Író: OKami
Páros: Tézis / Kapcsolat (saját karakterek)
Korhatár: PG-13
Figyelmeztetés: mecha slash
Spoiler: -
Megjegyzés: Igazi kihívás volt ez a sztori, de a reakciókból úgy érzem, teljes a siker. ^__^


Hívó Szó

Második Fejezet
 

– Megpróbálhatlak megint lenyűgözni?

Az idősebb tudós elvigyorodott. – Próbálkozni lehet...


Kapcsolat felkuncogott, és a kezei feljebb csúsztak társa kobaltkékre fényezett lábain, egészen a combok belső oldalára.

- Ha valamit nem jól csinálok – mondta a fiatalabb tudós komolyan, - akkor szólj… Még nem volt alkalmam másokon kipróbálni ezt. – Az ujjai mintha valami finom berendezés touchpadján dolgoztak volna, olyan könnyedén, Tézis külső burkolatát szinte nem is érintve mozogtak. A mechek testét beborító energia-réteg ott, ahol a fizikai kontaktusnak nem volt rendszeresen kitéve, megsűrűsödött, és sokkal érzékenyebben reagált egy másik energiamezőre. Erre előbb-utóbb mindenki magától is rájött, és a legtöbben szívesen kísérleteztek saját magukon, a legérzékenyebb pontokat keresve – vagy esetleg másokon, akik belementek a dologba.

Ám furcsamód maga az érintés nem mindig volt elég – a töltés sokkal könnyebben emelkedett, a szervezet sokkal hamarabb elérte a kisülési határt, ha a két fél kedvelte egymást. Jelen esetben a feltétel teljesült, és Tézis mozdulatlanul, csendben élvezte az óvatos ujjak által keltett rezgéseket. A belső energiaszint stabilan emelkedett, az agymodul hűségesen közvetítette az ingereket, és az idősebb tudós egész teste hamarosan zsibongani kezdett a normálist meghaladó energonáramlástól.

- Jól csinálod – mormolta végül, de megállította a finom kezek ténykedését. – Gyere, ülj az ölembe.

Kapcsolat engedelmeskedett; társa térdeire telepedett lovaglóülésben, és a karjait a másik válla köré fonta. Így könnyebb volt elérni Tézis audio-szenzorait is. Az idősebb tudós felszisszen, mikor a finom ujjak megtaláltak egy újabb érzékeny pontot.

- Te aztán tudod, mit csinálsz – mormolta, és cirógatni kezdte Kapcsolat combjait, és derekát. Most a fiatalabb mech nyögött fel; a dereka megfeszült, az optikái remegni kezdtek a túlfeszültségtől.

- Igen, ott... Még, Tézis, kérlek.

Tézis mosolygott, a homlokát a másik mellkasához érintette, és az ujjai egy picivel feljebb csúsztak, oda, ahol a hát masszívabb fém borítása összeért a derekat fedő rugalmas lemezekkel. Kapcsolat felnyüszített és társa nyakába kapaszkodott támaszért.

A belső diagnosztikai rendszer kezdett kiakadni; túlfeszültséget, túlhevülést jelzett, de ez természetes volt. A két alakváltó egész testében, minden tagjában egyszerre csak megemelkedett az energiaszint, a processzorok pedig kapkodva próbálták normalizálni a kialakulóban lévő krízist. Egy-egy intim együttlét a Kibertronon az jelentette, hogy a saját testeddel szálltál szembe. Amikor az idegháló már nem bírta tovább a nyomást, a felgyülemlett többlet egyetlen hatalmas kisülésben végigviharzott minden egyes aprócska huzalon, és aki a mámorító sokk után még lábra bírt állni, annak kijárt az elismerés.

Ezen kívül volt még egy dolog, ami csakugyan feledhetetlenné tudott tenni egy hasonló "kisülést" – az, ha a partnerek hagyták, hogy a Szikráik is reakcióba lépjenek. Ha mindketten felfedték a mellkasuk közepében rejtőző fénylő energia-gömböt, legbelsőbb lényegüket, akkor az utolsó pillanatban a robbanásszerűen távozó energia pár pillanatra összekötötte a két Szikrát, és ahhoz a hihetetlenül intenzív, eufórikus agóniához semmi más nem volt fogható ezen a világon.

