Író: OKami
Páros: Tézis / Kapcsolat (saját karakterek)
Korhatár: PG-13
Figyelmeztetés: mecha slash
Spoiler: -
Megjegyzés: Igazi kihívás volt ez a sztori, de a reakciókból úgy érzem, teljes a siker. ^__^


Hívó Szó

Első Fejezet
 

A hatalmas csillagvizsgáló fényes kupolája méltóságteljesen magasodott az alvó város fölé. Minden csendes volt, az utcákon elvétve dorombolt csak fel egy-egy jármű – késői hazaigyekvők és a szomszédos város híres szórakozóhelyeire tartó, fiatal lakosok.

Az égen milliárdnyi csillag ragyogott csalfa fénnyel – hiszen messze voltak, nagyon-nagyon messze, még a fény is késve ért el a tudósok hatalmas teljesítményű távcsöveibe. Biztosak lehettek benne, hogy egyik-másik csalóka fénynyaláb évmilliók óta letűnt képeket mutat, s a csillagok, melyekről idáig utaztak a mozgékony kis fotonok, eónok óta megszűntek létezni. De hát, a tudósok okosak voltak mind, és rendelkezésükre állt a legfejlettebb technológia. A csillagok üzenetéből következtettek a környező világegyetemre, más fajok nyomát keresték.

Találtak is szép számmal.

Ám a hatalmas épület folyosói sötétek voltak, csak a biztonsági lámpák derengtek lágy, tompa fehér fénnyel. A tudósok hazamentek pihenni, esetleg szórakozni, hogy együtt legyenek szeretteikkel, barátaikkal. Mind – kivéve két csillagászt, akik ma éjszakai szolgálatban voltak.

A kíváncsi, esetleg pajkos ifjoncoktól, vagy egyéb illetéktelen behatolóktól riasztó, az acélnál is keményebb huzalból szőtt kerítés és néhány őr védelmezte a csillagvizsgálót. A két tudós a műszerekre figyelt, hisz' sosem lehettek biztosak benne, hogy nem találnak valami újat, a szondák nem küldenek hirtelen egy jelet, ami új, izgalmas felfedezésekhez vezet.

Tézis a szeme sarkából a fiatalabb tudóst figyelte. Kapcsolat lazán hátradőlt a kényelmes szék tágas ölében, és energon-koktélt szürcsölt – a különféle finomítású folyékony energia rétegekben ült meg a pohárban. Tézis máskor már morgott volna, de most kivételesen nem tette. Egy idő óta… lenyűgözte a kettőjük közötti különbség. Pedig csupán tíz vornnal volt idősebb Kapcsolatnál. Mégis, a fiatalabb tudós egy újabb kor hajnalán látta meg a napvilágot, és ez nemcsak az elméleteiben, a stílusában mutatkozott meg, de a külsejében is. Tézis egyike volt az utolsóknak, akiket még a régebbi szabványok alapján terveztek. A teste kicsit szögletesebb volt, nagyobb, erőteljesebb, bár egyértelműen nem volt harcos, és a tűzereje is elhanyagolható volt. Kapcsolat már kecsesebb, gömbölyűbb, áramvonalasabb idomokkal rendelkezett, és a színe is világos volt; akvamarinkék, és fehér felületek törték meg az ezüstös alapszín egyhangúságát. Kapcsolat törékenynek tűnt, finomnak és elegánsnak, igazi tudós alkatnak. Zöld optikája mélyén mintha állandóan féktelen energia izzott volna, amit a személyisége alá is támasztott. Míg Tézis az alapos módszerességben hitt, a régi, jól kipróbált utakban, Kapcsolat improvizál, feltételezett, és merészen tört előre az ismeretlenbe. Az idősebb tudós pedig kénytelen volt elismerni, hogy a dolog működött. Kapcsolat, az aktái szerint viharos gyorsasággal tanult és emelkedett a tudományos ranglétrán, amíg kiharcolta magának, hogy a csillagvizsgálóban dolgozhasson.

Tézis jól emlékezett arra a napra, amikor Kapcsolat hivatalosan munkába állt – a fiatal mech bátran lépett elő, cseppet sem megilletődve, de tisztelettudóan. "- Örülök, hogy együtt fogunk dolgozni, Tézis." – mondta, és kezet fogott a rangidőssel. "- Sokat hallottam az eredményeidről, és rendkívül figyelemreméltóak. Remélem, hogy egyszer a nyomodba érhetek majd."

Kapcsolat finom kezeiben összeroppant az üres, újrahasznosítható fémpohár. A fiatal tudós összpontosított, és a háta mögé hajított a gombócot, reményei szerint egyenesen a szemetesbe. Tézis fejét alig mozdítva figyelt; az övéi között is különösen gyorsnak számító agya a másodperc töredéke alatt röppályát számított, aztán nézte, ahogy a pohár az edény mellett a földre pattant.

Kapcsolat megfordult, már amennyire tudott, mert a lábát még mindig nem vette le a pultról. Pár másodpercig csalódottan bámult a célt tévesztett lövedékre, aztán halkan felkuncogott. – Ez van. – Feltápászkodott, és odament, hogy kidobja rendesen. Tézis elmélázva nézte a karcsú derék ívét, a parabola-ernyőket a vállakon.

