét kinyitotta, sem a pupilla, sem az írisz nem látszott már; egy istennő tekintete fürkészte a mindenséget a vakítóan ragyogó csillagokon túl. Ororo felkiáltott, a gyönyör már csaknem fájt, olyan erős volt. Saját szívének őrült dobolása szinte megsüketítette egy pillanatra, az orgazmus tornádóként söpört el minden világos gondolatot.

A kinti sötétségben végigcikázott egy villám, egy pillanatra rá hatalmasat dördült az ég és zuhogni kezdett a hűsítő nyári zápor.

Rozsomák felnyögött, és néhány mély lökés után, felsóhajtott, ahogyan a szépség után az ő testét is magával ragadta a gyönyör. Lélegzet után kapkodva hevert Ororo testén, majd lassú csókokkal hintette be a sötét bőrt.

- Ororo...

Vihar bőre verítéktől csillogott, a nő mosolygott és szelíden kisimogatta Rozsomák szeme elől a nedves tincseket.

- Azt hittem, kiáltani fogsz.

- Pedig ismersz - mondta a férfi, ahogyan mozdult, hogy szétválassza a testüket. A használt óvszert oda sem figyelve dobta a szemetesbe, majd megcsókolta Ororo száját.

A nő visszacsókolt, ráérősen, de odaadóan, aztán az ujjhegyeivel végigsimított a férfi ajkán.

- Talán vissza kellene menjek a szobámba... - mondta, bár a hangjából hiányzott az elhatározás.

Rozsomák végignyalt a finom ujjbegyen, majd gyengéden megcsókolta.

- Maradj. Reggel majd kapsz egy friss pólót a felsőd helyett.

Ororo elégedetten somolygott. Ő is így tervezte. Felült az ágyon, az ékszereket a földre dobta, a többi közé, aztán megcsodálta Rozsomák izmos, szép testét.

- Jól nézel ki, Logan. És nagyon jó vagy az ágyban.

- Kösz, kislány, de te sem panaszkodhatsz. Az eső... a te műved - jegyezte meg a férfi, és átölelte Ororot. - Bóknak veszem.

- Nem vagyok kislány, - Ororo nyelvet öltött. - De most nem fogok veszekedni veled. Alszunk?

- Jóval fiatalabb vagy nálam, ó istennő - vigyorgott Logan és belecsókolt az ezüst hajkoronába. - Aludjunk.

Vihar nem felet, csak szorosan odabújt Loganhez és lehunyta a szemét

Igen, egyszer-egyszer nem árt kirúgni a hámból.



~FiN~