A két tudós körül remegni kezdett a levegő, ahogy a belső motorjaik egyre vadabbul dolgoztak, egyre több hőt fejlesztve; és a hidraulikájuk is kicsúszott az irányításuk alól. Reszkettek mind a ketten, meg-megrándult a testük, ahogy az idegeiken végigvillámlott egy-egy kisebb kisülés.

Tézis számára a külvilág már elhanyagolható tényezőt jelentett az egyenletben. Csak azt érezte, ahogy Kapcsolat felhevült teste meg-megvonaglik a keze alatt, csak azt hallotta, ahogy a másik audio-moduljából fojtott kiáltások törnek elő. Az idősebb tudós ujjai a fiatalabb mellkasára vándoroltak, óvatosan a nyitómechanizmus után tapogatózva. Ha valaki, akkor Kapcsolat megérdemelte a Szikra-kisülést. Szép volt és intelligens, és olyan érzékenyen reagált Tézis érintésére… És annyi, de annyi idő telt már el, mióta utoljára érezhette azt a mindent elsöprő energiavihart-

Kapcsolat teste újra megfeszült, ám ezúttal a hangja riadtnak tűnt... Finom kezei Tézis ujjai után kaptak, és amikor az idősebb tudós kérdőn felnézett, a zöld optikákban félelmet látott.

- Ne... - suttogta Kapcsolat. – Szeretlek, Tézis, de ezt még ne kérd, nem vagyok rá készen. – Olyan fiatalnak és sebezhetőnek tűnt abban a pillanatban, Tézis elszégyellte magát. Hiszen a Szikra egy alakváltó legféltettebb kincse volt, az őket mozgató életerő legbelsőbb forrása… más fajok ezt léleknek hívták. Még csak másnak megmutatni sem volt szokás, hacsak nem komoly indokkal. Ők ketten, bármennyire is tisztelték a másikat, még nem voltak ilyen belsőséges viszonyban. De ami késik, nem múlik.

- Ne haragudj – bólintott Tézis. – Megint kapkodok. Rossz hatással vagy rám.

Kapcsolat felkuncogott, és közelebb bújt társához. – Folytassuk. Ha majd együtt töltöttünk egy kis időt… azt akarom, hogy te legyél az első, akivel megtapasztalom az Érintést.

Ez egy nagyon megtisztelő ajánlat volt, és Tézis Szikrája felizzott a boldogságtól. A jövő gyönyörűnek tűnt, tele mindennel, amit csak kívánhatott – siker, hírnév, és egy fantasztikus társ. Nem kérette hát magát, újult erővel vette támadás alá Kapcsolat érzékeit, és a fiatalabb mech szervezete rövidesen megadta magát; a felgyülemlett többletenergia elszabadult, és elárasztotta az egész idegi rendszert, apró kék kisülések formájában jelenve meg a karcsú testen.

Tézisnek sem hiányzott sok; az utolsó lökést a rá is átpattanó szikrák adták meg, és az idősebb tudós szenzorai is lekapcsoltak pár másodpercre az elsöprő élménytől.

A két alakváltó egymásba kapaszkodva próbálta visszanyerni az uralmat az optikáik, a hidraulikájuk, és kissé még lassan újraéledő processzoraik felett. A legszívesebben azonnal újratöltő üzemmódba kapcsoltak volna, de hát azt mégsem tehették… Szolgálatban voltak.

- Energon – nyögte Tézis. – Van még abból a löttyből? Az segíteni fog, hogy legalább a székről ne essünk le…

- Akad még... - Kapcsolat megmozgatta az ujjait. – Mindjárt… Összeszedem magam, és hozok egyet neked is.

- Köszönöm – mosolygott Tézis, és megsimogatta a fiatalabb mech audio-szenzorait. Az felnézett.

- Sikerült lenyűgöznöm téged?

- A legteljesebb mértékben – helyeselt Tézis vidáman. A következő pillanatban aztán felkapta a fejét. Az egyik monitor a falon életre kelt, és adatok kezdtek futni a kijelzőn.

- Az egyik szonda... - a két mech egymásra bámult.

- Energon – biccentett Kapcsolat.

A két tudós hamarosan a beérkező információnak szentelte a figyelmét; a válluk összeért, ahogy álmélkodva böngészték az eredményeket.

Úgy tűnt, a közös jövőjük egy szédületes utazás lesz.


~Vége~
 

2007-07-26