A páros zöld láng kérdőn villant rá, és Tézis kapkodva igyekezett megőrizni nyugalmát. Tézis sohasem kapkodott mielőtt Kapcsolat a csapat tagja lett. A fiatalabb mech egyértelműen felkavarta az életét, belekontárkodott mindenbe, és Tézis eleinte szabályosan dühöngött emiatt. Aztán jött a dac, majd a keserű apátia, végül pedig – szépen lassan – az elfogadás. Kapcsolat mestere volt a szakterületének, a csillagközi kommunikációnak, ritkán tévedett, és kellemes humora, barátságos, segítőkész viselkedése sok barátot szerzett neki. Tézisnek is voltak barátai – jól kipróbált, sokat tapasztalt barátok, akik minden rigolyájával együtt is elfogadták és szerették.

Kapcsolat egy futó mosolyt villantott a társára, aztán visszaült a helyére, és régebbi számításokat, analíziseket kezdett futtatni az egyik monitoron, hogy azzal üsse el az időt. Tézis zavartalanul figyelhette. A csend azonban egyre elviselhetetlenebbé vált. Az idősebb tudós végül erőt vett magán, és megszólat, noha az volt a határozott érzése, valami sűrű és nyúlós tapadt az hangképző áramköreire.

- Kapcsolat…

- Mmigen? – Kapcsolat már megint mosolygott. Tézis már csaknem rezignáltan vette tudomásul, hogy az energon-pumpák felgyorsultak a testében, és a központi Szikra felizzott a mellkasában. Idejét sem tudta, mikor érzett utoljára így.

- Nos… Csak annyit szerettem volna mondani, hogy… Az utolsó meglátásod az Iota-szegmens térgörbületeiről nemcsak egy ragyogó ötlet volt, de a számításaid is teljesen helyesek. Minden elképzelhető analízist végrehajtottam rajtuk, és a hibaszázalék annyira kicsi, hogy az már nem is mérhető. – Tézis tétovázott. – Sajnálom, hogy úgy rádripakodtam. Elhamarkodottan ítélkeztem.

Kapcsolat döbbenten nézett a társára. – Tézis… mikor voltál utoljára karbantartáson…?!

Az idősebb tudós mellkasában mintha összeroppant volna valami – ahogy egy fekete lyuk magába szív mindent a környezetéből, az éles, egyre növekvő fájdalom elszívta az energiát a karjából, az ujjaiból… A keze remegni kezdett. Kapcsolat kapcsolt.

- Jaj, Tézis, ne, nem úgy gondoltam! Tudom, hogy semmi bajod, igazán nem akartalak megbántani! – a hang őszinte volt, akárcsak a zöld optikák. – Csak annyira meglepő volt, amit mondtál… Nem szokásod az ilyesmi.

A fájdalom tovatűnt, és az energia visszatért az elgémberedett végtagokba. – Eh. Igazad van. De most valahogy… - Tézis felnézett. – Te egy nagyszerű tudós vagy, Kapcsolat, és szeretek veled dolgozni. Azt akarom, hogy tudd, nagyra becsülöm a tudásodat, és ha a jövőben morgok rád, akkor ne vedd komolyan.

- Tézis… - Kapcsolat alig jutott szóhoz. – Én… Én igazán köszönöm! Sokat jelent az elismerésed, nagyon sokat! – a fiatalabb mech felugrott, és letérdelt az idősebb előtt; két kezét annak térdeire téve, rajongva nézett fel a sötétebb, erőteljesebb alakra. – Mindig te voltál a példaképem, olyan elismert akartam lenni, mint te! A legszebb álmom vált valóra, amikor ide helyeztek. Őszintén örülök, hogy veled dolgozhatok, és… - mosolyogva hajtotta le a fejét – nagyon boldog vagyok.

Tézis lassan közelebb hajolt, és társa vállai köré fonta a karjait, óvatosan, hogy meg ne sértse az érzékeny parabola-ernyőket. Megint remegett a keze, de ezúttal más okból… az energon őrült sebességgel száguldott a testében, a Szikra vadul lüktetett. Nem lett volna szabad, nem… De nem tudott ellenállni.

Rövidesen Kapcsolatnak is feltűnt a változás. A Tézis testét láthatatlan rétegként körülölelő energiamező töltése intenzívebb lett, és ott, ahol az idősebb tudós hozzáért, a fiatalabb energiamezője reakcióba lépett a megváltozott töltéssel. Kellemes, bizsergető érzés áradt szét Kapcsolatban, és a zöld szemű mech felnézett. – Tézis…?

- Kapcsolat… - nyögte vissza a másik. – Nem tudom kontrollálni… Sajnálom, jobb lesz, ha újratöltésre kapcsolok, egyedül is boldogulsz, tudom-

- Ne. – Az akvamarin ujjak finoman megmozdultak a hajlékony térdizületeken. – Ha kívánod… nekem sincs ellenemre. – Felnézett, és Tézis elveszett abban a vakító mosolyban. – Megpróbálhatlak megint lenyűgözni?

Az idősebb tudós elvigyorodott. – Próbálkozni lehet…

~folyt. köv~