Jogok: Marvel
Rating: G (OMG)
Warning: nincs (O_O)
Fandom: X-men
Megjegyzés: Addig ne próbálj beszólni, míg el nem olvastad a „Mary Shelley
Overdrive”-ot. Thx.
Driving home for Christmas
Az éjszaka metszően tiszta és hideg volt, de a hó nem esett. Ennek persze az autósok nagyon örültek. Az a férfi is, aki néhány órája lépte át a kanadai határt. Nem mintha gondot jelentett volna az autózás a hóesésben, a kocsi a legzordabb körülményekkel is képes lett volna megbirkózni, de hát Victor Creed nem szerette, ha a dolgok esetleg nem úgy mentek, ahogy ő eltervezte őket.
A rádió be volt kapcsolva; halk zene szólt, többnyire jazz. A hófödte tájon csend és nyugalom honolt; Kardfog éles füle elkapta a távoli farkasvonítást. A férfi mosolygott. Elégedett volt; szeretett éjszaka vezetni, hazatérni mindig különleges élménynek számított, és a jól végzett munka öröme kellemes melegséggel töltötte el.
Persze, ezt senki nem hitte volna el. Kardfog egy kegyetlen és könyörtelen vadállat volt, aki gondolkodás és a legcsekélyebb megbánás nélkül ölt meg bárkit. Ám meglepő módon – és Kardfog őszinte sajnálatára – ő sem volt beoltva emberi érzések ellen.
A motor halk moraja kellemesen összekeveredett a rádióból áradó szaxofonszólóval. Creed fél kézzel fogta a kormányt, és lustán ásított, ragadozófogai megvillantak az utat szegélyező lámpák fényében.
Amint a számnak vége lett, felhangzott az adó hírblokkját jelző szignál, és a bemondó kellemes hangja csendült az éterben.
"Újabb fejleményekről van hír Henry Thompson képviselő meggyilkolásának ügyében. A mutáns-ellenes törekvéseiről elhíresült politikust tegnap este holtan találták egy chicagói magánlakás hálószobájában. A férfivel több késszúrás végzett, és halálának körülményei meglehetősen rejtélyesek. A közvélemény egészen idáig úgy vélte, hogy Thompsont valószínűleg mutánsok ölték meg, válaszul arra a bejelentésére, hogy amennyiben a következő idényben ő nyeri a választásokat, törvényt fog hozni a mutánsok jogainak korlátozásáról Chicagóban. Azonban tudósítónk éppen most tájékoztatott minket, hogy a bűncselekmény indítéka sokkal inkább személyes jellegű lehet, a politikához nincs köze."
Kardfog felnevetett. A dolgok tényleg nem alakulhattak volna jobban. Ahogy a tudósító a helyszínről jelentett, listázva az összes hamis nyomot, amit maga Creed ejtett el az elmúlt pár napban, a szőke mutáns büszkén nyugtázta, hogy az emberek még mindig szánalmasan idióták.
Megcsörrent a mobiltelefon, és Kardfog lekapcsolta a rádiót.
- ’gen?
- Boldog Karácsonyt, Victor.
- Ruth. - A bérgyilkos mosolya furcsán meglágyult egy kicsit. - Jah, nektek is.
Ruth egy diszkrét, ám minőségi nyilvánosházat vezetett; Kardfognak folyamatosan fenntartott szobája volt az intézményben.
- Nézz bele a zsákod aljába, ha ráérsz, oké? - mondta a nő kedvesen. – És ne tépd le a fejem, rendben?
Creed szusszantott.
- Jó’van. Kösz, bármi is az.
- A lányok puszilnak. De most nem zavarlak tovább. Viszlát, és mulass jól!
- Igyekezni fogok – ígérte a férfi vigyorogva.
Amint letette a telefont, Kardfog engedett a kíváncsiságnak; kicsit félrehúzódott a kihalt úton, és beletúrt a zsákjába. Egy könyv akadt a kezébe. John Sandford: Soha ne ölj!
- Bestia! – mordult fel Creed vidáman. Szerette ezt az írót, és ez a könyv még nem került a kezébe. Nem is lesz olyan rossz leülni a tűz mellé, és olvasni egy kicsit.
Bekapcsolta a rádiót. Pár akkord még elzengett egy gitáron, aztán egy ismerős dallam csendült fel.
„I’m driving home for christmas
Oh, I can’t wait to see those faces
I’m driving home for christmas, yea”
Kardfog nevetett. Joe Cockert jobban szerette, de Chris Rea karcos hangja, és a dalszöveg most olyan volt, mint a varázslat. A kocsi elsuhant egy tábla mellett, ami azt hirdette, hogy Edmonton még húsz mérföldre van.
A férfi felhangosította a zenét, és hátradőlt. Az idei karácsonyi vakáció kellemesnek ígérkezett.
„It’s gonna take some time
But I’ll get there
Top to toe in tailbacks
Oh, I got red lights on the run
But soon there’ll be a freeway
Get my feet on holy ground.”
FiN